Tongariro Crossing, avagy túra az aktív vulkánnál

Új-Zéland a túrázók Mekkája. Számtalan túraútvonal van, és míg a leghíresebbek mind több napos túraútvonalak, talán a legismertebb egy napos a Tongariro Crossing. Több napos túrát nem vállaltunk be; egyrészt időnk sem lett volna rá, másrészt pedig azért az már egész más tészta, több napra való felszerelést és élelmet kell cuccolni az embernek, speckó felszerelés is kell hozzá, mint például jó minőségű hálózsák, stb. De miután tavaly Tasmániában kicsit megbántam, hogy a Cradle Mountain-nél nem hagytunk magunknak több időt és nem másztuk meg a hegyet, még egyszer nem akartam ezt a hibát elkövetni, és mondtam Attilának, hogy ezt a túrát mindenképpen meg szeretném csinálni, még ha kicsit hosszúnak is tűnik.

A túra eredetileg egy egyirányú túra, mely vulkáni területen keresztül vezet, a Ngauruhoe és a Tongariro hegyek mellett. Minden szép és jó is volt egészen 2012 augusztus 6-ig, amikor is a Tongariro egyik krátere (Te Mari) több, mint 100 év után (1897 óta volt inaktív) kitört, mely során a túraútvonalat 10.000 köbméter hamuval és kövekkel terítette be. Ezután az útvonalat egy időre lezárták, de később újra megnyitották, így úgy nézett ki, hogy nem lesz gond a mi túránkkal sem. Mígnem november 21-én (3 héttel az indulásunk előtt) ismét kitört a vulkán, 4.000 méter magasra lövellt ki hamut. Na gondoltuk, annyi a túránknak... Szerencsére nem így lett, a Crossing első fele járható, így félútig el lehet menni, majd onnan vissza kell fordulni. Szerencsére a leglátványosabb dolgokról így sem marad le az ember.

Mikor a túra napján hajnali 4:50-kor csörgött az ébresztő, azt gondoltam, hogy tényleg kellett ez nekem? De így utólag megérte korán kelni, mert beelőztük az egy-két órával később induló embertömeget. 6-ra jött értünk a transzfer (saját autóval nem lehet parkolni az indulópontnál, gondolom a helyi buszosoknak is meg kell élni valamiből...), és úgy 50 perc alatt értünk ki az induláshoz. Útközben a vulkán közelében haladtunk el. Ekkor épp csak füstölgött, viszont a gázai mérgezőek, ezért is nem lehetett a közelébe menni.

Az aktív vulkán (Te Mari kráter)

Az útvonalunk így nézett ki; 19km volt összesen, 1.120 méterről 1.886 méterre gyalogoltunk fel.


A nemzeti parkban amúgy van egy 4 napos túraútvonal is, aki erre nevez be, az ilyen házikókban alszik éjjelente (vagy sátorban mellette):

Mangatepopo kunyhó

Az út eleje viszonylag sima volt, laza emelkedővel, patakok mellett, szinte végig kiépített úton.

4.8km után aztán elindult a meredek, folyamatos felfele menet. Ettől kicsit tartottam előtte; Nyugat-Ausztrália nem kedvez éppen a túrázásnak, csak dombok vannak, a túraútvonal kijelölés pedig nagyon messze van a Magyarországon megszokottól (a Crossingra felkészülés képpen tavasszal kétszer is elmentünk túrázni, de mindkétszer eltévedtünk, mivel semmi nincs normálisan kitáblázva; másodszor a 10km-es túra helyett sikerült 20km-t mennünk, mire végre visszataláltunk az autóhoz). Szóval nem sokat edzettünk erre a túrára, de szerintem nagyon jól bírtuk, semmi gond nem volt.

Az első fontosabb látnivaló a Déli Kráter. Ez elég vicces volt, nézem a térképet, mondom Attilának, hogy már nagyon nagyon közel kell legyünk a Déli Kráterhez. Majd egy perc múlva leesett, hogy épp a kellős közepén gyaloglunk.

A Déli kráter közepén

A Déli kráter közepén

A kráter szélén fogyasztottam el a reggelimet, mivel láttuk, hogy 50 méterrel arrébb, a kráter szélén már nagyon fúj a szél. Elég jó érzés volt evés közben nézni a krátert. Mikor úgy egy óra múlva mentünk visszafele, a krátert átszelő út már tele volt túrázókkal. Szóval tényleg megérte korán kelni.

Déli kráter

Innentől aztán már csak alig 25 perc volt a csúcs, de ez volt a legnehezebb része a túrának, mivel nagyon meredek, és nem túl stabil volt az út.

Az útviszonyok a Vörös kráter felé

A túra legmagasabb pontja a Vörös kráter, 1.886 méteren. A hegy tetején már nagyon fújt a szél, és felhős is volt, szóval nem nagyon tudtuk kiélvezni a kilátást. Mikor felértünk, még pont lehetett látni picit, de 5 perccel később már teljesen felhőben voltunk.

A Vörös kráter pereme

Vörös kráter

Innen már csak pár száz méterre vannak a Smaragd tavak, amik tiszta időben gyönyörűek, de sajnos ezeket sem láttuk rendesen. Mire odaadtam egy nőnek a fényképezőt, hogy csináljon rólunk egy képet, teljesen befelhősödött mögöttünk.

Smaragd tavak

A Smaragd tavakkal a háttérben (itt kicsit szükség van a kedves olvasó képzelőerejére)

Innen lehetőség lett volna felmenni a Tongariro hegyre, és igaz időnk lett is volna rá, a nagyon erős szél miatt, és mivel úgysem láttunk volna semmit, ennek nem láttuk értelmét.

Szóval innen már csak lefele vezetett az út.

A kép jobb oldalán egy anyuka látható három gyerekkel, a két nagyobb lány talán 10-12 lehetett, a fiú pedig talán 8. Felfele menet hagytuk el őket, és akkor azt gondoltam, hogy azért ilyen nehéz túrára elindulni elég nagy felelőtlenség az anya részéről. Aztán itt, kb. 20 perccel a csúcs alatt jöttek szembe, a legnehezebb részen, a két lány énekelve. A túra után pedig amíg várunk a buszra, és az összes felnőtt ki volt dőlve, a gyerekeknek még rosszalkodni is volt ereje. Szóval le a kalappal a holland gyerekek előtt (akik tökéletesen beszéltek angolul)!

Lefele menet tettünk még egy rövid kitérőt a Szóda vízeséshez.

Szóda vízesés

Lent már nagyon szép volt az idő is, sőt a nap is nagyon erősen tűzött.

Sőt, még az egész nap felhőben lévő Ngauruhoe hegy is látható lett.

Ngauruhoe hegy

A buszra sajnos elég sokat kellet várnunk (ezt inkább nem kommentelem, mondjuk hogy nem voltam nagyon megelégedve a szolgáltatással), de legalább hazafele le lehetett fotózkodni a vulkánnal is.

Háttérben az aktív vulkán

Aznap estére izomlazítónak Tokaanu település termálfürdőjét néztem ki. Mivel a Turangi kemping volt a legrosszabb minőségű Új-Zélandi utunk során, gondoltuk, hogy de jó, legalább le tudunk zuhanyozni a fürdőben. Na persze, hát a termálfürdő nem egészen magyar minőség volt, egy medence, semmi feszített víztükör, masszírozó vízsugár, vagy akár pad a medence szélén, hogy ülni lehessen a vízben, de még zuhany sem volt. De legalább csak 6 dollár volt a belépő, ami itt tényleg szinte a semmivel egyenlő. Azért kellemes volt...

Tokaanu termálfürdő