2013. július 10., szerda

Jó és rossz dolgok Ausztráliában

Pár hét híján már 3 éve élünk Ausztráliában, így már elég objektíven látjuk az itten jó és kevésbé jó dolgokat. Íme, egy összefoglaló, természetesen a teljesség igénye nélkül.


Pozitívumok

Életszínvonal. Ausztrália drága ország, de a fizetések is magasak, így két normális (értsd nem vezető beosztású) fizetésből is vígan meg lehet élni. Ehhez kapcsolódik, hogy hajléktalant és kolduló embert is viszonylag ritkán lehet látni.

Időjárás. Mivel nagy az ország, ez azért régiónként eltérő, de nagy általánosságban mondhatjuk, hogy Ausztrália időjárása kellemes. Perth-re a hosszú, meleg nyár, és a rövid, enyhe tél jellemző. A hőmérő sosem megy 0 fok alá, és tavaly télen is azért volt átlaghőmérsékleti hidegrekord júliusban (ha jól emlékszem), mert egész hónapban nem láttunk felhőt, és ezért éjjelenként nagyon lehűlt a hőmérséklet. Amúgy télen szokott esni, de éves szinten kevés az olyan nap, mikor nap közben huzamosabb ideig esik az eső, inkább az éjszakai - hajnali esőzés jellemző. A perth-i nyár előnye pedig, hogy igaz, hogy nagyon forró, de nem párás, és délutánonként mindig van kis tengeri szellő, ami elviselhetőbbé teszi a meleget.

Közbiztonság. Nagyobb biztonságban érzem magam itt, mint Budapesten. Persze itt is vannak bűncselekmények, rablás, emberölés, de szerintem lényegesen kevesebb, mint otthon. Megnéztem egy nemzetközi statisztikát, és elég érdekes a 100.000 lakosra jutó különféle bűncselekmények alakulása: szándékos emberölés Magyarországon 1,4, Ausztráliában 1,2, míg egyes bűncselekmények arány jóval magasabb az ausztráloknál, például a nők ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények aránya Ausztráliában 91,1, míg Magyarországon 2,3; ez utóbbi óriási különbségnek tűnik, szinte hihetetlen, oka lehet talán, hogy a statisztika természetesen csak a feljelentéssel végződött eseteket számolja; nem tudom. (Forrás: http://www.civitas.org.uk/) Szóval azért itt sem árt az óvatosság.

Dohányzásmentesség. A lakosság nagyon pici százaléka dohányzik, aminek valószínűleg két oka van: egyrészt eszméletlen drága a cigi (ha jól tudom, közel van a 20 dollárhoz), másrészt pedig szinte sehol sem szabad dohányozni: legutóbb például a Perth sétálóutcájában való dohányzást tiltották be, de azon kívül, hogy a nyílt utcán és otthon a saját lakásban lehet, szerintem talán sehol máshol nem. Csak egy példa: én egy 51 emeletes irodaépületben dolgozok, ahol természetesen mind az épületben, mind a kertjében tilos a dohányzás, ezért az egyik utcafronton a padkára szoktak leülni dohányozni; ha itt egyszerre 2 embernél többet látok (a több ezer itt dolgozóból), az már tömegnek számít.

Kevesebb halálos autóbaleset. A sofőrök baromi óvatosak (erről lesz még szó), így arányaiban kevesebb a baleset, mint otthon. Persze a dologhoz az is hozzátartozik, hogy mivel a nagyvárosok közti távolság nagyon nagy, másik államba repülővel jár az ember, így az autóforgalom nagy része a városokban bonyolódik, ahol talán kevesebb az esély nagyon súlyos balesetekre. A statisztika tanúsága szerint a 100,000 lakosra jutó karambol okozta haláleset 5,7 : 9,9 Ausztrália javára, a 100,000 járműre jutó haláleset pedig 8 : 27 szintén Ausztrália javára (forrás: Wikipedia).

Esélyegyenlőség, vallásszabadság. Az őslakosokon kívül mindenki jött valahonnan, így Ausztráliába némileg könnyebb beilleszkedni, mint akár egy másik európai országba. Persze nem mondom, hogy mindenki teljesen egyenlő, és nincs semmilyen megkülönböztetés, de ha az ember okos és szorgalmas, szerintem könnyebben elismerik, mint akár csak Ausztriában. Jó példa erre egyik felettesem, aki több testvérével és szüleivel együtt menekült Kambodzsából Thaiföldre, a határon a szüleit lelőtték, és ő a testvéreivel együtt árván érkezett Ausztráliába; egy nagyon okos emberről van szó, aki harminc-pár éves korára elég magasra jutott már egy nagy nemzetközi cég ranglétráján (ha valakit érdekel, van róla egy PR-videó a YouTube-on: This is my story - Len Thong). Ezen kívül bárki bármilyen vallást képviselhet, nem fogják lenézni, akkor sem, ha burkát vagy zsidó fejfedőt vesz fel munkába. Hozzá kell tennem igaz, hogy szerintem sokkal gyakoribb az, hogy a muzulmán nők Ausztráliába érezve eldobják a burkájukat, de ha mégis hordani szeretnék, ezt simán megtehetik. (Pár éve hoztak egy olyan törvényt, hogy ha valakinek az egész arca el van takarva, azt rendőrnek kérésre meg kell mutatni, miután egy arab nő szabálysértés után nem volt hajlandó megmutatni a rendőrnek az arcát, majd a bíróságon azzal védekezett, hogy a rendőr nem tud semmit sem bizonyítani, mivel nem látta az arcát.)

Megnézik, melyik bevándorlót engedik be az országba. Egy ideje nézegetjük, hogy hova lenne érdemes visszamenni Európába, és sajnos az első két helyen szereplő ország, Norvégia és Svájc is nagyon megszenvedi a „beengedünk minden menekültet” politikát. Itt is vannak menekültek, de az összes bevándorló arányában a számok elenyésző. Ide általában az jön, aki értelmes, szorgalmas, vagy mindkettő.

10%-os ÁFA. Sőt, mi több, élelmiszerekre 0%. Így gyakran előfordul, hogy bevásárláskor $60-ból csak 9 cent ÁFÁ-t fizetünk; csak nem alapélelmiszereken van ÁFA, pl. szódavíz, csoki, keksz.

A hétvégére eső ünnepnap nem veszik el. A legtöbb ünnepnap eleve mindig hétfőn van, de ha nem, és egy ünnepnap hétvégére esik, akkor azt bizony a következő hétfőn kiadják. Így Nyugat-Ausztráliában pl. minden évben garantált a 10 nap munkaszüneti nap ünnepekből kifolyólag. (Az ünnepnapok államonként eltérnek picit, de mindenhol 10 nap körül van.)

Jó minőségű élelmiszerek. Itt olyanokra gondolok, hogy például sokkal nagyobb bizalommal veszem meg a zöldséget, mert tudom, hogy nem permetezték le két nappal szedés előtt, a génkezelt zöldségeknek nagyon szigorú vizsgálaton kell átesnie, mielőtt forgalomba kerülhetnek (nem is nagyon hallottam még ilyenről amúgy), és még a darált húst is megveszem a boltban (amit otthon én sosem vettem), mert megbízok a gyártóban annyira, hogy tudom, tisztán kezelték a húst, és nem daráltak bele minden nem odaillő dolgot. Egyik munkatársam élt korábban Londonban, és mikor az ottani kollégák jöttek ide pár hétre, kérdezték, hogy hol lehet itt bio („organic”) zöldséget-gyümölcsöt kapni, mert nem látnak ilyet; hát itt nem hirdetik külön, hogy mi „organic”, mert szinte minden az. Amúgy a zöldség-gyümölcs import Ausztráliába nagyon minimális, olyan dolgokat egyáltalán nem importálnak, ami itt is megterem, és mivel elég nagy és változatos éghajlatú az ország, szinte minden megterem.

Normális ügyfélszolgálatok. Hát ez Magyarország után felüdülés. Ha bármi gondunk van egy megvásárolt termékkel, a csere gond nélkül történik. Például első karácsonyunkra megleptem magunkat egy (nagyon olcsó) tejhabkészítővel; a tej keverésére nagyon jó volt, de habot egyáltalán nem csinált, ezért Újév után első utam vezetett vissza a boltba, ahol csupán annyit kérdeztek, hogy mi a probléma a termékkel, és hogy levásárolni szeretném, vagy készpénzt visszakapni, nem kellett demonstrálni, hogy tényleg nem műküdik a készülék, és még csak egy furcsa pillantást sem kaptam az alkalmazottól. Vagy például pár hónapja vettem egy Dove terméket az egyik szupermarketben, majd aznap este hallottam a TV-ben, hogy ha valaki vesz egy tranzakcióval két Dove terméket, nyerhet jegyet az Ausztrál Open döntőjére. Még blokkom sem volt, de ennek ellenére gond nélkül kaptam az egy termék helyett kettőt, blokkal együtt. Vagy mikor ki kellett cserélnem egy képeslapot egy kis boltban, blokkom akkor sem volt, a koreai pasas csak azt kérdezte meg, hogy itt vettem-e. És még sorolhatnám...

Gyereknevelés. Na ebben sajnos nincs személyes tapasztalatunk, de ismerek jó pár magyar anyukát itt, és mindegyik egybehangzó véleménye, hogy mennyivel könnyebb itt gyereket nevelni, mint otthon. Pár példa: az időjárás miatt sokkal kevesebbszer betegek a gyerekek, és nincs tél, amikor 10 réteg ruhát kell ráadni a gyerekre, mielőtt kiengedjük az udvarra; az allergia mindenféle füvekre itt ismeretlen fogalom; aktív, sportos életmód, már gyerekkortól; a gyerekek itt szeretnek iskolába járni; park, játszótér szinte minden második sarkon.

Játszótér az óceánparton - nehéz leheti itt gyereknek lenni...

Életmentő edzés

Életmentő verseny

Nincs borravaló. Sehol nem elvárt és nem szokás borravalót adni. Persze például az étteremben bele van építve az árakba, de szerintem sokkal tisztább így, mint ha a pincér bosszúsan néz rád, mert 15% helyett csak 14%-ot adtál.

Csapvíz az étteremben. Minden étteremben kap az ember érkezéskor egy kancsó – általában hűtött – csapvizet. Ez jól jön, ha az ember szomjasan érkezik, hiszen már ihat valamit, mielőtt kijön az italrendelés. Sokszor én is csak például egy pohár sört iszok (ha például vezetek), és akkor utána nem kell 5 dollárért ásványvizet rendelni, mert ott a csapvíz.

Nem kell téligumi. Az ország nagyon nagy részén szerintem nem is tudják, hogy van ilyen. Tasmániában, és a Dél-Keleti hegyvidéken valószínűleg kell, de az ország többi részén nem.

Nagy parkolóhelyek. Ha egy ausztrál bekeveredne egy jó kis otthoni Tesco parkolóba, biztos sírva fakadna, ha be kéne parkolnia két autó közé, és valljuk be, joggal. Itt egyrészt az átlagautó sokkal nagyobb, mint otthon, míg a vezetési tudás kisebb, ezért nagyon jól jön, hogy jóval szélesebbek a parkolóhelyek.

Sokféle ember, sokféle étel. Mindenféle étel van itt, a világ minden tájáról. A legtöbb persze az ázsiai, mivel az van közel, és onnan van a legtöbb bevándorló.

Konnektor kapcsoló. Ez egy apróság a végére, de az én életemet jelentősen megkönnyíti. Minden konnektoron van fel-le kapcsoló. Engem arra tanítottak, hogy ha például elmegyünk otthonról hétvégére, ki kell húzni mindent, mivel az áram alatt hagyott berendezések balesetveszélyesek. Hogy szoktam utálni kihúzni a TV vezetékét a TV mögött eldugott konnektorból. Na itt ilyen nincs, egyszerűen lekapcsoljuk a konnektort. A TV is csak akkor van áram alatt, amikor nézzük, amúgy mindig lenyomom. A telefontöltőt sem kell kihúzni minden egyes töltés után, mennyivel egyszerűbb lekapcsolni a konnektort. Még a sütőnek és a főzőlapoknak is van kapcsolója.

Kapcsoló a konnektoron



Negatívumok

Ugye Ausztráliában sem csupa móka és kacagás az élet, itt is vannak kevésbé jó dolgok. Egyik sem olyan, ami miatt nem lehetne itt élni, de mondjuk ha az első kettőt kiiktatnák, azzal jelentősen növekedne az életszínvonalunk, és ha a harmadik egész évben tartana, na az már ellehetetlenítené az életet.

Közlekedési lámpák. A zöldfolyosó, mint fogalom, errefelé teljesen ismeretlen. Sőt, szerintem direkt úgy állítják be a lámpákat, hogy mindegyiknél meg kelljen állni. A lámpák éjjel-nappal mennek, a legkisebb kereszteződésben is. A legfőbb indok, hogy két éve miért költöztünk Perth keleti feléből nyugatabbra, mert baromi idegesítő volt, hogy hétvégén reggel kb. 20 perc volt megtenni 5 km-t egy nyílegyenes úton, ahol autót csak elvétve láttunk, mert minden lámpánál kellett várni egy percet. És nem jönnek rá, hogy szinte az összes dugó elkerülhető lenne, ha normálisan állítanák be a lámpákat.

Ez a kép azt szeretné bemutatni, hogy az egy irányba haladó autóknak 5 db lámpa mutatja, hogy mehetnek vagy meg kell állni: a keresztutcán innen bal oldalon és középen, a kereszteződés túl oldalán pedig bal oldalon, középen és jobb oldalon

Béna sofőrök. Hát igen, az autózás nem egy leányálom itt. Ugye aki száraz, nyílegyenes utakon tanult vezetni, és 110-nél jobban sosem mehetett még, az nem is tanul meg vezetni. Szidja itt mindenki az új-zélandi utakat, hogy mennyire rosszak; az utak minősége kifogástalan, viszont igaz, hogy vannak kanyarok... Ha a sofőr itt zöldet lát, akkor lassít, hátha közben pirosra vált, és megállhat; a legundorítóbb az, mikor valaki 40-el vánszorog előttünk, majd mikor a lámpa sárgára vált, ad egy gázfröccsött és még átmegy, mi meg ott ragadunk mögötte. Azt, hogy miért kell 2 másodperc, hogy valaki elinduljon a zöld lámpánál, sosem fogjuk megtudni. Hogy miért kell egy autónyi helyet hagyni a piros lámpánál várva, mikor ha mindenki előrébb gurulna, a sor vége is beférne a kanyarodósávba, és nem tartaná fel az egyenesen haladókat? Ha például valaki tudja, hogy pár kilométerrel később kanyarodni fog, akkor abból a sávból már el nem mozdul, még ha dugó van abban a sávban a másik pedig üres, akkor sem. Hogy te épp ki szeretnél kanyarodni a főútra, és ki is tudnál, ha kedves ausztrál sofőr átfáradna a másik sávba? Na hát ez senkit sem érdekel. Gyalogosként sosem fognak átengedni az úton, még zebrán sem. A legidegesítőbb, mikor futok a parkban, és látom, hogy jön egy autós, de ha mindketten tartjuk a sebességünket, pont elmegy előttem, mire odaérek a zebrához. Na nem, mert ugye ha ozzi sofőr gyalogost lát, megijed és lelassít, de meg nem áll, így nekem kell megvárni, amíg gyök kettővel átgurul a zebrán. És még sorolhatnám holnap estig...

Legyek. Ez komoly probléma Nyugat-Ausztráliában (nem tudom, máshol mennyire vannak), de szerencsére csak az október – december közti időszakban. Az itteni légy pont úgy néz ki, mint egy magyar légy, igaz kicsit kisebb, de a viselkedése teljesen más. A magyar légy, ha bemegy a lakásba, leginkább a rántotthús és egyéb finomságok felé orientálódik. Na az itteni legyeket baromira nem érdekli a kaja, de annál inkább az ember szeme, orra, szája, füle. És ha egyszer rádszállnak, onnan nincs menekvés, tízen támadnak rögtön. Nincs is annál idegesítőbb, mint mikor az ember áll a buszmegállóban, és megtalálja pár légy. És hiába csapkodsz, ezek nem ijednek meg, rá se hederítenek.

Állandó útépítés. Ezzel két probléma van. Az útépítések egy része szerintem teljesen felesleges, csak az önkormányzat nem tudja, mire költse a pénzét. Itt Perthben például a Swan folyó partján gyönyörű park volt, mire valaki kitalálta, hogy a park helyére engedjék be a folyót, mert az mennyire jó és szép lesz (és a gazdagok is járhatnak hajóval munkába). Biztos vagyok benne, hogy nagyon szép lesz, ha egyszer elkészül, de: 1) eddig is nagyon szép volt, 2) kb. két évig építik, addig fel van túrva a környék, 3) egy nagyon fontos út szűnik meg, és szerintem még nem találták ki, hogy mi lesz helyette. Decemberben például kitalálták, hogy a lakásunk előtt lévő utat aszfaltozzák újra; az útnak semmi, de semmi baja nem volt, vezetékeket nem cseréltek, csak pár hétvégén keresztül jöttek hajnali 4-kor, és felébresztettek minket. A másik probléma az, hogy az útépítések az örökkévalóságig tartanak. Én úgy nőttem fel, hogy mást se hallottam a német turistáktól, mint hogy amit Magyarországon két hét alatt csinálnak meg, az Németországban 3 nap, stb. Én tényleg azt hittem, hogy Magyarország a világ leglassabb útépítője, de jelentem, ez nem igaz! 2010-2011-ben átalakították az itteni főutca (St. George’s Terrace) kb. 500 méteres szakaszát: kétszer 3 sávból lett kétszer 2 (na azt azóta sem értem, hogy ez miért jobb); szerény becslésem szerint ezt otthon maximum egy fél nyári szünet alatt elintéznék; itt 11 hónapig tartottak a munkálatok. Arra jártam minden nap munkába, és eltelt fél év úgy, hogy nem láttam munkást, csak fel volt túrva minden. A másik probléma meg persze a közlekedési lámpákkal volt, amik teljesen egymás ellen dolgoztak, így sokkal nagyobb dugók voltak, mint lettek volna, ha összehangolják a lámpákat.
Április elején 8 napon belül háromszor lyukadt ki a fő vízvezeték a lakásunk előtt; persze mindig késő délután, így egész este nem volt víz, hallgathattuk a munkálatokat, és mikor éjfél utánra végre megcsinálták a vezetéket, elkezdték az utat újraaszfaltozni. Mind a 4 sávot megcsinálták mind a 3 alkalommal, kb. 100 méter hosszan. Még a harmadik csőtörés után sem jutott eszükbe, hogy tényleg valami baj lehet, ezért ne csináljuk már meg az egész utat, mondjuk csak azt a szakaszt, amit tényleg fel kellett szedni. Aztán persze kitalálták, hogy akkor új vezetéket tesznek le egy kb. 300 méteres szakaszon; a munkálatok kb. két hónapig tartottak, a hálószobánktól 5 méterre, szigorúan este 7 és reggel 7 közt, és elvileg megint le akarják aszfaltozni az egész útszakaszt, már kétszer kaptunk levelet, hogy aznap este lesz, de még nem csinálták meg.
És sorolhatnám az útépítős eseteket is holnap estig...

Házak hőszigetelésének hiánya. A házakban-lakásokban nincs fűtés, ami érthető, hiszen Perthben sosem megy a hőmérő 0 fok alá, és ha normálisan hőszigetelnék a házakat, akkor nem is lenne semmi gond. Viszont a hőszigetelés itt ismeretlen fogalom. Mikor először láttam, hogy úgy parkettáznak, hogy alatta föld van, elszörnyedtem, de itt ez a “normális”. Az ablakok sem zárnak jól, így aztán egész télen majd megfagyok. A kéztörlő törölközőt a fürdőben naponta kell cserélni, mert olyan hideg van, hogy nem szárad meg. Egyetlen lehetőség a légkondival fűtés, ami viszont azért rossz, mert csak addig van meleg, amíg be van kapcsolva – amint kikapcsoljuk, elillan a meleg -, illetve baromi drága is.

Pókok, kígyók, egyéb ízeltlábúak és lábatlanok. Rossz hír, hogy Ausztráliában bármi megölheti az embert: sok féle mérges pók, veszélyes kígyó, medúza, krokodil és cápa él errefelé. Azért persze a valóság nem ennyire félelmetes, de azért nem árt óvatósnak lenni. Például megvárjuk a cápariadó végét, mielőtt bemegyünk az óceánba; nem mindenki teszi ezt.
Krokodilok és mérges medúzák szerencsére nem élnek Perth környékén. Tavaly viszont az egész világon Nyugat-Ausztráliában haltak meg a legtöbben cápatámadásban. Mi a belvárosban élünk, itt kígyóval nem szoktunk találkozni, de kertvárosokban előfordul, hogy valaki kígyót talál a kertjében. Minket leginkább a pókok és a csótányok idegesítenek, melyek ellepik a teraszunkat (nem segít, hogy egy nagy park mellet lakunk, és még idióta bokrok is vannak a teraszon), és előszeretettel be is jönnek. Ezek nem mérgesek (legalábbis nem tudok róla, hogy volt már bent mérges pók), csak idegesítő, főleg ha mondjuk a csótány belemászik a poharadba.
Röviden a védekezésről: ha a kertvárosban laknék, biztos nem lenne bokrom, mert az alá előszeretettel bújnak be a kígyók; aki bérelt házban lakik és van bokor, fel szokták vágni a bokor aljának 20 cm-jét. Pókok-csótányok ellen is ne legyen olyan dolog kint, ahova beköltöznek (bokrok, egymás mellé felállított székek például), és vannak olyan rovarirtó spray-k, amivel kívülről kell körbespriccelni az ablakokat, és akkor elvileg nem jönnek be; ezek elég jól működnek, én még az összes sarkot is végigspriccelem, de azért így is van néha hívatlan vendég, főleg nyáron.

Cápariadó

Merge lanes, azaz sávok összeolvadása. Ha egy sáv megszűnik, akkor nem a megszűnő sávban autózóknak kell elsőbbséget adniuk a nem megszűnő sávban autózóknak, hanem egyszerűen összeszűkül a két sáv, és megszűnik a köztük lévő felfestés. Ráadásul ez soha nincs előre jelezve, hanem oda teszik ki a táblát, ahol megszűnik a sáv. Ez szerintem különösen az autópályán veszélyes, és csak azért nincs ezekből gond, mert az emberek már tudják, hogy hol kell összeolvadni.

Mezítláb járás. Az ausztrálok mániája a mezítláb járás. A város főutcáján, szupermarketben, bevásárlóközpontban, nyilvános WC-ben, kisestélyibe kiöltözve éjjel az utcán, stb. Amikor az anyuka 3 gyerekkel besétál a kemping zuhanyzójába, mind a négyen mezítláb, majd fürdés után ugyanúgy kisétálnak mezítláb, akkor azért megkérdezem magamtól, hogy akkor most miért is zuhanyoztak. A másik meg, hogy rosszul is lennék, ha egy nyilvános zuhanyzóban papucs nélkül kéne zuhanyoznom. Na mindegy, ez egy tipikusan olyan negatívum, ami engem nem nagyon zavar, csak jókat szoktunk rajtuk nevetni / szörnyűlködni.

Igénytelenség a konyhában. Itt most a céges konyhákra gondolok; ausztrálok konyhájában nem is voltam még soha. Naponta látom, hogy valaki használ egy kiskanalat, majd forró víz alá rakja, és teszi is vissza a fiókba a tiszták közé. Ennél undorítóbb, mikor valaki nem talál tiszta kiskanalat, kivesz egy koszosat a mosogatógépből, forró víz alá rakja, majd simán elkezdi használni. És itt egyetemet végzett emberekről beszélünk, nem olyanokról, akik a 8 általánost sem tudták elvégezni.

Erős UV sugárzás. Itt sajnos népbetegség a bőrrák, nagyon kell vigyázni a napozással. A strandra mi is (mint mindenki más) délelőtt járunk, legfeljebb délig szoktunk maradni. Ezen kívül szinte mindenki úgynevezett rash shirtben van a parton, ami véd a naptól.

Nincs leves. Helyesbítenék, nincs nem ázsiai leves. Na jó, van nagyon ritkán, általában az éttermekben minden nap van egy „nap levese”, és ennyi. A választék is hagy némi kívánni valót maga után, ugyanis a levesválaszték kb. 80%-a kimerül a gombakrém és a tökkrém levesben. A gomba még jó is, de a tökkel úgy vagyok, hogy évente egyszer bőven elég.

Óraátállítás hiánya. Ez Nyugat-Ausztráliára jellemző. Így sajnos nagyon hamar megy le a nap nyáron, de „jó hír”, hogy már hajnali 4-kor világos van; de jó is az! Főleg hogy az idióta papagájok is a nappal kelnek, így például campingben az ember elég korán kénytelen felébredni. Az óraállítás kérdésében minden állam saját maga dönt, és itt nyugaton is volt már többször, legutóbb 1991-92-ben és 2006 és 2009 közt; azóta volt róla népszavazás, és sajnos úgy néz ki, többet nem lesz. Érdekesség még, hogy míg New South Wales-ben van átállítás, Queenslandben nincs, így nyáron hiába utazik az ember csak észak-déli irányba, egy hosszúságon maradva, mégis kell órát állítania.

Ázsiai kultúrsokk. Ausztráliában rengeteg ázsiai van, és ez Magyarországról érkezve azért eléggé sokkoló lehet. A jó magyaros ételek után nekem először sokkoló volt a sok ázsiai étel. És persze az emberek is mások; itt nem DNS-beli, hanem kulturális, neveltetés beli különbségekre gondolok. Több olyan ázsiai származású munkatársam volt, akik vagy már itt születtek, vagy kisgyerek korukban költöztek ide, és bizony köztük és az Ázsiában nevelkedett társaik közt óriási különbségek vannak. Legalábbis szerintem.

Szétszórt pincérek. Az éttermekben az asztalok nincsenek felosztva a pincérek közt. Ez két dologhoz vezet: egyrészt kb. kétszer annyi pincér van mindenhol, mint amennyit például Magyarországon alkalmaznának egy ugyanakkora helyre, és mégis mindig kavarodás van. Már nem egyszer, nem kétszer nekünk is elfelejtették az ételünket.

„Mit csináltál hétvégén?” Az emberek mániája a hétvégi programokról érdeklődni. Hétfőn-kedden a „mit csináltál a hétvégén”, csütörtök-pénteken pedig már a „mit fogsz csinálni hétvégén” kérdés a menő, így az embernek csak szerdán van nyugta. Amikor csinálunk valami érdekeset, például elmegyünk búvárkodni, akkor persze van miről mesélni, de mi például egész nyáron csak a strandra járunk, mert azt szeretjük, de fél éven keresztül ezt minden héten elmondani azért kicsit unalmas.

Főzelék ebédre. Akárhányszor zöldborsó főzeléket viszek ebédre, mindig megkérdezi valaki, hogy „Jééé, ez miiii??? Leves?” „Nem b@, nem leves, és különben is, én sem kérdezem meg, mi az az undorítóan büdös trutyi, amit Te eszel" (legolcsóbb készen vett curry). Na persze ezt így nem szoktam kimondani, hanem ehelyett mosolygok egyet, és azt mondom, hogy „green peas in a creamy sauce”. Régen még elkezdtem magyarázni, hogy ez magyar kaja, stb, de már baromira meguntam. Miért nem lehet az ember lányát békénhagyni ebéd közben? Nem tudom mit szólnának, ha másféle főzeléket is szeretnék; egy jó kapros tökfőzelékre vagy egy krumplifőzelékre biztos még jobban rácsodálkoznának.



Különbségek: ami más, mint otthon, de se nem jobb, se nem rosszabb

Bal oldali közlekedés: sokkal hamarabb meg lehet szokni, mint az ember gondolná. Az sem jelent gondot, ha otthoni látogatás során kell vezetni, csak az indexet és az ablaktörlőt szoktuk összekeverni az első pár kanyarodásnál, mivel azok ellenkező oldalon vannak.

Biztonság-mánia. Na ezt nagyon sokáig a negatívumok közé soroltam, de most, hogy én is a bányaiparban dolgozok, azért már kezdem megszokni a dolgot. Nemrég olvastam egy Norvégiában élő ausztrál írását a pozitívumokról és negatívumokról; azért (is) szeret Norvégiában élni, mert simán átléphet egy földön hagyott vezetéken vagy kikerülhet egy gödröt anélkül, hogy a kormány ehhez részletes útmutatót adna. Ez szerintem nagyon találó.

A munkahelyi szendvicssütőhöz használati utasítás és figyelmeztető tábla is jár

„Hogy vagy?” Na ezt sok magyar a negatívumokhoz sorolja, mert nem értik, miért kérdezi meg tőlük mindenki, hogy hogy vannak, ha nem is kíváncsiak rá. Ezt úgy kell felfogni, hogy ahelyett, hogy úgy köszönnek, hogy „szia”, megkérdezik, hogy „hogy vagy?”. Ennyi.

„Egészségedre”. Nem nagyon szokás tüsszentés után bármit is mondani, az emberek 99%-a csak hallgat. Én is leszoktam róla.

Konnektor. A világ ott eléggé el lett szúrva, hogy szinte országonként változik a konnektor. Ez nem Ausztrália hibája, hanem a világé, és baromira megkeseríti az utazók életét. De legalább az áramerősség ugyanaz, így transzformátorral nem kell szórakozni.

Zár nyitás-zárás. Itt a legtöbb zár fordítva nyílik-záródik, mint otthon. Nekem sokkal értelmesebbnek tűnik az otthoni verzió (azaz a fal felé záródik), de meg lehet szokni a dolgot.

Villanykapcsoló. Ez is fordítva van, azaz lefele kell felkapcsolni. Ez is szokható.

Gyógyszeres dobozban nincs használati utasítás. Ezzel egyrészt spórolnak némi papírt, másrészt azért néha jó lehet elolvasni, hogy mit mond a gyógyszergyártó. De gondolom neten meg lehet nézni ezt is.



Na ezek a dolgok jutottak így eszembe, remélem mindenki élvezte a lista olvasását. Azért a sok negatívum és különbség ellenére is úgy gondolom, hogy Ausztráliában a legjobb élni a világon!

20 megjegyzés:

  1. Nagyon élvezetes és számunkra érdekes olvasnivaló volt! Kár, hogy eddig kellett várnunk erre. Szívesen olvasnék még hasonlókat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Papsuk, egyszer érném meg, hogy nem panaszkodsz amiatt, hogy meddig kellett várni valamire. Egy országról nem lehet 3 hét után véleményt mondani! Annak örülj, hogy most elolvashattad!

      Törlés
  2. augusztus végén megyünk, úgyhogy köszi, ez nagyon tetszett! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett, és jó utat!

      Törlés
  3. Köszönjük, nagyon jo írás!
    Detto Anglia!

    VálaszTörlés
  4. Amugy meddig tart a tél?
    Én figyelem egy ideje a hőmérsékletet Perth fele és vannak 6 fokok azért éjjel.
    Fűtés nélkül azért az necces, nem?
    Nappal jo az idő, 20 fokok, de este drasztikusan leesik a temperature.

    Télen táskát kell cipelni a kabatnak amit este felveszek? ;)

    Irtad hogy rövid a tél.
    Mennyire?

    5 éve vagyok buszsoför Londonban és ha megengeded érdeklödnék hogy igy mennyire számít ez a vizumba, szakmai tapasztalat téren.
    És hogy irj valamit a buszsoförök jolétéröl, persze London után bármi jöhet, igy inkább az anyagi oldalról, ha hallottál valamit.

    koszonom Joeezy Londonfalvából ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Röviden a válaszok:

      Igen, fűtés nélkül necces, főleg, hogy mint írtam hőszigetelés sincs.

      Csak bőrdzsekit hordunk, az meg reggel és este is elkel.

      Én nem is télnek hívnám, inkább tavasz. De itt télnek hívják, kb. június-augusztus közt tart. A tavalyi szezonban október 1-jén fürödtünk a tengerben először, és április 25-én utoljára, szóval mondjuk az ezek közti időszak (május-szeptember), ami hűvösebb. Május még enyhe (igaz picit esős), szeptember már enyhe, és még június is azért melegebb, mint júli-augusztus.

      Vízumhoz sajnos nem tudok tanácsot adni, mert rengeteg féle van, és én csak egyet ismerek, amin mi vagyunk. Annak kell utána nézned, hogy a szakmád itt keresett-/hiányszakma-e. Ha igen, akkor gondolom számít az 5 év, ha nem, akkor valszeg nem. Buszsofőrők keresetéről nem tudok semmit, de biztos sokkal jobban élnek, mint Magyarországon.

      Törlés
  5. Jókat mosolyogtam ezen a bejegyzésen. A tökfőzelékre (amit cukkíniből és kaporból készítek) ha megkérdezik mi az, mindig rávágom, hogy cukkini leves. Ez az egyszerűbb.

    A negatívumokhoz én még hozzátenném - megjegyzem nem Au hibája - a történelmi épületek és ezáltal hangulatok hiánya. Minden olyan "modern" = gagyi.
    Nekem Európa marad az etalon, persze Ausztráliában sem érezzük rosszul magunkat, amíg megtehetjük, hogy gyakran utazzunk...

    Egyébként Ti szeretnétek maradni örökre vagy ahogy korábban terveztétek: 4 évnél kiszálltok?

    Üdv, Krisztina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Krisztina! Örülök, hogy tetszett a bejegyzés. És igen, nekem is nagyon hiányzik Európa, nagyon bánom, hogy sajnos nem látunk belőle túl sokat.

      Hát ha pár nappal korábban kérdezed, azt mondtam volna, hogy költözünk Európába, de végülis meggondoltuk magunkat, maradunk, beadjuk a PR-t meg minden. Viszont cserébe gyakrabban fogunk hazajárni!

      Törlés
  6. Nagyon jó bejegyzés volt, köszönöm!

    Réka

    VálaszTörlés
  7. Jó kis összefoglaló volt, köszönet érte.
    Jómagam is voltam AU-ban, Sydneyben, de sajnos nem sikerült a maradás....
    Viszont az ország tényleg nagyon élhető és rend , tisztaság van.Kár hogy a bevándorlási politikájuk olyan amilyen, vagyis az atomtudósokon és a szupermeneken kívül nincs szükségük SENKIRE Mo-ról....(kicsit túlzok tudom, de ma nagyjából ez a helyzet, földi halandónak semmi esélye)
    Szóval inkább Ázsia a partner nekik, és legkevésbé mi magyarok.
    Bezzeg pár tíz évvel ezelőtt még az sem volt baj, ha angolul meg sem tudott mukkanni a magyar ember, kapta az állampolgárságot.......változik a világ.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A bevándorlási politikájukat azért szerintem meg lehet érteni. Ázsia van közel, óriási és növekvő piac, persze, hogy feléjük nyitnak inkább. Ennek a bevándorlási politika csak egy része. Nézd meg például az Ausztrál Opent is úgy hirdetik, hogy „Grand Slam of Asia Pacific”, nem úgy, hogy Ausztrália Grand Slamje. Nekem is jobban tetszene, ha több európai lenne és kevesebb ázsiai, de ez a politikájuk, és ezt el kell fogani.

      Amúgy Magyarországról is nagyon sok nem szuperman jön ki. Persze nekik általában sok mindent fel kell adni, pl. visszalépni karrier szempontjából, vagy visszaülni az iskolapadba, de aki tényleg nagyon itt szeretne élni, az azért ki tud jönni. Nem mondom, hogy egyszerű, és én azt az utat biztos nem vállalnám be, de aki nagyon akarja, megcsinálhatja.

      Törlés
  8. Nagyon jó beszámoló volt, köszi!
    Hogyhogy végül maradtok? Mi is közelítünk a 3 évhez és végig úgy voltunk vele hogy úgyis megyünk vissza EU-ba, úgyhogy nem tudom az én véleményem hogy tudna a maradás irányába megváltozni- mindemellett hogy jól érezzük magunkat itt- , csak ezért kérdezem mert nekem úgy jött le h ti is mindig vissza akartatok menni. Nem akarok tolakodó lenni, csak akkor válaszolj ha publikus. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ez egy elég bonyolult történet. Igen, mi is mindig vissza akartunk menni, és egészen addig eljutottunk, hogy Attila kapott állást Oslóban. Aztán elkezdtünk gondolkodni, hogy anyagilag valószínűleg rosszabbul járnánk, és itt azért nem túl nehéz az élet, meg már megszoktuk, megismertük. Már lassan gyereket is szeretnénk, és akkor az megint kitolódott volna. Szóval végül úgy döntöttünk, hogy egyelőre maradunk, mert ez a könyebb és biztosabb út. Én még mindig a svájci hegyekben szeretnék élni, de majd pár év múlva visszatérünk a kérdésre...

      Törlés
  9. Szia!

    Jó kis írás volt, infarktust is kaptam a pókoktól-kígyóktól :)

    Esetleg az iskolákról-óvodákról nincs némi infód. Tudom nálad nem aktuális téma, de én most nézegetem Perth-t, mert valószínűleg ez lesz a célunk végül és mi két csemetével jönnénk.

    Köszi
    Marcs

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      A pókok – kígyók sokkal félelmetesebbnek tűnnek otthonról, mint innen! :)

      Azért gyorsan pár info az iskolákról. Ha gyerekkel jöttök, akkor duplán fontos a lakáskeresés, mert az állami iskolák körzetekre vannak osztva, és a jó iskolákba nem fognak körzeten kívülről felvenni. Persze a lakás/háztulajdonosok tudják ezt, szóval jó iskola környékén drágább az albérlet.

      Ezt az oldalt tudod használni annak megállapítására, hogy kb. mennyire jó az iskola. Óriási különbségek vannak.
      http://www.myschool.edu.au/ - aztán Search

      Itt pedig leírják a körzeteket: miután rákerestél egy iskolára, a ’Local Intake Area’ alatt van az info. Sajnos térkép nincs, így néha nehéz kitalálni, hogy pontosan hogy is van a körzet, de nem lehetetlen. A ’Student Outcomes’ alatt található infokkal is azért össze lehet hasonlítani az iskolákat.
      http://www.det.wa.edu.au/schoolsonline/home.do

      Itt korábban kezdenek a gyerekek iskolába járni, mint otthon, és már 17 évesen végeznek a középiskolával.

      A college itt magániskolát jelent (nem főiskolát), így akár már egy 7 éves gyerek is járhat college-ba.

      Annyit tudok még, hogy ha úgy jön ide a gyerkőc, hogy nem tud angolul, akkor az elején nem kap jegyet, csak leírást arról, hogy hogy halad. Legalábbis ismerőseink gyerekével így volt. Ugyanúgy jár iskolába az ausztrál gyerekekkel, csak elismerik, hogy neki nehezebb a dolga, és nem buktatják meg meg ilyesmi.

      Ovi (childcare) 3 éves korig fizetős (onnantól már iskola van), és ez bizony drága. Ha PR-ok lesztek, akkor a fele asszem leírható adóból childcare rebate néven.

      Hát hirtelen ennyi jutott eszembe, remélem segített...

      Törlés
  10. Szia! Kicsit előbb kérdeztem, utána olvastam, hogy írtál már a gyerekekről egy másik bejegyzésben.
    Bocsi :)

    VálaszTörlés
  11. Szia, nagyon hasznos volt amit irtál , nekem csak egy kérdésem volna, én férfi létemre nagyon félek és írtózom ezektől a mérges állatoktól ez mennyire lehetne kiküszöbölni, mennyire ilyesztő és mennyire lehetne védekezni euek ellen? Köszönöm

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát figyelj szerintem a városban biztonságban vagy, maximum csótányok meg pókok, mint bárhol máshol. Ahol mondjuk kígyó vagy krokodilveszély van ott szokták jelezni, például Queenslandben nem ajánlatos közel menni a folyókhoz egyes helyeken. Szerintem a józan paraszti ész a legjobb védekezés...

      Törlés
  12. Nagyon jol megirtatok az osszefoglalot, jok a meglatasaitok. Azt viszont nem emlitetted a negativumok kozott, hogy Perth-ben a talajminoseg nagyon gyenge, homokos. Csak telen van novenyzet, nyaron a novenyzet kopar, kieg. Nincs rendes fu sem a hazak korul/udvaran, pazsitot kell ultetni, allandoan gondozni, ontozni. Nincsenek lombhullato fak. Tehat osszel sem fogsz (egyaltalan van osz??) szines faleveleket gyujteni. A rossz talajminoseg miatt sokkal nagyobb munka a kerteszkedes mint Magyarorszagon mert a homokban nem igazan konnyen terem meg ez-az. Komposztot kell csinalni, meg normalis foldet venni es azzal feljavitani a talajt, hogy megtermeld a salatadat, repadat stb, szoval igencsak maceras. Ja, es Perthben nem terem meg a cseresznye, a keleti allamokbol importaljak, irto borsos aron. Szilvafat meg diofat sem latni peldaul. Igaz ultethetsz narancs meg mandarinfat es meg par mas erdekesseget, pl kivi, fuge meg passionfruit "bokrot". :) Aztan egy masik gond a vizhiany es a nyari ontozesi tilalmak/korlatozasok. De ettol fuggetlenul civilizalt es elheto hely.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...