2017. november 10., péntek

Adóbevallás 2017

Akárhogyis nézem, nagyon úgy tűnik, hogy majdnem fél éve nem írtunk semmit. Ez nyilván elég gáz, de hát két kölök mellett a szabadidőnk este 9 után kezdődik, két órába meg nem fér bele sok minden. Na nem mintha amúgy nagyon lett volna miről írni, mindenki jól van, semmi különös nem történt, a hétköznapokkal meg nem untatnék senkit. Most is csak egy négy évvel ezelőtti bejegyzést porolunk le, ugyanis befutottak a szerkesztőségbe az idei adódollárjaim felhasználásának részletei és mint 2013-ban, gondoltam most is megosztom veletek. Csak mert nekem ez annyira tetszik, egyrészt szeretem tudni mire költik a pénzemet, másrészt értékelem, hogy állambácsi próbál velem valamilyen szinten kommunikálni, nem csak beszedik a pénzt azt szevasztok, ott a több száz oldalas költségvetés ha érdekel. Na itt van, rövid elemzés utána. (Kattintásra nagyobb lesz talán)

2017. május 29., hétfő

Napelemek

Hosszú kihagyás után itt vagyunk újra, ezúttal is a kölkökre kenem az egészet, mire mindkettő elalszik már a francnak sincs kedve blogot írni. Hogy tovább rontsam a helyzetet, előre szólok, hogy ez nem a megszokott lebilincselően érdekes és sziporkázóan szellemes poszt lesz, hanem mindenkire dögunalom vár, akit nem érdekel a napenergia termelés és a kapcsolódó általános harmadikos szinten mozgó matematikai fejtegetés. Aki mégis tovább olvassa annak meg kitartást.

Egyszer régen említettem, hogy rezsicsökkentési céllal erősen gondolkozunk minden közmű államosításán  napelemek telepítésén. Na már egy éve, hogy meg is csináltuk, így néz ki a tetőn:

2017. március 27., hétfő

Mostantól négyünkről szól a blog...

Örömmel értesítünk minden kedves blogolvasót, hogy 2017. február 12-én 23:00-kor megszületett második kislányunk, Lara. Hivatalos méretei 47 cm és 3.060 gramm.

A szülés jóval gyorsabban ment, mint Lillával; ha picit később indulunk a szülészetre, lehet hogy Lara az út szélén születik. De erről majd később...

2017. február 12., vasárnap

Bali 2016

Idei első bejegyzésünk a tavalyi utolsó nyaralásunkról fog szólni, melynek helyszíne (dobpergés) ismét Bali. Harmadszor járunk már a szigeten, először még 2011-ben volt itt 10 jó napunk, majd 2014-ben csak egy éjszaka Gili felé átutazóban, meg pár óra visszafelé. Tehát ez utóbbi tulajdonképpen nem számít. Namost annyi szép hely van a világon, hogy nem szokásunk visszatérni oda ahol már voltunk. Most is néztünk minden mást a környéken, de ismét rá kellett jönnünk, hogy a környéken tulajdonképpen nincs semmi. Na jó, nincs semmi ami karácsonykor megfizethető és elérhető közelségben van (mondjuk kevesebb mint 5 óra repülésre). Illetve az is szempont volt, hogy valami nyugisabb nyaralást szerettünk volna Lilla miatt, búvárkodás, túrázás, városnézés, stb. nagyjából ki vannak zárva. Medence legyen azt kész.

2016. december 23., péntek

Munkakeresés 2015-16 #2

Hú de régen volt már, hogy megírtam az első részt. Igen, sajnos idén sem voltunk nagyon aktívak a blogon, de így év végén tekintsünk vissza az elmúlt egy évre a munka területén.

Szóval az előző bejegyzésben addig jutottunk el, hogy 2015 októberében elkezdtem dolgozni egy országos, de családi tulajdonban lévő logisztikai cégnél, az SCT Logistics-nál. Hogy is fogalmazzak: már az első napomon utáltam. Nem kellett napokat eltöltenem a cégnél, hogy rájöjjek, a főnökömnek van hova fejlődnie számvitel és pénzügy terén, és a heti riportokban lejelentett számok nagy részének nincs köze a valósághoz. A Management Accountant (aki a heti riportot készíti) mindent ugyanúgy csinál, ahogy pár évvel korábban megtanították, ha bármi változik, ő nem képes lekövetni. Elődöm, a Financial Accountant, akit kirúgtak majd a főnököm visszahozta engem betanítani, na hát ő egy külön történet. A fél év alatt, amíg a cégnél volt, nem sok mindent csinált, de mint a rákövetkező hetekben-hónapokban kiderült, azt is rosszul, de ami még ennél is rosszabb, hogy emberileg sem kedveltem, egy kellemetlen leheletű indiai volt, és mikor pár nap után észrevettem, hogy az egyik kezén hat ujj van, na úgy éreztem itt a vég. Az első pár hét szörnyű volt amíg itt volt ez az indiai, utáltam bemenni dolgozni; és ráadásul kb. semmire nem tudott megtanítani, mivel ő sem csinált előtte 6 hónapig az ég világon semmit, szóval teljesen felesleges volt fizetni neki; mondtam is a főnökömnek, de akkor még nem hallgatott rám.

2016. október 3., hétfő

Vadiúj autó

Régi vágyam teljesült pár hete: beruháztunk egy új autóra. Mármint tényleg újra, egyenesen a gyárból, nem új használtra. Ilyenem meg még sosem volt. Még otthon a Corollát 6 évesen vettem, a céges Megane meg asszem 3 volt mikor nekem dobta a gép. Itt a Hyundai Elantra 9 volt, jól is ment, amíg szét nem ráztuk egy földúton, így csak két évig húzta, végül a javítása többe került volna mint amit ért. Lassan négy éve vettük a Toyota Camry-t, akkor volt 6, most már 10, csak 150 kiló van benne és tökéletes állapotban van, szóval ez még igazi Toyota, elmenne a világ végéig meg vissza, úgyhogy megtartjuk.



2016. július 30., szombat

Választások #2

Na akkor folytassuk az országos parlamenti választásokról szóló történetünket, amit úgy két héttel ezelőttre terveztem, de így sikerült. Aki esetleg most kapcsolódna be az jobban teszi, ha először elolvassa az első részt, kivéve persze ha véletlenül képben van az ausztrál választási rendszer alapjait illetően. Most, hogy ezt tisztáztuk beszéljünk kicsit a választókerületekről. Mármint a Képviselőházat illetően, mint már mondtam a Szenátus esetében az egész állam számít egy választókerületnek, amihez sok mindent nem kell hozzáfűzni, úgyhogy ezentúl nyilván az előbbiről lesz szó.

2016. július 9., szombat

Választások #1

Először is bocsi, mostanában megint csendesek voltunk. Leginkább azért, mert nem sok minden történt amiről lehetne írni. Ja de, például lett munkám, már két hónapja dolgozom, de erről majd máskor. Most beszéljük inkább az ausztrál szövetségi választásokról, ahol újdonsült állampolgárként most mi is részt vehettünk. Akarom mondani részt kellett vennünk, mert aki regisztrálva van annak szavazni elvileg kötelező, bár meg lehet úszni kemény 20$ büntetéssel. De ne szaladjunk ennyire előre, vegyük át először az alapokat.


2016. május 15., vasárnap

A nap videója: A világ legnagyobb repülőgépe megérkezett Perthbe

Nagy nap volt a mai Perth életében: megérkezett hozzánk a világ legnagyobb repülőgépe, az ukrán Antonov An-225 Mriya. Már jó pár hete bejelentették, hogy május 15-én érkezik egy generátorral a fedélzetén, és mivel kb. másfél kilométerre lakunk a légifolyosótól, és általában erre szoktak leszállni a gépek, gondoltam ha ez is erre száll le, milyen jó lesz, csak kisétálunk oda, ahova amúgy is nap mint nap kisétálunk, és megnézzük, hogy száll le. Közel lakunk a reptérhez, így itt már nagyon alacsonyan szállnak a gépek; a kisebb gépeket is szeretjük nézni, és az Emirates Airbus A380-asa azért még mindig lenyűgöző.

2016. március 15., kedd

Rezsi

Megint elrepült több mint egy hónap, de hát nagyon nincs miről írni, túl sok minden nem történik mostanában. Állásom még mindig nincs (bár legalább voltak interjúk), Berninek van, a baba meg huncutkodik. Sajnos nem is utaztunk sehova sem, ami valamilyen szinten szomorú, az a sok elpazarolt hosszú hétvége (már húsvétot is beleértve)... A lényeg, hogy ez egy elég izzadtságszagú posztnak ígérkezik, csak hogy legyen valami ebben a hónapban is. Talán emlékeztek, hogy tavaly februárban költöztünk be a rezidenciába, tehát több mint egy éve, úgyhogy már beérkeztek az éves (helyenként sokkoló) rezsiadatok a szerkesztőségbe, és én ezt most megosztom veletek, hurrá. Nem kell fintorogni, hátha valakit érdekel...
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...