2010. december 21., kedd

U2 koncert

Történt egyszer, hogy múlt kedden a 6. évfordulónk előtti napot ünnepeltük. Egy igen komoly steakhouse-ba mentünk, ami egy már bezárt sörgyár épületében van, szóval burkoltunk egy barátságosat nem túl barátságos áron. Még az elején éppen azon gondolkoztam mekkora öngólt lőttem az előétellel (a szárított chilis marhahús kissé megviselte az állkapcsom), amikor drága feleségem előhúzott egy borítékot, mondván hogy ez az ajándékom. Én meg persze nem vettem semmit, dehát csak egy nap múlva kaptam meg az első fizetésem. Na szóval két papírfecni volt benne, először aszittem valami meccsjegy, de szerencsére nem az volt, hanem valami kezdő ír banda koncertjére szólt. Kicsit ledöbbentem, mert eléggé bírom a zenéjüket, mégsem volt róla fogalmam, hogy itt lépnek fel. Pedig én tudni szoktam az ilyeneket. Jellemző, hogy a rádiókban sem említették (otthon a csapból is ez folyt volna), bezzeg azt tudom hogy Lady Gaga mikor lesz. Na szóval ez volt a Világ Legjobb Feleségének legeslegspontánabb cselekedete, hogy vett két jegyet. Ha így folytatom megint hosszú lesz, úgyhogy ugorjunk is a helyszínre.

2010. december 20., hétfő

Új-Kaledónia: hajós kirándulás

Mint már említettem, Új-Kaledóniát a világ második legnagyobb korallzátonya veszi körül. Ez felülről így néz ki:

2010. december 19., vasárnap

Új-Kaledónia: autós kirándulás

Kicsit megkésve írok az Új-Kaledóniai kirándulásokról; a héten kaptam meg a munkatársam képeit, amelyek közül mindenképpen szerettem volna feltenni, főleg mivel volt víz alatti kamerája (lásd következő bejegyzés).

Szóval Új-Kaledónia a korallokról híres, ezért mindenképpen el szerettünk volna menni hajós kirándulásra. Viszont sajnos az első pár nap gyönyörű napsütése után elromlott picit az idő: hideg egyáltalán nem volt, viszont felhős volt minden nap, ezért úgy döntöttünk, hogy a hajós kirándulást elhalasztjuk a második hétvégére, és inkább autóval körbenézünk a szigeten.

2010. december 5., vasárnap

Mindenféle

Megint lepörgött két hét anélkül, hogy jelentkeztünk volna. Valszeg azért mert nincs nagyon mondanivalónk, meg nincs időnk, meg meleg van (most pont nem), szóval van pár kifogás. Most se tudom előre mi lesz ebből, egyszerre fog mindenről szólni és semmiről, én kérek elnézést az eljövendő zagyvaságokért.

2010. november 21., vasárnap

Első munkanapok

Szóval ott fejeztem be, hogy kaptam egy állást, vettem hozzá egy autót, mehetünk dolgozni, de jó lesz! Frászt. Gyötrelem. Tudom, az első napok mindig nehezek, merthogy hozzá kell szokni, hogy újra dolgozom, stb. Nem ezzel van a baj, inkább a céggel, egy rohadt nagy káosz az egész. Ugye mondtam, hogy ezek globálisan mindenféle bányászati és energetikai projektekkel foglalkoznak, azaz megépítik másoknak a cuccot, majd jó sokáig még szervizelik a berendezéseket. Elég komoly tudás van a cégben, abszolút a csúcstechnikát képviselik, a legnagyobb olajcégeknek dolgoznak. Nem tudok mi látszik a következő képből, de ez például egy tengeri olajkitermelő projekt makettje, ahol mi a víz alatti platformot és a felszínnel való összeköttetést építjük meg. Merthogy ahol én dolgozok, annak Aker Subsea a neve, tehát vízalatti dolgokkal foglalkozik ez az üzletág.

2010. november 13., szombat

Új-Kaledónia

Már lassan 2 hete vagyok Új-Kaledóniában, úgyhogy gondoltam itt az ideje összefoglalót írni. Összességében nincs rossz dolgom, de nagyon ideges lennék, ha saját pénzen jöttem volna ide.

2010. november 9., kedd

Autó

Előző örömhírünket ott fejeztem be, hogy kelleni fog egy autó, ha ott fogok dolgozni. Ami most már elég valószínű, holnap reggel várnak sok szeretettel (gondolom). Azt múltkor elfelejtettem leírni, hogy év végéig amolyan próbaidőn leszek, csak utána véglegesítenek ha nem bénázok. Ez a „kelleni fog” nem olyan „kelleni fog” mint a Borsodinál, ahova azért mehettem volna BKV-val is, hanem ez halál komoly, ide másképp elég necces eljutni, olyan 45 perc buszozás után 1,5km gyaloglás a pusztában van még a lehetőségek között. Nem lenne ezzel semmi gond, mert amúgy is akartunk majd venni egyet, hosszabb távon itt másképp nehezen lehet boldogulni. Csak hát volt rá pár napom, meg egy nem túl vastag pénztárca, mivel nem akartunk semmi extrát, csak valami használtat, ami nem esik szét, viszont igénytelen és megbízhatóan elvisz A-ból B-be.

2010. november 6., szombat

Álláskeresés

Hűséges olvasóink (ha vannak ilyenek) talán észrevehették, hogy eddig nem írtam arról, hogyan próbálok munkát szerezni. Maradjunk annyiban, hogy nem volt hozzá kedvem (mármint leírni), éppen elég volt átélni, de akkor most mégis megpróbálom kitölteni ezt az űrt. Hosszú lesz, mindenki vételezzen előtte 3 napi hideg élelmet vagy ugyanennyi időre elég hideg sört (olyan 5 rekesz címke nélküli megteszi).

2010. november 4., csütörtök

One night in Sydney

Új-Kaledóniába napi egy repülőjárat megy Sydney-ből kora reggel, és hogy ne kelljen Perthből éjszakai járattal repülnöm, szombaton átrepültem Sydney-be, és ott töltöttem egy éjszakát. A repülő sajnos csak este fél 7-kor szállt le, úgyhogy csak gyorsan ledobtam a cuccom a hotelban, és már mentem is a belvárosba, hogy legalább az Operaházat meg tudjam nézni. Mire beértem már sötét volt, és nagyon szeles, szóval a képek sajnos nem lettek tökéletesek, nehéz volt mozdulatlanul tartani a gépet, még kitámasztva sem.

2010. október 29., péntek

Első "vidéki" ügyfél

A könyvvizsgálói munkához hozzátartozik, hogy nem minden ügyfél Budapesten / Perthben van, így aztán a könyvvizsgálónak néha vidékre is kell mennie. Eddig munkából kifolyólag Mátészalkán voltam a legmesszebb; Magyarországon ennél messzebb már tényleg nehéz eljutni. Hát itt kicsit mások a viszonyok. Otthon az első év alatt sokat jártam leltározni, ami úgy működik, hogy kapunk egy bérelt autót, és elmegyünk vidékre. Itt sokszor repülővel kell menni leltározni.

2010. október 26., kedd

Képek

Mivel a világon semmi sem történik, gondoltam feldobok pár képet amit találtam a telefonomon. Külön egyik sem érne meg egy cikket, de arra talán jó lesz, hogy ezen a héten is legyen valami új a blogon.
Kezdjük is, mindjárt pár kép az óceánpartról, talán látszik, hogy egész korrekt hullámok tudnak lenni, némelyik lazán arrébb dobja az embert pár méterrel. Azért nincs tömeg, mert hétköznap voltam itt, bringáztam egyet, mert ráértem. A víz nekem már jó, 20 fok körül lehet és nem is annyira sós, mint mondjuk a Földközi tenger.

2010. október 17., vasárnap

Rottnest sziget

Múlt szombaton a kanadai ismerőseink elhívtak minket Rottnestre kirándulni. Két kanadai munkatársam van, Anne és Brandon, mindketten a párjukkal érkeztek idén nyáron 2 évre.

2010. október 10., vasárnap

Legyek

Először 3 hete tűnt fel, hogy valami nem stimmel, mikor éppen fociztam lent a parkban. Nagy volt a hajtás, de nem a lelkesedés miatt, hanem mert nem lehetett megállni egy pillanatra sem. Akkor ugyanis egyből legyek tucatjai vetették magukat az emberre. Na most ezek nem békés magyar házilegyek amik néha rászállnak a rántotthúsra, hanem rohadt agresszív kis dögök, rárepülnek mindenre ami mozog. Hadonászhatsz amennyit akarsz, nem hagynak békén, mindenáron be akarnak jutni a szemedbe, a füledbe, a szádba. És rohadt sokan vannak, most már mindenhol, a város közepén is, meg lehet nézni egy buszmegállót, tiszta tesióra érzés ahogy mindenki kapálózik.

2010. október 4., hétfő

Pinnacles

A Pinnacles nevű hely a Namburg Nemzeti Parkban található Perthtől 240 km-re északra. Mivel mindenkitől azt hallottam, hogy naplementekor a legszebb, Geraldtonból hazaúton ütemeztük be.
Maga a hely egy sivatagos rész, ahol 1-3 méter magas mészkő kövek állnak ki a homokból:

2010. október 2., szombat

Abrolhos szigetek

A Geraldtonban töltött hosszú hétvége alatt egy nap repülős kirándulásra mentünk a parttól kb. 80 km-re lévő Abrolhos szigetekre. Két 7 személyes kisgéppel mentünk, és mivel eddig mindketten csak nagy utasszállítókkal utaztunk, azért egy picit féltünk, de aggodalomra nem volt ok, biztonságosnak bizonyultak a gépek.

2010. szeptember 30., csütörtök

Geraldton

Mint már Attila említette, szeptember 27-én a királynő szülinapját ünnepeltük, és a hosszú hétvégét kihasználtuk egy kisebb kirándulásra. Egyébként egyedül Nyugat-Ausztrália ünnepel ilyenkor, a többi ausztrál államban június második hétfőjén ünnepelnek (Nyugat-Ausztrália az alapítását ünnepli június első hétfőjén, ezért választották inkább a szeptember végi, október eleji dátumot). A királynő szülinapja egyébként április 21-én van.

2010. szeptember 29., szerda

Vezetés

Megint jó sok idő telt el, de érdemes volt várni, mert végre tudunk miről írni. Ugyanis hosszú hétvége volt (a Királynő szülinapja, ami amúgy nem most van, de most ünneplik), és ezt ki is használtuk egy kis kirándulásra. Geraldtonba mentünk, ami olyan 400km-re van észak felé, szintén az óceán partján. Arról, hogy mi volt ott majd Berni fog írni, én igazából az utazást mesélném el.

2010. szeptember 20., hétfő

TV

Rendszeres olvasóinknak talán feltűnt, hogy egyre ritkábbak a bejegyzéseink. Na ezen nem fogunk tudni változtatni, mert nem nagyon történik semmi amiről lehetne írni, emiatt meg jelentős alkotói válság állt be, de az vesse ránk az első disznósajtot aki minden nap tudna magáról írni egy oldalt. Na ugye. Szóval ott tartottunk, hogy most például kiszenvedek pár sort arról, hogy mi megy a tévében. Valamiért azt hiszem ez még nem a legalja...

2010. szeptember 12., vasárnap

City Beach biciklivel

Mostanában biciklivel járjuk a környéket hétvégente, és első utunk City Beachre vezetett. A túra kb. 30 km-es volt, és azzal kellett szembesülnöm, hogy a város tele van dombokkal, tiszta Tour de France... :) Na jó, mikor másodszor mentünk ugyanarra, már közel sem tűnt annyira vészesnek.

City Beach egyébként gyönyörű, nekem még jobban tetszett, mint Cottesloe. Várost nem nagyon találtunk, mert egy óriási park van a parttól nem messze.

2010. szeptember 7., kedd

A város

Asszem még nem is írtunk arról, hogy milyen is maga a város. Nagy részét nyilván még nem láttuk, de azért van egy általános képünk az egészről, aztán vagy igazam van vagy nem.
Szóval Perth Nyugat Ausztrália központja, majdnem 1,7 millió lakosa van, ezzel negyedik az országban. Területileg is szép nagy, innen nézve jóval nagyobb mint Budapest, bár hogy hol ér véget a város és hol kezdődik a préri arra még nem jöttem rá. Leginkább úgy lehet elképzelni, hogy van egy kerületnyi központ, körülötte 20km-es körben meg végig kertváros. De tényleg, olyan mintha a Blahán családi házak lennének, egyáltalán nincs nagyvárosi hangulata. Van itt is egy folyó, a Swan, ami nem olyan jó fej mint a Duna, hanem össze vissza kanyarog a városban, néhol kisebb tavakat képezve, hogy nem is látszik folyónak, ezeken a szélesebb részeken komp van. Amúgy ránézésre rohadt sok víz van benne, fogalmam sincs honnan jön mikor alig van eső. Azért áradástól nem kell tartani, különösebb gátak nincsenek, maximum nem építkeznek közvetlenül a partra. Nem, Auchan sincs az ártérben.

2010. szeptember 4., szombat

KPMG

Immár 5 hete dolgozok az ausztrál KPMG-nél, így itt az ideje, hogy összefoglaljam az eddigi tapasztalataimat. Összességében annyit, hogy sokminden ugyanaz, mint otthon, tehát azért látszik, hogy a cég ugyanaz. Vannak azonban különbségek, ezek néhol jók, néhol kevésbé… Előre is elnézést kérek, ha esetleg túl sok olyan kifejezést használok, amit a nem KPMG-sek nem értenek, majd próbálok azért magyarázni.

2010. szeptember 2., csütörtök

Kenguru steak

Mikor kiderült, hogy ide jövünk annyian hitték viccesnek, hogy majd biztos esszük a kengurusteak-et, hogy gondoltam miért is ne. A másik ilyen, hogy krokodilra vadászunk, de ez még várhat. Na szóval tök véletlenül találtam a boltban fél kilós vákuumos kiszerelésben kenguru steak húst, amit itt egyébként nem nagyon esznek. Nem is volt sok csomag belőle, pedig nagyjából marhahús árban volt és úgy is nézett ki. Három szép szelet hús volt a tálcán, reggel bepácoltam, este kisütöttem, gyönyörű szép lett, sajnos mire eszembe jutott, hogy le kéne fotózni már csak egy maradt. Az íze és az állaga egyébként fantasztikus, könnyű elrágni annyira omlós, nekem hatszor jobban ízlett mint egy sima marhasteak. Még Berninek is tetszett, pedig nézte egy darabig mire meg merte kóstolni. És én csak egy kontár vagyok, egy igazi szakács csodákat tudna vele művelni. Ezentúl nézni fogom, hogy éttermekben foglalkoznak-e vele, ha nem akkor konkrétan idióták.

2010. augusztus 29., vasárnap

Bankolás

Én mindig azt hittem, hogy nálunk elég fejletten mennek a lakossági pénzügyi szolgáltatások. Hát az ittenivel összehasonlítva nem igazán, maximum „elmegy” kategória. És akkor még a pénzügyi kultúrát nem is hoznám szóba.

2010. augusztus 25., szerda

Babfőzelék

Örömmel tudatom minden kedves érdeklődővel, hogy sikerült elkészítenem életem első babfőzelékét és még jól is sikerült. Gondolom mindenki átérzi eme történelmi esemény jelentőségét és magától értetődő az is, hogy ennek itt a blogon emléket kell állítani. Van róla kép is, csak erős idegzetűeknek. Legközelebb valami csülköt is szerzek bele...

2010. augusztus 23., hétfő

Spitting


Ezúttal egy laza szösszenetre hívnám fel a figyelmet, mely minden buszban olvasható a vezetőülés mögötti falon. Ebből is látszik micsoda problémákkal szembesül nap mint nap az itteni BKV. A szöveg nem kiált műfordítóért, alant olvasható magyarul...

2010. augusztus 21., szombat

Magyar vizsla piknik

Múlt vasárnap, amikor felkeltem, Attila annyit mondott, hogy 10-re legyek kész, mert megyünk valahova. Meglepi volt, nem akarta elárulni, hogy hova megyünk. Rövid buszos utazás, és némi gyaloglás után elértünk egy parkba a Swan folyó partján, ahol az ausztrál átlaghoz képest feltűnően sok magyar vizsla volt. :)

2010. augusztus 17., kedd

Cottesloe

Cottesloe az óceán partján fekvő városrész, melyről már érkezésünk előtt olvastam, hogy gyönyörű a partja. Ez be is bizonyosodott... Szerintem nyáron a legtöbb hétvégénket itt fogjuk tölteni.

2010. augusztus 14., szombat

Boltok

Megint nem sok történt a napokban, úgyhogy továbbra sem tudok túl érdekes témákkal szolgálni, folytatjuk tehát a „miket láttam és az miért jó/rossz” sorozatunkat, most éppen arról lesz szó, hogy hol lehet még elverni a pénzt, már ha van az embernek.

2010. augusztus 12., csütörtök

Fremantle

Első vasárnapunkon ellátogattunk Fremantle-ba, ami egy kikötőváros Perthtől 19 km-re délnyugatra. Az idő nyárias volt, és Fremantle tele volt emberrel, tiszta mediterrán üdülőváros hangulata volt.

2010. augusztus 10., kedd

Internyet

Nem egyszerű mutatvány errefelé ha az ember netezni akar. Tulajdonképpen nem is lenne fontos, mindössze a lakás- és munkahelykereséshez nélkülözhetetlen, meg esetleg kideríteni hogy a többszáz buszból melyik megy arra amerre akarom, mert értelmes menetrend az nincs.

Úgyhogy már első nap vettünk is egy mobilinternetnek álcázott valamit, asszem 79$ volt az USB stick meg még 30$ az előfizetés.

2010. augusztus 6., péntek

Tömegközlekedés

Mivel semmi érdemleges nem történik következzen egy kicsit szárazabb téma. Az itteni BKV-ról lesz szó, melynek neve Transperth. Metró nincs, elővárosi vasutak, buszok, meg kompok vannak, ebből viszont képesek elfogadható áron egész jó szolgáltatást kihozni. A városközpontban például minden ingyenes.

2010. augusztus 3., kedd

Képek: Perth

Az út


Ennyi csomaggal indultunk el a világ másik felére: fejenként 23kg, plusz két kisbőrönd a nehéz cuccokkal fel a fedélzetre, két laptoptáska, és még pár ruha az útra. A becsekkoló hölgy nagyon rendes volt: mondta, hogy kíváncsiságból hadd mérje le a kézipoggyászunkat. Hát egy picit túlléptük a limitet :) de szerencsére nem volt belőle gond.

Az első hét

Na mivel kicsit csapongtunk a témák között, szerintem érdemes kicsit összefoglalni mi történt vagy mi nem történt velünk az első héten. Sok minden már elhangzott, úgyhogy bocsi ha sokat ismételnék.

2010. augusztus 1., vasárnap

Kaják

Hát a gasztronómia miatt nem érdemes idejönni az biztos. Már írtam korábban, hogy minden második ember ázsiai, hát a kajáldáknál ha lehet még durvább az arány, kínai, koreai, thai, indiai, japán büfék és éttermek egymás hegyén-hátán, alig lehet mást enni. Ezenkívül még szendvicsbár van sok, meg persze a Meki, a KFC és a Hungry Jack's (nálunk Burger King), szóval műkaja az van bőven. Láttam még pár kebab-os büfét, meg találtunk egy egész jó mexikóit, azt ennyi. Ja meg éppen ma sikerült enni egy sültkolbásszal töltött hotdogot, az frankó volt. Az árak irdatlanok, 7-10 dollárért lehet egy tányér bizbaszhoz hozzájutni, bárhova megy az ember ennyi a legolcsóbb főtt kaja. Mondjuk nem mondom, néha jól is lehet vele lakni, ami nem hátrány ha a 3 fogás felejtős...

2010. július 31., szombat

A népek

Ha nem tudnám hol vagyok azt mondanám Kínában. Vagy Indiában. Vagy legalábbis valahol Ázsiában, ezek a keleti csávók olyan egyformák, na. Amennyit eddig láttam belőle kábé olyan mint bármelyik angolszász állam, csak feketék helyett ázsiaiakkal van tele, egyáltalán nem túlzok ha azt mondom hogy minden második ember ázsiai. Valami félelmetes mennyiségű kínai, japán, thai, indiai, stb. van itt, várom a pillanatot, mikor ezek egyszer fellázadnak azt kikiáltanak valami népköztársaságot. Habár ez nem igaz, rohadtul jól érzik magukat, tetszik nekik a kapitalizmus, holt biztos hogy egyik se megy többé haza a csirkék közé aludni.

2010. július 30., péntek

Lakáskeresés

Mivel a KPMG által fizetett lakást jövő hétfőn reggel el kell hagyni, a prioritás a lakáskeresés volt. A kiadó lakásokat az interneten hirdetik meg (http://www.realestate.com.au/rent), a szóba jöhető lakásokat az indulás előtti héten már otthon elkezdtük válogatni.

2010. július 29., csütörtök

Megérkeztünk

3 hónapnyi előkészület és 25 óra utazás után 2010. július 26-án, hétfőn nem sokkal éjfél után megérkeztünk Perthbe.

Sziasztok!

Úgy gondoltuk, hogy mindenkinek egyszerűbb, ha egy blog keretében osztjuk meg Veletek ausztráliai élményeinket. Próbálunk minél gyakrabban jelentkezni, főleg így az elején, mikor még sok az újdonság. Ha van véleményetek vagy kérdésetek, nyugodtan írjatok!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...