2016. december 23., péntek

Munkakeresés 2015-16 #2

Hú de régen volt már, hogy megírtam az első részt. Igen, sajnos idén sem voltunk nagyon aktívak a blogon, de így év végén tekintsünk vissza az elmúlt egy évre a munka területén.

Szóval az előző bejegyzésben addig jutottunk el, hogy 2015 októberében elkezdtem dolgozni egy országos, de családi tulajdonban lévő logisztikai cégnél, az SCT Logistics-nál. Hogy is fogalmazzak: már az első napomon utáltam. Nem kellett napokat eltöltenem a cégnél, hogy rájöjjek, a főnökömnek van hova fejlődnie számvitel és pénzügy terén, és a heti riportokban lejelentett számok nagy részének nincs köze a valósághoz. A Management Accountant (aki a heti riportot készíti) mindent ugyanúgy csinál, ahogy pár évvel korábban megtanították, ha bármi változik, ő nem képes lekövetni. Elődöm, a Financial Accountant, akit kirúgtak majd a főnököm visszahozta engem betanítani, na hát ő egy külön történet. A fél év alatt, amíg a cégnél volt, nem sok mindent csinált, de mint a rákövetkező hetekben-hónapokban kiderült, azt is rosszul, de ami még ennél is rosszabb, hogy emberileg sem kedveltem, egy kellemetlen leheletű indiai volt, és mikor pár nap után észrevettem, hogy az egyik kezén hat ujj van, na úgy éreztem itt a vég. Az első pár hét szörnyű volt amíg itt volt ez az indiai, utáltam bemenni dolgozni; és ráadásul kb. semmire nem tudott megtanítani, mivel ő sem csinált előtte 6 hónapig az ég világon semmit, szóval teljesen felesleges volt fizetni neki; mondtam is a főnökömnek, de akkor még nem hallgatott rám.

2016. október 3., hétfő

Vadiúj autó

Régi vágyam teljesült pár hete: beruháztunk egy új autóra. Mármint tényleg újra, egyenesen a gyárból, nem új használtra. Ilyenem meg még sosem volt. Még otthon a Corollát 6 évesen vettem, a céges Megane meg asszem 3 volt mikor nekem dobta a gép. Itt a Hyundai Elantra 9 volt, jól is ment, amíg szét nem ráztuk egy földúton, így csak két évig húzta, végül a javítása többe került volna mint amit ért. Lassan négy éve vettük a Toyota Camry-t, akkor volt 6, most már 10, csak 150 kiló van benne és tökéletes állapotban van, szóval ez még igazi Toyota, elmenne a világ végéig meg vissza, úgyhogy megtartjuk.



2016. július 30., szombat

Választások #2

Na akkor folytassuk az országos parlamenti választásokról szóló történetünket, amit úgy két héttel ezelőttre terveztem, de így sikerült. Aki esetleg most kapcsolódna be az jobban teszi, ha először elolvassa az első részt, kivéve persze ha véletlenül képben van az ausztrál választási rendszer alapjait illetően. Most, hogy ezt tisztáztuk beszéljünk kicsit a választókerületekről. Mármint a Képviselőházat illetően, mint már mondtam a Szenátus esetében az egész állam számít egy választókerületnek, amihez sok mindent nem kell hozzáfűzni, úgyhogy ezentúl nyilván az előbbiről lesz szó.

2016. július 9., szombat

Választások #1

Először is bocsi, mostanában megint csendesek voltunk. Leginkább azért, mert nem sok minden történt amiről lehetne írni. Ja de, például lett munkám, már két hónapja dolgozom, de erről majd máskor. Most beszéljük inkább az ausztrál szövetségi választásokról, ahol újdonsült állampolgárként most mi is részt vehettünk. Akarom mondani részt kellett vennünk, mert aki regisztrálva van annak szavazni elvileg kötelező, bár meg lehet úszni kemény 20$ büntetéssel. De ne szaladjunk ennyire előre, vegyük át először az alapokat.


2016. május 15., vasárnap

A nap videója: A világ legnagyobb repülőgépe megérkezett Perthbe

Nagy nap volt a mai Perth életében: megérkezett hozzánk a világ legnagyobb repülőgépe, az ukrán Antonov An-225 Mriya. Már jó pár hete bejelentették, hogy május 15-én érkezik egy generátorral a fedélzetén, és mivel kb. másfél kilométerre lakunk a légifolyosótól, és általában erre szoktak leszállni a gépek, gondoltam ha ez is erre száll le, milyen jó lesz, csak kisétálunk oda, ahova amúgy is nap mint nap kisétálunk, és megnézzük, hogy száll le. Közel lakunk a reptérhez, így itt már nagyon alacsonyan szállnak a gépek; a kisebb gépeket is szeretjük nézni, és az Emirates Airbus A380-asa azért még mindig lenyűgöző.

2016. március 15., kedd

Rezsi

Megint elrepült több mint egy hónap, de hát nagyon nincs miről írni, túl sok minden nem történik mostanában. Állásom még mindig nincs (bár legalább voltak interjúk), Berninek van, a baba meg huncutkodik. Sajnos nem is utaztunk sehova sem, ami valamilyen szinten szomorú, az a sok elpazarolt hosszú hétvége (már húsvétot is beleértve)... A lényeg, hogy ez egy elég izzadtságszagú posztnak ígérkezik, csak hogy legyen valami ebben a hónapban is. Talán emlékeztek, hogy tavaly februárban költöztünk be a rezidenciába, tehát több mint egy éve, úgyhogy már beérkeztek az éves (helyenként sokkoló) rezsiadatok a szerkesztőségbe, és én ezt most megosztom veletek, hurrá. Nem kell fintorogni, hátha valakit érdekel...

2016. február 4., csütörtök

Munkakeresés 2015 #1

Ma egy szolgálati közleménnyel kezdünk: az utóbbi időben pár ismerőstől hallottam, hogy milyen rossz, hogy nem tudják, melyikőnk ír egy adott bejegyzést és csak találgatni lehet. Volt már, hogy egy ismerősöm mondta, hogy milyen jókat nevetett az egyik bejegyzésemen; na mondom, ha jókat nevettél, akkor valószínűleg Attila írta. Volt már olyan is, hogy megszóltak, hogy káromkodok. Szóval szögezzük le: nem én vagyok a vicces, és nem én káromkodok. Tehát: ha az előző pár mondatból valakinek nem esett volna le, hogy kinek a munkakereséséről lesz ma szó, annak bizony le kell görgetnie a bejegyzés aljára, és ott apró szürke betűkkel fel van tüntetve, hogy „Bejegyezte: Attila / Bernadett”; sajnos a Blogger nem engedi ezt az infot a cím környékén megosztani, ezért a nevükben is elnézést kérünk.

Szóval: vissza a mai témánkhoz, ami az én munkakeresésemről fog szólni. Először is kicsit evezzünk vissza a történelemben: 2012 októberében mondtam fel a KPMG-nél és mentem át a Rio Tintohoz. Akkor még 2013 európai nyaráig terveztünk Ausztráliában maradni, aztán Norvégia vagy Svájc lett volna a cél, így a Riotól kapott 10 hónapos szerződés pont tökéletesen beleillett a terveinkbe. Persze aztán változtak a terveink, és a Rio is meghosszabbította a szerződésemet párszor, amíg nem jelentettem be Lilla érkezését. Ekkor még meghosszabbították a szerződésemet január elejéig, hogy az év végi zárást még meg tudjam csinálni, aztán búcsút intettünk egymásnak. Ezt persze akkor úgy éltem meg, hogy milyen szívás, hogy nem lesz hova visszamennem dolgozni, de végülis egész jól jöttem ki a dologból...

2016. január 29., péntek

Lilla 1 éves

Bármennyire is hihetetlen, Lilla ma egy éves; ha a technika is úgy akarja, akkor ez a bejegyzés pont akkor kerül közzétételre, amikor született: perthi idő szerint reggel 7:39-kor.

Nem volt célunk a blogot babanaplóvá változtatni, úgyhogy aki nem ismerősünk Facebookon, az bizony születése óta nem is látott róla képet (persze Facebookon sem vagyunk hihetetlenül aktívak, nem dokumentáljuk Lilla minden mozzanatát).
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...