2014. február 2., vasárnap

Repülés Ausztráliába

Közkívánatra ez a poszt egyrészt arról fog szólni, hogyan is lehet ide eljutni, másrészt magáról a repülésről és hogy én azt mennyire élvezem. Szóval ez inkább azoknak lehet érdekes akik egyáltalán nem, vagy csak egyszer-kétszer repültek, a többiektől meg elnézést kérek, biztos van egy rezsifórum a környéken amivel tartalmasabban el lehet tölteni az időt.

Szóval Perth messze van, és nem is a világ közepe, mindössze egy éve lehet egy átszállással megúszni a mutatványt. Azelőtt Budapest-Frankfurt/London-Szingapúr-Perth, visszafelé meg a Perth-Hong Kong-London-BP volt a leggyakoribb útvonal, azaz két átszállás és egy szakaszon ellenkező irányban repülés is benne volt a pakliban. Ez így el is tartott 24 órát bármelyik irányban, hiszen minden átszállás legalább két órát ad hozzá az úthoz, tehát nem volt kellemes. Egyébként ekkor Malévvel, British Airways-el és Qantas-sal (ez az Ausztrál Malév) repültünk. Szerintem egyébként nincs különösebb jelentősége, hogy mikor melyik légitársaság, egyik sem volt különösebben jobb vagy rosszabb, ma már szerintem a nagy hagyományos légitársaságok közel azonos színvonalat képesek hozni. Na jó, azért mégiscsak a Qantas volt eddig a legjobb ha a kiszolgálást vagy a kajákat nézzük. A fapadosoknál más a helyzet, itt van egy-két igen szutyok (pl. Tiger) amit igyekszünk elkerülni.

Szerencsére most már meg lehet úszni 1 átszállással és 18-19 órával, mióta a Sólyom Qatar Airways betette ide a lábát asszem tavaly. Nem kell tőlük félni, hogy arabok meg mittudomén, repültünk már Emirates-el is, mindkettő a legnagyobbak között van, több száz új gépet üzemeltetnek. Mondjuk ahhoz képest, hogy "ötcsillagos"-nak hívják magukat van még hova fejlődni, a fedélzeti kiszolgálás például idegesítően lassú, a weblapjuk meg csak idegesítően szar. Na mindegy, azóta tehát BP-Doha(Katar fővárosa)-Perth az útvonal, ráadásul jók az időpontok is, este 5-kor száll fel Pestről és másnap helyi idő szerint este 5-kor landolunk Perth-ben, ez így kábé tökéletes. Korábban hajnali 1 körül landoltunk, 3-ra értünk haza és reggel már dolgoztunk, vagy mondjuk úgy hogy fizikailag ott voltunk az irodában, de túl sok hozzáadott értéket aznap biztos nem tettünk le az asztalra, nem volt éppen egy Békemenet, na. Hazafelé egyébként este 10-kor indul és másnap délben landol Pesten, ez se rossz.


Árban is általában ez a legolcsóbb, persze még így is rohadt drága, 400-500 ezer között bárhol lehet (1 fő retúr), főleg ha gyenge a forint vagy esetünkben az ausztrál dollár. Ez nyilván turista osztály, a business 3-4x ennyi lenne. Mi az interneten vesszük a jegyeket mindenhova, vannak erre speciális oldalak ahol bárhonnan bárhova bármilyen légitársaságra lehet keresni. Mi általában megnézzük 3-4 keresővel is, hogy melyiken a legolcsóbb, de azt sem árt figyelembe venni, hogy a fizetéskor hol mennyi kártyadíjat/jutalékot vonnak le a jegyár mellé. Ezenkívül néha sikerül olyan társasággal repülni ahol jó pontgyűjtő rendszer van, ez nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy kapunk pontokat a repülések után (minél messzebbre annál többet), aztán ha összegyűlik elég akkor fel lehet használni valamire, például extra poggyászra, business osztályra kerülésre, vagy még inkább ingyen repülésre. Nekünk már volt annyi pontunk, hogy Új-Zélandra egy irányban és Tasmániába oda-vissza pontokkal repültünk, csak reptéri illetéket kellett fizetni. Ez tehát tök jó annak aki sokat és messze repül, tehát érdemes minden légitársaságnál regisztrálni amivel repül az ember, sose lehet tudni. Ráadásul ma már légiszövetségek vannak azonos pontrendszerrel, tehát például a Qantas pontok valamilyen mértékben akkor is jártak nekünk ha British Airways-el vagy Malévvel repültünk. Sajnos a Qataré pont elég szar, valszeg sose lesz annyi pontunk, hogy bármire is felhasználhassuk. Arra is érdemes odafigyelni, hogy melyiknél mennyi a megengedett (feladott) poggyász, a legtöbbnél 23kg, de például az Emirates-nél és a Qatar Airwaysnél 30kg, fapadosoknál meg már zéró, ez néha nagyon nem mindegy, plusz 1kg a súlyhatár felett akár 50 euróba is kerülhet.

Negatívum viszont az a 2-3 óra átszállás amit a világ egyik leggányabb repterén kell eltölteni. Doha egy fontos csomópont Európa, Kelet Afrika és Délkelet Ázsia (és Ausztrália) között, innen már bárhova el lehet jutni, mi például legutóbb nem is Pestre, hanem Milánóba repültünk, onnan meg tovább síelni. Viszont a reptér ekkora forgalomra nincs felkészülve. Iszonyatos a tömeg még az éjszaka közepén is, vásárolni, kávézni vagy éppen vécére menni szinte képtelenség, mindenhol sorban állás és nem túl higiénikus állapotok uralkodnak, de ez mondjuk máshol is előfordul, például úgy emlékszem a londoni Heathrow is elég gáz volt. A gépek is sokszor nem tudnak időben landolni vagy felszállni, múltkor egy órát ültünk a kifutón. Ráadásul a gépek messze parkolnak, az utasokat zsúfolt buszokkal viszik a terminálhoz (éjszaka 35 fokban), aztán két óra múlva vissza a következő géphez, itt is volt hogy húsz percet buszoztunk, olyan messze parkolt. Pár hónap múlva fogják átadni az új repteret, kíváncsi vagyok az milyen lesz.

Végezetül mesélek arról, hogy érzem magam a repülőn. Konkrétan szarul. Meggyőződésem, hogy a repülőiparban egy világméretű összeesküvés folyik, amelyhez képest a Da Vinci kód könnyed esti mese. Elképzelem magamban, ahogy kis 160 centis nyomorék japánok meg kínaiak kaján vigyorral az arcukon tervezik a repülőket minél kényelmetlenebbre, hogy kibasszanak mindenkivel aki nagyobb mint 170 centi vagy több mint 70 kiló. A lábtér általában akkora, hogy még tíz centi kéne, hogy egyáltalán elférjen a térdem, ezért szeretek a folyosó mellett ülni, hogy legalább az egyik lábamat ki tudjam nyújtani. Ha valami paraszt megbotlik benne annál jobb. Az meg szerintem egyenesen meg van tiltva a gyárban, hogy bárki is kipróbálja az ülést, olyan hát meg derék konkrétan nincs aminek a függőleges háttámla jól esne. Tudom, lehet dönteni, csak nem eléggé, meg az sem segít ha az előtted lévő neked dönti az ő ülését. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a nagyobb gépek, amik 10+ órát vannak a levegőben, azok sokkal kényelmesebbek, mint a kis szutyok charterek, de még az is messze van az ideálistól. Namost nekem ez az egész azért kellemetlen, mert én mozgó közlekedési eszközön nem tudok aludni, még altatóval sem (egyszer 3 is kevés volt, pedig megtámogattam pár gin-tonikkal is), azaz ébren szenvedem végig az egészet. Úgyhogy eszek, iszok, filmet nézek, olvasok, néha álldogálok kicsit csak úgy. Berni persze alszik. A kaja bőséges és egész jó, pár órás utakon egyszer, hosszabbon kétszer kapunk, közte meg lehet kérni rágcsálnivalót. Érdekes, hogy a főétel rohadt kicsinek tűnik (és az is), de mellé adnak egy tálcányi bizbaszt (gyümi, sali, joghurt, minizsömle, vaj, sajt, desszert), így meg már jól lehet lakni. Csak azt nem fogom soha megérteni, hogyha éjfélkor indul a gép és mindenki aludni szeretne akkor mi a francnak kell hajnali 1-kor osztani a vacsorát (én ezt múltkor ki is hagytam). A pia egyébként ingyen van és korlátlan, tavaly szilveszterkor még félig volt a pezsgőm és már adták a kezembe a következőt.

Mindig próbálunk okosak lenni és ha lehet a neten előre kiválasztani a székünket. Sajnos mostanában az istennek se sikerül vészkijárathoz kerülnöm, ott ugyanis nagyobb a lábtér, de valahogy nem tudunk elég hamar kiérni a reptérre, vagy puncsosok kapják, nem tudom. Ezt legtöbbször nem lehet a neten, mert nekik meg kell arról győződni, hogy ránézésre képes vagy-e kinyitni a vészkijáratot ha gáz van. Aztán mindig bepróbálkozunk, hogy nem akarnak-e upgradelni (felminősíteni?) business osztályra, ahol még feküdni is lehet, de ez még sose jött össze. Múltkor már majdnem, már félre is állítottak, hogy akkor nyomtatják nekem a business jegyet, aztán pár perc múlva, hogy bocs mégsem. Szemetek. Úgyhogy a legtöbb amit el tudunk érni általában az, hogy a gép elejében vagyunk, így gyorsabban lejutunk a gépről, Berni ablak mellett (én meg szenvedjek mellette középen ha három ülés van a szélén) és minél messzebb a vécéktől ahol állni szokott a sor.

Szóval én utálok repülni, nem azért mert félek, pár légörvényen kívül még semmi izgalmas nem történt, hanem mert rohadt kényelmetlen. Én ezért soha nem irigylek senkit aki gyakran repül ide vagy oda üzleti úton vagy nyaralni, nekem évi 2-3 bőven sok. Több élmény hirtelen nem jut eszembe, asszem itt ezt be is fejezném, a Rezsidémon legyen veletek.

5 megjegyzés:

  1. .... és a Te lelkeddel :-)

    VálaszTörlés
  2. hátha menne hozzátok valaki látogatóba :) http://www.holidaypirates.com/flights/open-jaw-flights-to-australia-warsaw-perth-berlin-for-only-eur527-up-incl-taxes

    VálaszTörlés
  3. Kedves Bernadett és Attila!
    Idén nyárra tervezzük a Perth-be költözést, előtte szívesen felvennénk Veletek a kapcsolatot, ha nem bánjátok.
    Kérlek írjatok a mihaly.majoros@yahoo.com címemre!
    Előre is köszönöm!
    Misi

    VálaszTörlés
  4. Koszi,k hasznos a bejegyzes. Jo tudni, hogy mik az opciok.

    Lehet elkerulte a figyelmedet, nemreg beindult a Wizzair jarata Budapest-Dubai kozott. Ez irto olcso is tud lenni, szoval Perth-Dubai-t kell valahogy megoldani, utana Dubai-Budapest WizzAir-al. Lehet erdemes utananezni, arban talan jobb, de az atszallasi idoket is meg kell fontolni persze.

    Mivel en itt elek (Abu Dhabiban) ha majd Perth-Budapestet tervezem nekem fontos lesz hogy itt is megalljak (Dubai vagy Abu Dhabi) annyia megszerettem itt elni (10++ ev). Juliusban koltozunk vegleg (??) Perthbe...

    VálaszTörlés
  5. Ötletnek nem rossz, de sajnos nem nagyon működik szerintem. Perthből Európába nagy a verseny, Dubaiba viszont nincs, így sokszor drágább elrepülni Dubaiba, mint Európába. Aki pedig megveszi az európai jegyet, de csak Dubaiig megy, állítólag az Emirates nem hozza vissza... Mástól hallottam, nem tudom igaz-e, de elképzelhető...

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...