A kőbányában

Nem sokszor írok a munkámról, mert annyira nincs mit, általában ülök a monitorok előtt és gányolok valamit. Akkor van némi izgalom, ha el kell utazni valahova, akárcsak egy másik irodába vagy gyárba városon belül, vagy akár az ország másik végébe, de vittek már Indiába is. Azért ez az én pozíciómban nem túl gyakori, jó ha évi egyszer. Pedig mindig is szerettem volna például valami másik iroda helyett egy rendes bányába eljutni, ha már ebben az iparban nyomjuk, de mostanáig nem jött össze. Csak ha valaki nem emlékezne, egy Metso nevű finn multinacionális cégnél vagyok, bányászati gépek tervezésével és gyártásával, ezekhez kapcsolódó alkatrészekkel és szolgáltatásokkal foglalkozunk. A legnagyobb bányaipari cégeknek szállítunk, lehet mondani, hogy sok területen piacvezetők vagyunk.

Szóval az történt, hogy a főnökömmel együtt elküldtek Brisbane-be néhány napra, találkozni pár Finnországból odalátogató fejessel, disztribútorokkal, meg helyi kollégákkal, akikkel amúgy csak telefonon beszéltem addig. Sok mindent nem kellett csinálni, a cél inkább az volt, hogy minél jobban megértsük az egyik legfontosabb üzletágunkat, amelynek Ausztrálián belül ott van a központja. A fő irodánk amúgy itt van Perthben, van még 3-4 kisebb mint a Brisbane-i, de például a vezérigazgatónk Sydneyből osztja az észt, voltam már ott is tavaly. Nem mintha bármelyik városból sokat látna az ember egy ilyen úton, általában csak a hotel és az iroda között ingázunk, meg esténként elmegyünk kocsmázni vagy étterembe. Úgyhogy a városból annyi jött le, hogy népesebb mint Perth, komolyabb központja is van, de nagyon azért nem fogott meg.

Tehát ezt a Brisbane központú üzletágat mi Aggregates-nek hívjuk, tulajdonképpen építési anyagok (homok, kavics, útépítéshez használt kövek, stb) kitermeléséről van szó. Ez hívhatjuk az igazi érc bányászat (amit mi Mining-nak hívunk) kistestvérének, mert bár a gépek meg a technika nagyrészt ugyanazok, azért ez helyi szinten egy pár nagyságrenddel kisebb mutatvány, nem annyira tőkeigényes, úgyhogy sok kis szereplő alkotja a piacot, míg a bányászatban nagy a koncentráció. A legnagyobb kőfejtők itt tudnak mondjuk 2 millió tonnát egy évben, a legnagyobb bányák meg több tízmilliót úgy, hogy az érceket még nehezebb is kitermelni, egy vasérc jobban gyilkolja a technikát mint a sóder. És akkor remélem nem mondtam nagy hülyeséget, azért még így két és fél év után se mondhatnám, hogy nagyon vágom a biznisz technikai részét.

Az egész úton az volt a legjobb, hogy elvittek minket egy ilyen kőbányába körülnézni. Pontosabban egy épülő kőbányába, ahová mi szállítjuk a gépeket, ez évek óta a legnagyobb projektünk ebben az üzletágban. Nem lett volna rossz látni működés közben is, de az még odébb van, jó pár hónap amíg beüzemelik a rendszert, pedig már minden ott van. A környék egyébként még közel van a városhoz, szép dombos-erdős-legelős, egyelőre gyéren lakott, de mostanában a gazdagok kezdik felkapni. Legtöbbje nem is tudja, hogy mi épül egy dombbal arrébb, és mennyi teherautó fog majd elrobogni a villájuk előtt majd ha beindul.

Egy ilyen látogatásnak persze megvan a maga logisztikája, nem lehet csak úgy odamenni meg nézelődni. Alá kell írni mindenfélét, elmondják, hogy biztonsági szempontból mit lehet és mit nem, merre kell menekülni, hol kell gyülekezni, egyáltalán hol lehet sétálni, meg persze hogy mit kell viselni. Ezért mikor megérkeztem a hotelbe éjfélkor, ezek már ott vártak rám a szobában:

Egy névre szóló munkaruha felső vagy minek hívjam, meg egy 160 dolláros bakancs, ami megvéd ha ráesik a lábamra az ólajtó. Mindkettőt megtarthatom, bár megvan az esélye, hogy többet sosem viselem egyiket sem, ha így nézzük nettó pénzkidobás, de hát nem az én pénzem. Ehhez még jött a helyen a védőszemüveg meg a sisak, tehát valahogy így néztem ki, a főnököm meg rohadjon meg, hogy a bakancs már nem fért rá a képre:

És sajnos ami a jóképű fiatalember mögött látszik, na annyi az össz amit látni fogtok a bányából, mert később már nem lehetett fényképezni, bocsi. Helyette lejjebb lesznek videók, csak nem innen. Bár nem működtek, azért még érdekes volt persze látni a gépeket, amikről nap mint nap beszélünk az irodában, de eddig maximum a javítóműhelyben, szétszedve láttam ezeket.

Az egész rendszert egyébként leginkább egy hullámvasúthoz tudnám hasonlítani, addig megy fel-le a cucc két aprítás között amíg a végén kavics nem lesz. Itt egy kicsit hosszabb videó egy hasonló kőfejtőből, működés közben:



Nagyon leegyszerűsítve a folyamatot, az elején beleöntik a sziklát a jaw crusher-be, aminek magyar neve állítólag "pofás törő", gondolom azért mert az "állkapocs zúzó" senkinek nem jutott eszébe. Szívesen. Egy ilyesmit kéne elképzelni, szinte összerágja a sziklákat:



Ezután az anyag átmegy a szitán (nálunk "screen"), ami a nézésével meg a rázásával szétválasztja port meg a már elég apró köveket a nagyobbaktól, az előbbi balra el egy kupacba, a többit meg viszi a futószalag a második fázisba. Valahogy így:



Ott belesik egy úgynevezett kúpos törőbe (cone crusher) ami még kisebbre töri, akár 300-500 tonnányit óránként, aztán megint szita, futószalag, és jöhet a harmadik fázis ha kell, mondjuk egy vagy több kisebb kúpos törővel. Többféle típus van, de a lényeg nagyjából az, hogy középen a mozgó kúp a törő széléhez paszírozza a fentről beleeső kőzetet és így töri össze.




Ezek talán a leggyakoribb gépek ebben az üzletágban, ércbányászathoz vannak másféle, még nagyobb törők is, amik sok millió dollárba is kerülhetnek. Ezek a kisebbek viszont előfordulnak mobil kivitelben is, mondjuk lánctalpakra pakolva, így rövid idő alatt arrébb lehet költöztetni a bányát ha szükséges.

Ez ahol voltam állítólag az egyik legmodernebb kőfejtő lesz a világon, szinte teljesen automata, ha jól emlékszem kb fél tucat emberrel elkaristol a rendszer egy átlagos napon, legfeljebb karbantartáskor kell több melós. Minden folyamatot tudnak irányítani a vezérlőből, egy konténer méretű kapcsoló központon keresztül, egy gombnyomással leállítható az egész, ha mondjuk valaki beleesett a törőbe.

Hát ennyi lett volna, remélem eljutok majd egyszer egy ércbányába is, mármint nem csak messziről a turistabuszról nézve, olyan már volt. Remélem nem volt túl unalmas, illetve nem mondtam túl nagy hülyeséget. Kellemes ünnepeket!