Három év után mi ausztrálok megint választottunk, a tét az volt, hogy összejön-e a 6 év alatt 6 miniszterelnök mutatvány, amire már az olaszok is biztos csettintenének (kb 65 kormány a világháború óta). Ez elég sanszos volt, legalábbis a közvéleménykutatások szerint, amelyekről azonban most itt is bebizonyosodott, hogy szart sem érnek. Szerintük nagy verés nézett ki a kormánynak, ehhez képest tükörsimán szereztek többséget.
Mi itt nem szeretjük a változást, a kormány a Fidesz kottából játszva nagyon nem ígért semmit, inkább csak fikázták a másik oldalt, az ellenzéknek meg elég volt egy-két lájtos reformocskát belengetni a biztos bukáshoz. Ennyit az eredményről, mert az senkit sem érdekel, olyan nagyon még itt se, majdnem mindegy ki van kormányon, sok minden nem fog változni. Inkább azon szeretnék kicsit elmélkedni, hogy az itteni választási rendszer szerintem miért jobb a magyarnál, bocs. Megpróbálom pontokba szedni, mert nekem úgy egyszerűbb. Vigyázat, kőkemény, tárgyi tévedésektől valszeg nem mentes választásmatematikai elemzés következik (azért remélem Török Gábor nem olvassa, erre mondjuk minden esély megvan):
Mi itt nem szeretjük a változást, a kormány a Fidesz kottából játszva nagyon nem ígért semmit, inkább csak fikázták a másik oldalt, az ellenzéknek meg elég volt egy-két lájtos reformocskát belengetni a biztos bukáshoz. Ennyit az eredményről, mert az senkit sem érdekel, olyan nagyon még itt se, majdnem mindegy ki van kormányon, sok minden nem fog változni. Inkább azon szeretnék kicsit elmélkedni, hogy az itteni választási rendszer szerintem miért jobb a magyarnál, bocs. Megpróbálom pontokba szedni, mert nekem úgy egyszerűbb. Vigyázat, kőkemény, tárgyi tévedésektől valszeg nem mentes választásmatematikai elemzés következik (azért remélem Török Gábor nem olvassa, erre mondjuk minden esély megvan):
1. Szavazni kötelező, aki nem megy el az 20 dolláros bírságra számíthat. Ami persze semmi, és aki nem akar szavazni azt nem fogja eltántorítani. Mindegy, a részvétel valahogy mindig 90% feletti, így nincsenek olyan legitimációs problémák, hogy ha a részvétel 50%-os és a győztes is 50% százalékot szerez, akkor tulajdonképpen csak 25% szavazott rájuk, 75% meg nem. Itt tényleg ki lehet jelenteni, hogy aki többséget szerez azt a szavazásra jogosultak többsége támogatja.
2. A 151 képviselő mindegyike egyéniben jutott be, nincs semmilyen lista amin a nélkülözhetetlen pártkatonákat be lehetne juttatni. Hogy aztán fel se szólaljanak sok év alatt, csak nyomogassák a gombokat parancsra jó pénzért. A miniszterelnök és az ellenzék jelöltje sem kivétel, ők szintén megmérettettek és megnyerték a választókerületüket. Ez valamilyen szinten tökösebb, mint egy listát vezetni biztos bejutóként, és ennél nagyobb legitimáció sem nagyon létezik, nem lehet azt mondani, hogy ezt a csávót nem választotta meg senki. Nem gondom persze, hogy a Viktor jelenleg ne nyerne egyéniben gyakorlatilag bármelyik választókerületben, de el lehet ezt mondani a rendszerváltás óta mindegyik miniszterelnökről, vagy egyéb listavezetőről? Úgyhogy akár el is indulhatna legközelebb, azt ha nem sikerül még mindig ott a lista...Azt meg már mondanom sem kell, hogy a kabinet minden tagja (miniszterek és helyetteseik) vagy képviselő vagy szenátor, tehát ők is meg lettek választva, nem csak az teszi őket alkalmassá, hogy mondjuk a miniszterelnök volt kollégiumi szobatársai.
3. Mivel nincs lista, a töredékszavazatokból sem lesz listás hely, hanem másra lesznek jók. Tulajdonképpen nem egy jelöltre vagy pártra szavazunk, hanem egy rangsort állítunk fel. Ha hat jelölt van a körzetben, akkor rangsoroljuk őket a szavazólapon 1-től 6-ig. Majdnem mint itt:
Minden számolás után az utolsó helyezett jelölt kiesik, a rá adott szavazatokat az kapja, akit másodiknak jelöltek meg. Aztán kiesik a következő. Ez megy addig amíg egy jelölt meg nem szerzi az 50%-ot. Ez így lehet nem érthető, úgyhogy itt egy példa. Tegyük fel, hogy 4 jelölt van, és ilyen sorrendben szavazok: 1. Kék, 2. Zöld, 3. Piros, 4. Sárga. Az első számolás után a sorrend így alakult: 1. Piros, 2. Zöld, 3. Sárga, 4. Kék. Mivel Kék lett az utolsó, ezért sajnos kiesik, a szavazatomat a másodiknak megjelölt Zöld fogja kapni. De lehet, hogy a Kékek többsége Sárgát jelölte meg másodiknak, így ha elég közel voltak a Kék szavazatokkal akár Sárga meg is előzheti a másik kettőt és így tovább, nem biztos hogy a végén az nyer, akire a legtöbb elsődleges szavazatot adták. A valóságban persze általában két domináns jelölt van, a többiek messze lemaradva. Na most már világos.
Ennek a szisztémának - ahogy bármelyik másiknak - vannak előnyei és hátrányai is, de ebbe én most nem fogok belemenni. Ha egy okot kéne mondanom, hogy miért tetszik akkor talán az lenne, hogy az esélytelenebb pártokra adott szavazatok sem vesznek el teljesen, hanem közvetve a rangsoron keresztül befolyásolhatják a végeredményt. Vannak sokan akik elsődlegesen esélytelenre szavaznak, tudván hogy úgyse nyer, aztán második helyre teszik a két várható befutó közül amelyik szimpatikusabb. Ezekért a szavazatokért komoly taktikázás is megy, minden párt próbálja kitalálni, hogy számára milyen az ideális sorrend, aztán ezt megosztják a választókkal is, kis kártyákat meg szórólapokat osztogatnak, hogy a szavazóiknak szerintük milyen sorrendben kellen szavazni. Azaz ha szoros a körzet és mákjuk van, akkor lehet, hogy a töredékszavazatok segítségével mégis Zöld nyer, hiába kapott Piros közvetlenül többet. Ha meg mind a kettőt utálod, csak muszáj volt rangsorolni akkor mondjuk így jártál, semmi sem tökéletes.
Minden számolás után az utolsó helyezett jelölt kiesik, a rá adott szavazatokat az kapja, akit másodiknak jelöltek meg. Aztán kiesik a következő. Ez megy addig amíg egy jelölt meg nem szerzi az 50%-ot. Ez így lehet nem érthető, úgyhogy itt egy példa. Tegyük fel, hogy 4 jelölt van, és ilyen sorrendben szavazok: 1. Kék, 2. Zöld, 3. Piros, 4. Sárga. Az első számolás után a sorrend így alakult: 1. Piros, 2. Zöld, 3. Sárga, 4. Kék. Mivel Kék lett az utolsó, ezért sajnos kiesik, a szavazatomat a másodiknak megjelölt Zöld fogja kapni. De lehet, hogy a Kékek többsége Sárgát jelölte meg másodiknak, így ha elég közel voltak a Kék szavazatokkal akár Sárga meg is előzheti a másik kettőt és így tovább, nem biztos hogy a végén az nyer, akire a legtöbb elsődleges szavazatot adták. A valóságban persze általában két domináns jelölt van, a többiek messze lemaradva. Na most már világos.
Ennek a szisztémának - ahogy bármelyik másiknak - vannak előnyei és hátrányai is, de ebbe én most nem fogok belemenni. Ha egy okot kéne mondanom, hogy miért tetszik akkor talán az lenne, hogy az esélytelenebb pártokra adott szavazatok sem vesznek el teljesen, hanem közvetve a rangsoron keresztül befolyásolhatják a végeredményt. Vannak sokan akik elsődlegesen esélytelenre szavaznak, tudván hogy úgyse nyer, aztán második helyre teszik a két várható befutó közül amelyik szimpatikusabb. Ezekért a szavazatokért komoly taktikázás is megy, minden párt próbálja kitalálni, hogy számára milyen az ideális sorrend, aztán ezt megosztják a választókkal is, kis kártyákat meg szórólapokat osztogatnak, hogy a szavazóiknak szerintük milyen sorrendben kellen szavazni. Azaz ha szoros a körzet és mákjuk van, akkor lehet, hogy a töredékszavazatok segítségével mégis Zöld nyer, hiába kapott Piros közvetlenül többet. Ha meg mind a kettőt utálod, csak muszáj volt rangsorolni akkor mondjuk így jártál, semmi sem tökéletes.
4. A fentiekből az is következik, hogy az eredmények egyértelműek, nem nagyon lehet sokféleképpen magyarázni. Az nyert, aki a legtöbb körzetben nyert, azt jónapot. És aki a legtöbb körzetben nyert majdnem biztos, hogy az kapta a legtöbb szavazatot is (legalábbis töredékszavazatok után), mert a kerületek szavazószáma nagyjából egyforma. De mindenki csak akkora szeletet kap a tortából amekkorát tényleg megnyert, nem fordulhat elő olyan böszmeség, hogy valaki 35-40%-al kétharmadot szerez.
5. Volt 3 miniszterelnök jelölti vita is, igaz én egyiket se néztem, mert minek, akkor hiszek politikusnak ha ló legel a sírján. Ebből úgy emlékszem otthon is volt pár, utoljára alig 13 éve, négy választással ezelőtt. Nem tudom itt mennyire vennék komolyan aki nem állna ki. Illetve tudom.
6. Még ha a képviselőházban többsége is van a kormánynak, akkor sem tehet meg mindent, mert ott a szenátus is, ahol ritkán szokott többsége lenni bárkinek, az egy más kávéház. A szenátusi szavazáson lehet emberre meg pártra is szavazni, itt is van rangsor, de az egész rendszer valahogy másképp működik. A kisebb pártok is több szenátort be tudnak juttatni, a két nagy jelenleg csak 25 és 26 hellyel bír a 76-ból, tehát muszáj másokkal is egyeztetni, ha bármilyen törvényt el akarnak fogadtatni. Persze mindkét oldalnak vannak természetes szövetségeseik, meg egy-két függetlent is mindig meg lehet győzni, szóval nem lehetetlenül el a kormányzás, de mégis megvannak és működnek azok a bizonyos fékek és ellensúlyok.
Nyilván ez így nagyon le van egyszerűsítve, meg én most csak azt emeltem ki ami nekem tetszik, de persze lehet érvelni amellett is, hogy ez az egész miért szar. Hogy csak egy példát mondjak, a harmadik legtöbb elsődleges szavazatot kapó párt országos 10%-a mindössze 1 mandátumot ért, mert ugye csak egy helyen tudtak nyerni. Hát ez egy ilyen rendszer, nem az arányos képviselet számít, hanem a győztes mindent visz, lehetsz 49%-al mindenhol második, akkor sem lesz egy büdös képviselőd sem.
Nyilván ez így nagyon le van egyszerűsítve, meg én most csak azt emeltem ki ami nekem tetszik, de persze lehet érvelni amellett is, hogy ez az egész miért szar. Hogy csak egy példát mondjak, a harmadik legtöbb elsődleges szavazatot kapó párt országos 10%-a mindössze 1 mandátumot ért, mert ugye csak egy helyen tudtak nyerni. Hát ez egy ilyen rendszer, nem az arányos képviselet számít, hanem a győztes mindent visz, lehetsz 49%-al mindenhol második, akkor sem lesz egy büdös képviselőd sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése