Álláskeresés

Hűséges olvasóink (ha vannak ilyenek) talán észrevehették, hogy eddig nem írtam arról, hogyan próbálok munkát szerezni. Maradjunk annyiban, hogy nem volt hozzá kedvem (mármint leírni), éppen elég volt átélni, de akkor most mégis megpróbálom kitölteni ezt az űrt. Hosszú lesz, mindenki vételezzen előtte 3 napi hideg élelmet vagy ugyanennyi időre elég hideg sört (olyan 5 rekesz címke nélküli megteszi).

Na szóval már második héten nekiálltam, felvettem a kapcsolatot azzal a fejvadásszal aki már májusban felhívott, mikor még otthon voltam. Hamar találkoztunk is, beszélgettünk egy órát, mondta hogy nagy király vagyok, mert milyen jó már hogy értek a SAP-hoz meg az Excelhez, seccperc alatt lesz melóm. Közben minden papíromat lefénymásolták, kitöltöttem egy kérdőívet, ilyesmi. Ezt azért írom le mert rohadt sok ügynökség van, én még 6 fejvadásszal találkoztam később, de mindegyik interjú ugyanígy zajlott. Egyébként nagyon kedvesek, jókat kacarászunk közben, megbeszéljük ki honnan jött (merthogy egyik sem ausztrál), ilyesmi.

Ezenkívül persze regisztráltam mindenféle álláskereső oldalakra, ahol nagyrészt szintén ezek az ügynökségek hirdetnek, de azért előfordulnak mezei cégek is, ahol a személyzeti osztály ezek szerint dolgozni is akar, így nem bízzák jó pénzért fejvadászokra a keresést. Amennyire tudom a sikeresen kiközvetített emberek bére után kapják a jutalékot a cégtől (tehát nekem semmibe sem kerül), ez valahol 10-20% között van, de nemtom mennyi ideig kapják. A lényeg, hogy valaki HR-es magyarázza már meg nekem minek kell ügynökségeket alkalmazni, mikor egy hirdetést ők is fel tudnának adni? Onnantól az ügynökség csak azt csinálja hogy kiszűri a gyengéket, most komolyan, olyan nehéz 10-20 önéletrajzot elolvasni? Egy esetben van értelme szerintem, hogyha valami nagyon ritka szakértelemmel rendelkezőt vagy nagyon magas pozícióba keresnek embert. Persze lehet tévedek, alapvetően lövésem nincs hogy dolgoznak, pedig tök kíváncsi lennék rá.

Ott tartottunk, hogy kb egy tucat oldalon regisztráltam, van olyan ahol te böngészed a hirdetéseket, meg olyan is ahova feltöltheted az önéletrajzod, és elvileg a cégek találnak meg téged. Na ez nemtom működik-e, soha senki nem hívott azzal, hogy látta valahol feltöltve az önéletrajzom. Böngészni viszont elég hatékonyan lehet, sokféle szűrőt be lehet állítani, aztán csak jelentkezni kell arra amit dobott a gép. Ez a jelentkezés a hirdetőtől függ hogyan zajlik, csak az a közös, hogy neten megy az egész.Valahol ki kell tölteni több oldalnyi űrlapot, valahol csak elég elküldeni az önéletrajzod, esetleg egy kísérőlevéllel. Hogy én de rohadtul utálom az első megoldást! Megkérdeznek mindent, ami egyébként benne van az önéletrajzodban, amit egyébként szintén elkérnek, de akkor meg minek? Hogy legyen egy adatbázisuk amit aztán úgysem használnak? Senkit nem akarok megbántani (dehogy nem), de érdekes szakma ez a HR. Eddig 140 állásra jelentkeztem, általában napi 1-2 olyat találok ami érdekes. Ebből 100 esetben jött vissza emailben a válasz, hogy nem nyert. A többiek vagy még gondolkoznak, vagy nem érzik úgy, hogy válaszolni kéne valamit.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az első hónapban valszeg szar volt az önéletrajzom, amire egyébként az első fejvadász azt mondta hogy tök jó. A következő már elmondta, hogy miért nem jó, fel is turbóztam kicsit, mindjárt jöttek is a telefonok. Pedig az első verzió sem európai volt, egy ausztrál formát találtam a neten, arra építettem. Na mindegy, a tartalom se volt az igazi, például az otthoni titulusokkal itt nem tudnak mit kezdeni, otthon egész mást jelent egy „manager” vagy „controller” mint itt. Úgyhogy „business analyst” (üzleti elemző) lettem, mert itt ennek felel meg amit csináltam. Meg beleraktam még csomó mindent, mindjárt kétszer olyan hosszú is lett. Azóta már még egyszer átformáztam, most már tényleg jó, legalábbis szerintem.

És akkor el is jutottunk oda, hogy itt mindenki rohadtul ráér. Háromszor jutottam el céges interjúra, ebből 2-nél 6-8 hétig meg se nyikkantak utána, csak annyit tudtam, hogy még versenyben vagyok (azóta már nem). Hát mi a rák tart ennyi ideig, még ha 20 embert meghallgatnak közben akkor is sok! Most akarnak felvenni valakit vagy nem? Mondjuk az is tény, hogy itt lehet elég egy interjú, mert akkor mindenki ott van aki majd meghozza a döntést, 2-3 ember ül veled szemben. A magyar módszer úgy néz ki, hogy 3-4-szer is behívják a jelöltet, hogy aztán mindig 1 embernek elmondhassa ugyanazt, képtelenek összecsődíteni mindenkit. Ehhez a módszerhez ezúton is gratulálok. Mondjuk a végeredmény ugyanaz, csak múlik az idő, amíg ők kávéznak egész nap, te malmozol otthon.

Egyébként az első ahova behívtak a Rio Tinto nevű bányászati gigász volt, ez kb olyan jelentőségű cég a bányászatban, mint az Inbev AB-InBev a söriparban, csak ezt nem ökör brazilok vezetik. Fantasztikus meló lett volna, egy csomó projekt költségeit kellett volna elemezgetni, csak úgy röpködtek a milliárdok. Iszonyú keménynek nézett ki, de a fizu is az lett volna, nem beszélve a tapasztalatról. Na ennek már két hónapja, azóta egyszer szólt a fejvadász, hogy ketten vagyunk versenyben, de tulajdonképpen még nem kaptak engedélyt hogy bárkit is felvegyenek, úgyhogy várjak tovább. Azóta is várok.

A második a Coles nevű szupermarketlánc logisztikai központjában lett volna, egy fél kilométeres raktárt kéne elképzelni, ahonnan a fél kontinenst ellátják áruval. Ez se lett volna rossz, költségeket kellett volna számolgatni, viszont nem volt közel, 2 km-t kellett caplassak az út mellett a buszmegállótól. Öltöny, nyakkendő, 30 fok, jól éreztem magam, na. Viszont olyan Borsodis hangulata volt az irodának, kellemes légkör, jó fej emberek, olcsó kajálda (ez nálam persze huszadrangú szempont). Nyugodtan mondhatom, hogy életem legjobban sikerült interjúja volt, valahogy minden összejött, mindenre értelmes választ tudtam adni, heherésztünk egy sort, stb. Teljesen optimista voltam, már másnap mondták, hogy a többieket kiütöttem, de azért még megnéznek pár embert. Ez tartott 6 hétig. Aztán közölték, hogy nem nyert. Hát mondanom sem kell valahogy kibírtam röhögés nélkül. Kicsit csalódott voltam, elment a kedvem az egésztől, nem láttam rá esélyt, hogy belátható időn belül lesz állásom, szóval jöttem volna haza azonnal.

Merthogy közben eltelt 3 hónap, és meg kell hogy mondjam halál unalmas tud lenni, ha az ember nem dolgozik. Pár hétig még jó, főleg ha új helyen vagy és van mit felfedezni, de aztán rájössz hogy tök jó lenne csinálni valamit. Na meg pénzt keresni, hogy ha már itt vagy a (legyektől hemzsegő) paradicsomban, a fogyasztói társadalom mekkájában, akkor ne kapjál gutaütést ha átszámolod az árakat forintra, hanem vedd meg azt kész, jut is-marad is.

Ennyi lett volna a lelkizős rész, térjünk vissza az üzletre. A 3. interjúm eléggé derült égből jött, délelőtt hívott a fejvadász, hogy van ez a lehetőség, délután már azzal hívott, hogy menjek, másnap reggel interjú. Egy baj volt csak, nem találtam a térképen a helyet, mert ez az utca még nincs rajta, csak annyit tudtam hogy a reptérnél van, aszonta a srác, hogy biztos megtalálom, remekül ki van táblázva. Másnap lezúztam a reptérre, naná hogy nem találtam a címet, de még az ott lebzselő taxisok se vágták, amíg oda nem adtam az egyiknek a telefont, hogy találják már ki a fejvadásszal hogy hova a rákba menjek. Ez sikerült is, laza 10 kilométert tévedtem, mert az az ökör nem mondta hogy melyik reptér, én mentem az országosra, a hely meg a nemzetközin volt (azt se tudtam hogy külön van, lehet én voltam a hülye), az meg kicsit arrébb van, egyébként pont ott ahol a Coles raktára is (lásd 2. interjú), a nagy semmi közepén. Szóval odataxiztam egy valag pénzért, késtem egy fél órát, de nem volt belőle probléma, jól elbeszélgettünk.

Annyira jól, hogy másnap szóltak, hogy felvennének. A gyengébbek és az előző mondatok jelentéktelenségén átsiklók kedvéért leírom még egyszer, csupa nagybetűvel, mint valamelyik kötelező olvasmányban amit végül nem olvastam el, hogy ÚGY NÉZ KI VAN ÁLLÁSOM! Bizonyám.

Sokkal többet én sem tudok róla, mert a munkaköri felét nem értettem, de úgy néz ki szerdán kezdek, egyelőre év végéig szól a szerződés, azt ha elégedettek akkor megy tovább. Cost Controller (költségkontroller, nem tudom jobban lefordítani) leszek , azaz a mindenféle projektek költségeit kell riportolni meg elemezgetni, stb. A cég neve egyébként Aker Solutions (itt meg lehet nézni: http://www.akersolutions.com/ ), egy norvég cég itteni leánya, mindenféléket terveznek, építenek meg karbantartanak jó pénzért. Csak olyan nem túl bonyolult dolgokat, mint tengeri olajfúrótornyok, erőművek, bányák, stb. Nem teljesen ügyetlenek, úgyhogy elég komoly respektjük van ebben az iparágban, talán még piacvezetők is a világon, jelenleg 30 országban 22,000 embert foglalkoztatnak, éves árbevétel olyan 10 milliárd dollár, akinek ez mond valamit.

Persze majd akkor hiszem el ha már ott vagyok, de úgy néz ki itt fogok dolgozni. Nyilván senkit nem érdekel, de a fizetés sem lesz rossz, bár a szerződést még nem láttam, lehet majd csak az első nap dugják az orrom elé. Egy szívás van, két nap alatt kell vegyek egy autót, mert máshogy nem lehet oda eljutni.

Na ennyi lett volna, bocs de én szóltam hogy hosszú lesz.