Bernadett és Attila Perthben: One night in Sydney

Új-Kaledóniába napi egy repülőjárat megy Sydney-ből kora reggel, és hogy ne kelljen Perthből éjszakai járattal repülnöm, szombaton átrepültem Sydney-be, és ott töltöttem egy éjszakát. A repülő sajnos csak este fél 7-kor szállt le, úgyhogy csak gyorsan ledobtam a cuccom a hotelban, és már mentem is a belvárosba, hogy legalább az Operaházat meg tudjam nézni. Mire beértem már sötét volt, és nagyon szeles, szóval a képek sajnos nem lettek tökéletesek, nehéz volt mozdulatlanul tartani a gépet, még kitámasztva sem.
A hotel a reptér közelében volt, innen vonattal mentem be a belvárosba. 20 perc alatt be lehet érni, és kb. negyed óránként mentek a vonatok, pedig hétvége és este volt. A vonatra felszállva picit meglepődtem. Perthben hozzászoktam, hogy a buszok és vonatok újak és tiszták, az emberek pedig normálisan viselkednek. Na hát itt a vonatok ősréginek néztek, és tele voltak szeméttel, főleg üdítős dobozok voltak eldobálva. Szívesen lefényképeztem volna, de mivel én voltam az egyetlen fehér és nő a vagonban, hát inkább meghúztam magam. Egyáltalán nem volt bizalomgerjesztő.

Mikor kiértem az állomásról, rögtön megláttam a Harbour Bridget, és annyira megtetszett, hogy rögtön elkezdtem felé sétálni. Gondoltam milyen jó lenne felmenni rá. Hát közelebb érve rájöttem, hogy ez nem az öböl szintjén van, hanem sokkal magasabban, úgyhogy sajnos nem volt időm felmenni. Egyszer még vissza kell ide jönnünk Attilával, és felmászni egészen a tetejéig. Ha igazat írt az útikönyvem, rendesen megkérik az árát...

A hidat és az Operaházat egy kis öböl választja el, úgyhogy gyorsan megkerültem, hogy az Operaházat is lássam picit. Körbejártam, felmásztam a lépcsőire, sőt, meg is fogtam. Csempéhez hasonló darabokkal van bevonva; mindig azt hittem, hogy mészkő vagy valami hasonló a külseje. Bent rengeteg ember volt, úgyhogy nem mentem be; állítólag egy kis részére minden halandó bemehet, azon kívül csak a jeggyel rendelkezők.

Új-Kaledóniába Michael-lel, egy kanadai munkatársammal jöttem, aki a Brisbane-i KPMG internal audit osztályán van secondmenten. Az ő repülője később szállt le, így a rövid városnézés után vele találkoztam, és együtt vacsiztunk. Ő már volt párszor Sydney-ben, úgyhogy az étterem választását rá bíztam. Kb. negyed órás sétával eljutottunk a Darling Harbourba, ahol a vízparton sorakoznak az éttermek.

Összességében turistaként tetszett Sydney. Rengeteg látnivaló van, ami egy napba biztos nem fér bele, úgyhogy Attilával még biztos visszajövünk. A központ óriási, Perth egy kis falunak tűnik mellette. Rengeteg ember volt az utcán, minden étterem (pedig nincs kevés) tömve volt. Külön érdekesség, hogy épp Halloween volt, így mindenki idióta kosztümökben járta a várost. Ahol ettünk, a pincérek is be voltak öltözve; a legvisszafogottabb a műtős fiú volt, maszkban természetesen, de egyik-másik vámpír inkább csúnya volt, mint vicces. Hazafele benéztünk még a Hyde parkba, aminek szerintem teljesen párizsias hangulata lehet nappal, biztos gyönyörű.

Viszont nem bánom, hogy Perthben lakunk. Hozzá kell tenni, hogy csak egy vonatvonalat láttam, ami nem a legjobb környékről megy be egészen a központba; hát örülök, hogy nem kell nap mint nap felülnöm rá. Perth nekem sokkal élhetőbbnek és biztonságosabbnak tűnik. Sydney nagy előnye viszont, hogy innen a keleti parti nevezetes városokba sokkal gyorsabban el lehet jutni, ha az ember utazni akar, és persze jóval olcsóbb is.

Végezetül csatoltam pár képet kedvcsinálónak. Nem lettek tökéletesek, de majd legközelebb! :)