2011. április 13., szerda

Margaret River: szörfverseny és egyebek

Margaret Riverben voltunk már egyszer, ez volt a karácsonyi nagy déli túránk utolsó állomása. Ez a Perthtől 270km-re délre fekvő kisváros két dologról híres: a borászatról és a szörfről. Attila legnagyobb bánatára nem az első miatt mentünk vissza...


ASP World Championship Tour szörfverseny
Margaret Riverben rendezik meg minden évben a világbajnokság második futamát. Idén az volt a különlegessége, hogy 1993 után újra ellátogatott a versenyre Kelly Slater. Nem tudom ez kinek mennyit mond, én egyáltalán nem követem a szörföt, de az ő nevét még én is ismerem. Összesen 10 világbajnoki címe van (ez úgy működik, mint a Forma 1, tehát egész évben versenyeznek az az évi címért), az elsőt 1992-ben, az utolsót tavaly szerezte. A szezon első versenyét megnyerte Kelet-Ausztráliában, úgyhogy gondolom ezen felbuzdulva eljött nyugatra is. Hát több se kellett nekem, gondoltam ezt nem hagyhatom ki, úgyhogy Attila nagy örömére elhatároztuk, hogy lemegyünk hétvégére Margaret Riverbe és megnézzük a versenyt.
A versenyek hétfőn kezdődtek, egész héten mást se lehetett hallani a TV-ben és rádióban, mint hogy Kelly Slater. A hullámok is egész jók lettek, 4-5 méteresek voltak csütörtökön és pénteken. Sajnos aztán eljött az, amitől féltem, de reméltem nem következik be: pénteken ebéd közben hívott Attila, hogy kiesett Kelly Slater. Hát el voltam keseredve, de gondoltam biztos azért a többiek is tudnak szörfözni. :) Amúgy a világranglista elejéről csak páran hiányoztak, tehát erős volt a mezőny.
Péntek munka után rögtön indultunk, persze már sötét volt, mire leértünk (itt most van ősz, szóval egyre rövidebbek a napok sajnos). Megint kempingeztünk, úgyhogy gyorsan sátrat vertünk, és megpróbáltunk aludni. A terv az volt, hogy 6-kor kelünk, mert a verseny 7-kor kezdődött (mindig reggel vannak a legjobb hullámok). Hát az alvás sajnos nem nagyon jött össze, főleg a hideg miatt. Vastag pizsit húztam, de így is vacogtam egész éjjel, csak reggel fele tudtam elaludni. Attila altatóval aludt 3-ig, utána ő sem nagyon tudott. A lényeg, hogy Attila telefonja csak hétköznapi csörgésre volt állítva, tehát nem szólt. Állítólag ő felébredt 6:10-kor és szólt is, de mivel kempingben mindig füldugóval alszom (az ausztrál madarak nagyon hangosak és a nappal kelnek, ami karácsonykor pl. hajnali 4-et jelentett), szóval nekem aztán szólhatott... A vége az lett, hogy 8:45-kor ébredtünk, úgyhogy kicsit késve érkeztünk a versenyre.
Mire kiértünk, már rengeteg ember volt. Páros futamok vannak, fél órája van minden párnak, max 10 hullámot kaphatnak el, és a legjobb két pontszámot adják össze. Egy negyeddöntőt néztünk meg hátulról, aztán szerencsére az első sorból elmentek páran, úgyhogy áttelepedtünk oda (a verseny amúgy ingyenes volt, fűre telepedve lehetett nézni). A hullámok már sajnos nem voltak olyan nagyok, mint hét közben, de azért néha még így is voltak elég nagyok. Az első képen a hátsó hullám kb. 2,5 méteres lehet, a fehér rész mellett jobbra az a kis folt a szörfös:

Ez pedig egy pont embernagyságú hullám, a jobb oldali fehér folt előtt megy épp a versenyző:
A férfi döntőre sajnos teljesen abbamaradt a hullámzás, perceket kellett várni egy-egy hullámra, és sajnos azok is elég picik voltak. Attilát nem is tudta lekötni, inkább olvasott:



Végül egy Margaret Riveri srác, Yadin Nicol lett a második, sikerült vele elkapnom egy képet a döntő után:



Az első pedig Damien Hobgood lett Floridából; jutalma 40,000 dollár. Meg is érdemelte, az ausztrál srác várt a nagy hullámokra, hiába, az amerikai legalább felismerte, hogy nem lesznek már nagy hullámok, ezért a kissebbekkel is elment. Vele is le tudtam volna fotózkodni, ha van valaki, aki lefotóz. Kedvesemet nem lehetett kirobbantani a könyv mellől, Andrásék (az előző képet ő csinálta) meg elmentek ebédelni a döntő után.

Amúgy a Hopman kupa után megfogadtam, hogy többet nem megyek felkészületlenül sportversenyre. Azt terveztem, hogy majd megnézem, hogy kik vannak még versenyben, és nyomtatok képeket a netről, hogy azokat írassam alá. Na persze, majd meg is csinálom, ha időmilliomos leszek... Hát még egy A4-es lapot sem vittem...

Augusta

Elég sokáig, kb. délután 3-ig voltunk a versenyen. Sok idő már nem volt napnyugtáig, úgyhogy gondoltuk gyorsan lemegyünk Augustába: ez Ausztrália legdélnyugatibb pontja, itt találkozik az Indiai és a Déli Óceán (ha van ilyen). Útközben még megálltunk egy borászatban egy kis bórkostolásra, illetve ittunk egy kávét is, és így pont zárórára érkeztünk a világítótoronyhoz, és már nem mehettünk be.

Ez a nyugati rész, az Indiai Óceán:



Ez pedig a déli rész, a Déli Óceán, a világítótorony után pedig már az Indiai Óceán van:





Bor- és sörkóstolás

Elvileg a verseny még vasárnap is kellett volna, hogy tartson, de mivel a hullámok elcsendesedtek, lezavarták szombaton, és így lett egy szabadnapunk. Reggel összepakoltunk a kempingben, és még betértünk egy sörfőzdébe, illetve egy-két borászatba kóstolni. Illetve a sajtgyár és a csokigyár sem maradt ki. :)

A kóstolás úgy működik, hogy az ember vagy befizet egy félnapos túrára, amikor elviszik 5-6 borozóba, plusz kaját is kap, vagy maga tér be borozókba, és mindenhol van ingyenes kóstolás. Januárban voltunk Max-ékkel Swan Valley-ben, ez utóbbi ott nagyon szuperul működött. Az az egy gond, hogy pénzt általában nem kérnek érte, ingyen inni meg ciki, szóval azért szoktunk venni bort ha ízlik, de már borból is annyi van otthon... Szóval azért sok borozóba nem mentünk be.

Minden iszonyat igényesen van kialakítva. Ez pl. a sörfőzde, ahova benéztünk:



Végig is kóstoltuk a söreiket, egész jók voltak:





Yallingup

Némi kóstolgatás után északra vettük az irányt, megálltunk egy Yallingup nevű kisváros tengerpartján. Jó hullámok, ember alig, és míg máshol elég szeles volt az idő, ez a partszakasz védve volt a széltől. Egyszer jó lenne ide visszamenni egy hétvégére.






Ngilgi cseppkőbarlang

Az egész déli rész (ez a kis félsziget, aminek Margaret River a központja) alá van aknázva barlangokkal. Ezek közül meg is néztünk egyet. Nagyon szép volt, a legmélyebb pontján 37 méterrel voltunk a felszín alatt. A képek nem adják vissza a szépségét, de azért felteszek kettőt:




És mire végigjártuk a barlangot, sajnos a vasárnap is elment, úgyhogy indultunk vissza Perth-be.

2 megjegyzés:

  1. Nice pictures! I like attila who reads a book insteat of looking at the surf competition!

    VálaszTörlés
  2. And now he tells everyone how boring it was! I think the book must have been boring... :)

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...