Delfinlesen

Mindig is nagy álmom volt delfinekkel találkozni medencés delfinshow-n kívül. Ausztráliába érkezésünk után nem sokkal hallottam a Monkey Mia nevű helyről, ahol minden reggel a sekély vízben etetik a "vad" delfineket, és ezt közelről meg lehet nézni. A gond csupán annyi, hogy ez a hely 860 km-re északra van Perthtől, tehát egy hétvégébe nem fér bele... Aztán hallottam, hogy a környéken is vannak jó delfines programok, delfinnézés hajóból, sőt, delfinekkel úszás is. Szülinapom előtt két héttel meg is kérdeztem kedvesemet, van-e ajándékötlete, mert ha nincs, szívesen vennék egy delfinekkel úszást. Hát már kitalálta, hogy telefont kapok. No nem baj, gondoltam majd az ő szülinapjára... Hát úgy hozta a sors, hogy nem kellett addig várni; minden nap kapok egy emailt egy aznap megvásárolható akciós termékről / szolgáltatásról, és szülinapom előtt 3 nappal épp a delfinekkel úszás volt akciós. Be is fizettünk, de mivel közben voltunk Magyarországon is, tegnap került sor a programra.
Korán kezdődött a nap, 6:40-re kellett kimenni a szomszéd hotel elé, ahonnan kisbusszal vittek a Perthtől 50 km-re délre lévő Rockinghambe. Ezzel a hajóval indultunk útnak:

Na azért annyira nem volt egyszerű az elindulás, ugyanis a szokásos eligazításon kívül mindenkinek kiosztották az igencsak szűk búvárruhát (amibe kb. 10 percig tartott belepréselni magam) és búvárszemüveget; kb. 40-en voltunk, úgyhogy ez eltartott egy ideig. Kedves férjem volt az egyetlen, aki -- miután látta, hogy mindenki szenved a ruha felvételével és utána is -- úgy döntött, hogy ő sokkal jobban néz ki búvárruha nélkül, és amúgy sem fog fázni, köszöni, nem kér belőle. Az elsőben igaza volt, a másodikban nem. :)



Az úszás úgy nézett ki, hogy 6-8 fős csoportokra osztottak minket, minden csoport kapott egy vezetőt, aki a lent látható víz alatti robogókkal (scooter) húzott minket úgy, hogy mindenki belekapaszkodott az előtte lévő derekán lévő övbe.


A robogók állítólag azért jók, mert ha egyszerre 20 ember úszna békatalpakkal, a hang nagyon zavarná a delfineket, és elmennének.

Itt az egyik csoport előtt épp feljött egy delfin:


Ilyen láncokat formáltunk:

Ez volt a legvastagabb és legszűkebb búvárruha, ami valaha volt rajtam. Úszni képtelenség volt benne, ezt direkt ilyen mozdulatlan dolgokra találták ki, amikor húzzák az embert. Én egész nap nem ültem le, mert akkor irtóra húzta lefele a vállamat.

Közben Attila a vízben fázott, de kint legalább jól nézett ki. :) Amúgy a víz nem lett volna hideg, ha csinálunk is benne valamit, de csak kapaszkodtunk az előttünk lévőbe, az meg nem valami megterhelő, így azért tényleg nem volt meleg.


Egyszerre mindig csak pár percet voltunk a vízben, mert a delfinek annyira sajnos nem voltak érdeklődőek, mint azt reméltem. Az első úszás volt a legszuperebb, amikor pár delfin közvetlenül előttünk és alattunk, kb. 2 méterre úszkált percekig. A többi úszás mind olyan volt, hogy bementünk, láttuk a delfint egy rövid ideig, majd ők arrébb úsztak; sosem túl távolt, kb. 10 méterre, de sajnos a kis robogók nem voltak olyan erősek, hogy követni tudjuk őket, így ilyenkor mindig visszamásztunk a hajóra, és hajóval mentünk utánuk. A legutolsó úszás is szuper volt, ekkor 10 delfin tömörült közvetlenül alattunk pár méterre.
A vízen töltött idő 5 óra volt -- sokkal hosszabb, mint amire számítottunk. Rengeteg delfincsapatot láttunk (kb. 180 delfin él ezen a részen), és nem csak az volt az élmény, mikor a víz alatt láttuk őket, hanem a hajóról is szuper volt őket nézni. Pár kép ízelítőnek -- sajnos a kép teljesen azért nem adja vissza a valóságot, mert míg szabad szemmel látni a delfin víz alatti és víz feletti részét is, a képen csak az utóbbi látszik.


És ami az úszáson kívül a legjobban tetszett, az a delfinek ugrálása volt. Tudják ők, hogy mi a jó, így többször is amikor felgyorsítottunk, elkezdtek ugrálni a hajó keltette hullámok közt. Erről tettem fel egy videót: először csak az látszik, hogy a fehér hullám előtt úszik egy delfin a víz alatt, majd kis szünet, és utána beindulnak:

Hát szuper nap volt, szívesen megismételném bármikor...