Reggeli után a hotel előtt fogtunk egy taxit; mindig kellett természetesen alkudozni, pár taxist mindig otthagytam, de aztán mindig volt egy, aki elvitt annyiért, amennyit rászántunk. Ki is alkudtuk az utat: kb. egy és negyed óra volt az út, majd a taxis várt ránk 3 órát, és visszavitt a hotelba, mindezt kb. 25 dollárért. Csak összehasonlítás képpen: Perth központjából a reptérre (17km) 41 dollárért vittek ki minket; amúgy a nemzetközi reptérre semmilyen tömegközlekedés nincs...
Az állatkertben elsősorban Indonéziában honos állatok vannak, de azért van pár kivétel, pl. vannak tigrisek és oroszlánok is. A legtöbb kép, amit felteszek olyan lesz, amin mi is rajta vagyunk.
A ketreceket és kifutókat úgy alakították ki, hogy közel lehessen menni az állatokhoz, így rögtön a bejáratnál megfigyelhettük az oroszlánokat:
Aztán picit arrébb két denevér lógott békésen:
Meg lehetett őket fogni, kaptam is az alkalmon. Nagyon puha anyagból van a vitorlájuk, sokkal édesebbek, mint gondoltam; igaz pont úgy fogtam, hogy az egyik karma jól belevájódott az ujjamba, de azért túléltem... Mondták, hogy kezdjem el fel-le mozgatni, és akkor kinyitotta a szárnyait. Attila sajnos ezt kihagyta...
Aztán rögtön ránkpakoltak egy papagájt és egy kakadut:
Csak egy érdekesség, a komodo dragon, azaz a sárkánygyík. Ezt csak azért teszem fel, mert nincs minden állatkertben. Ez a világ legnagyobb gyíkja. Az indonéz Komodo szigeten őshonos, ami Balitól a 3. sziget keletre.
Aztán séta közben majdnem ráléptünk egy madárra, akit nem igazán zavart, hogy 20 centiről fotóztuk. Ő egy Wreathed Hornbill, a Wikipedia szerint barázdás szarvascsőrű madárnak hívják, Thaiföldön, Java és Bali szigetein honos.
Az antilop-bébi nagyon kedves volt, engedte, hogy simogassam és nyalogatta a kezem. Amúgy pontos neve sitatunga, és Afrikában honos természetesen.
Aztán Attila is összebarátkozott egy antiloppal:
Aztán jött az iguána. Nekem ez volt a legnagyobb meglepetés. Ugye az ember általában úgy képzel el egy hüllőt, hogy hideg és nedves. Na nem csak hogy teljesen száraz volt, de nagyon meleg is, jóval magasabb volt a testhőmérséklete, mint az emberé. Azért a biztonság kedvéért még valami madarat is a nyakunkba raktak:
Aztán jött az, amitől a legjobban féltem: a kígyó. Mivel ez egy soha vissza nem térő alkalom volt, természetesen bevállaltam. Egy szép sárga, nyugodt kígyót kaptunk, egyáltalán nem volt ijesztő; én, aki egész életemben utáltam a kígyókat, simán megfogtam:
Foghattunk bébi-krokodilt is, nagyon cuki volt:
Aztán jött egy binoturong, azaz ázsiai medvenyest. Ez itt rajtunk gyerek még; rágta a kezem a kis szemét, tiszta fognyom lettem:
Attilát jobban szerette, neki végignyalta az arcát:
Ez pedig már egy kifejlett példány, akár egy méteresre is megnőhetnek:
És végül jött a nap fénypontja, a bébi-tigris. 2 hónapos volt, de azért már jó nagy volt a mancsa. Egyik állat esetében sem mondták korábban, hogy vigyázzunk, vagy tartsunk tőle, de a tigrist csak a háta közepétől hátrébb szabadott simogatni, mert annak ellenére, hogy csak 2 hónapos, simán agresszívvé válhat. Amúgy egyik állatnak sem éreztem előtte büdös szagát, de a kistigris nem volt épp kellemes; gondolom nem merik lezuhanyoztatni :)
Az állatkert nagy élmény volt, örülök, hogy ezt választottuk. Nem ez volt a legszebb állatkert, ahol valaha voltam, és nem is volt túl nagy, de hogy ennyi állatot meg lehetett fogni, ez óriási élmény volt.
Írtam a bejegyzés elején, hogy úgy gondoltuk, hogy majd elmegyünk még a szafari parkba is, mert annyi jót írtak róla. Hát végül is nem mentünk, mert egyrészt elegünk volt már a kocsikázásból (a szafari park még kicsit messzebb volt, mint az állatkert), másrészt az állatkertben eltöltött 3 óra pont elég volt abban a hőségben; a szafari park sokkal nagyobb, volt aki azt írta a TripAdvisoron, hogy 10 órát rá kell szánni, hát ezt nem vállaltuk be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése