Hong Kong, ahol a betondzsungel új értelmet nyer

Megszakítjuk kicsit tasmániai közvetítésünket, hogy valami frissről is beszámolhassunk amíg még emlékszünk valamire egyáltalán. Hong Kong ugyanis nem különösebben érdekfeszítő, kivéve ha kis kínai bevándorló vagy, aki csak rizsföldet látott életében. Éves családlátogatásra menet álltunk itt meg két napra és nyugodtan mondhatom, hogy elég volt, fogalmam sincs mit csináltunk volna ha több időnk van. Azért köszi a KPMG-nek, hogy meg lehet szakítani az utazást, ennyi mondjuk járt nekünk ha már Berni hetekig éjszakázott, engem meg szanaszét szivattak éves auditkor.

Bár elég nagy területek tartoznak hozzá közigazgatásilag, maga a város csak fél Budapest méretű és lakják 7 millióan, valahol érthető, hogy felfelé építkeznek, ez a világ legmagasabb városa, a száz legmagasabb épületéből 36 itt van (forrás: Wikipédia, nem szégyelljük, ez végülis nem egy doktori), meg amúgy se láttam egy darab családi házat se, mindenki a századikon lakik.

Amikor meg megunják bámulni otthonról a kilátást (jó eséllyel száz tökugyanolyan épületet látnak), és lemennek várostnézni, akkor elviselhetetlen zsúfoltságot képesek generálni.

Este tízkor is tömve van a hipermodern metró, pedig hárompercenként jár és nem 3 vonal van. Így nem is engedhetik meg maguknak, hogy holmi depressziós kínaiak rituálisan a vonat elé vessék magukat, a peron szélére raktak egy üvegfalat tele automata ajtókkal amik csak akkor nyílnak ki ha már megállt mögötte a vonat. A metróállomások meg olyan hosszúak a föld alatt, hogy én még életemben nem caplattam ennyit egy átszálláshoz. Olyan mintha a nyugati téri aluljáró az Oktogonig érne.

Ennyit a közlekedésről, autó nem sok, de vannak még buszok meg taxik. Ez utóbbiakat konkrétan nem értem, a világ egyik leggazdagabb városában 25 éves kocka Toyota az összes. Szigorúan sedan persze, plusz a csomagtartó fele a pótkerék, hogy ne férjen be egy bőrönd se, de azért beraknak kettőt, azt lefogatják három pókkal, ami gondolom szériafelszerelés. Nagy sebességnél nem is nagyon bólogat a hátulja. Komolyan, ilyen gány még Balin se volt, pedig ott gond nélkül felraknak 8 anyakocát egy robogóra is.

Na de mit lehet itt csinálni? Például vásárolni olcsóért! Ja nem, ez a világ 5. legdrágább városa, az egy négyzetkilométerre jutó Armani / Gucci bolt kategóriában alighanem világelső, pedig aszittem Kuala Lumpurt nem lehet luxuscuccban felülmúlni. Van azért kínai piac minden második utcában, de az meg rém gagyi, mindenki ugyanazt a kínai vackot árulja (meg valszeg ugyanazt mint az Armani / Gucci, a reklámot nem kell megköszönni).

A gond az, hogy a kettő között nincs semmi, vagy rohadt olcsón veszel kínait vagy rohadt drágán, azt kész. De ha divatos emós csávónak akarsz öltözni akkor a lehetőségek korlátlanok.

Akkor biztos lehet jókat enni! Hát mittudomén, ettünk egyszer dim sum-ot, ami a kínai tapas, az meg magyarul mindenféle kis falatkákat jelent. Tulajdonképpen nem volt rossz, mondjuk annyira jó se, ki kell fogni. Legalább nem került annyiba mint másnap a tészta egy plázában.

De azért nem kell éhen halni, lehet kapni mindent, például szuper kis pékségek vannak mindenféle kütyükkel amit annyira hiányolok Ausztráliában. Igazi utcai kaját nem ettünk, mert nem tudtam beazonosítani, hogy éppen mit sütnek, simán lehetett tacskóbőrbe tekert wombat is.

Elvegyülni, ismerkedni, kulturálódni? Nem könnyű, meglepően kevesen beszélnek értelmesen angolul, ami úgy 100 év brit uralom után elég furcsa. Bár belegondolva, hogy 60 év alatt megtizenkétszereződött a népesség, azért nem csoda, hogy már nem eszik mindenki babot reggelire. Néha meg elég bunkók tudnak lenni, Bernit ki is akasztották párszor. De legalább minden ki van írva angolul is.

Marad tehát a városnézés. Van is vagy három látványosság, ha Disneylandet nem számoljuk, szerencsére az Ázsiában trendi óriás Buddha szobor elég messze volt, hogy elmenjen vele fél nap. Ez azért nem volt rossz, tetszett a kilátás, itt is pár kilométerre a várostól már nemzeti park van, friss levegő, napsütés, stb. Ja meg a szobor, nem különösebben antik, épült asszem 15 éve.

Aztán van a városnak saját kilátója is, természetesen Viktória csúcs (Erzsébet itt is vesztésre áll), ez tök jó lett volna, ha nem lenne a ködnél magasabban, mert az felülről sem annyira érdekes. (A lenti kép a hegy túloldaláról készült, a városközpont fele semmit nem lehetett látni.)

Előző nap ugyanezt láttuk az itteni WTC 52. emeletéről is, úgyhogy ez a köd eléggé hazavágta az egész túrát, márciusban senki ne jöjjön ide, csak ha szereti a nyálkás, ködös időt masszív szmoggal fűszerezve.

De azért a csúcs felé a buszról lehetett szépeket látni, vagy legalábbis érdekes, hogy ezek mindenhova tudnak felhőkarcolót építeni, hegyoldalba, sziklára, még jó hogy vulkánjuk nincs, biztos teleraknák a krátert is.

Említésre érdemes még a 800 méteres mozgólépcső is, persze azért vannak megszakítások, ki lehet szállni. Ebben az a jó hogy az óváros vagy mi fölött/mellett/között megy el, így lehet látni az igazi balkáni Hong Kongot is, kis utcák, lepusztult házak, sikátorok, stb. Tulajdonképpen tetszett.

Az éjszakai felhőkarcolókról indított lézersó viszont nem annyira, a ködtől nem sokat lehetett látni, de szerintem amúgy is gagyi volt.

Hirtelen egy dolog jut eszembe ami igazán tetszett, mégpedig a helyi BKV bérlet. Ez egy olyan feltölthető kártya mint Perthben, csak több mindenre lehet használni és annyit fizetsz amennyit mész. Már csak ezzel lehet fizetni a parkolást, illetve elfogadják a legtöbb gyorsétteremben meg boltban is. És szó szerint bárhol fel lehet tölteni, mi egy automatánál próbálkoztunk de nem volt megfelelő címletünk, bementünk egy pékségbe váltani, erre fogták azt feltöltötték nekünk amennyivel akartuk, pedig nem vettünk semmit.

Szóval egyszer el lehet jönni ide, ha valaki igazi betondzsungelt akar látni, de nem szívesen élnék itt az biztos. Valszeg én is lakhatnék egy lyukban a negyvenediken egy valag pénzért. Nem itt fogom Ázsiát megszeretni, mondjuk valszeg sehol sem, egyszerűen túl sok az ember, meg a nyugat majmolása kombinálva a keleti kultúrával nekem valahogy nem működik, olyan groteszk az egész.