2012. június 21., csütörtök

Exmouth és Coral Bay

Húsvétkor a Perthtől 1.300 km-re északra lévő kisvárost Exmouth-t és környékét látogattuk meg. Európai szemmel ez simán levezethető távnak tűnik, de itt kicsit mások a viszonyok. Nincsenek rendes autópályák (annyira igény sincs rá a semmi közepén), tehát egy kétszer egy sávos autóút megy északra, maximális sebesség 110; ha az ember beragad egy teherautó mögé, akkor kevesebb. A bokrokon kívül sok látnivaló sincs, benzinkút is jó, ha pár száz kilométerenként egy. Nem is ez a legnagyobb gond, hanem hogy sötétben a kenguruk miatt nem ajánlatos vezetni. Így az Exmouthba vezető út két nap lett volna oda, kettő vissza, és mivel csak 5 napunk volt összesen (itt 4 napos a húsvét, plusz kivettünk még egy napot pluszban), inkább a repülést választottuk. Ez persze jelentősen megemelte a költségeket, mivel a repjegyen kívül még autót is kellett bérelni, és Exmouth egy baromi drága hely, minden 30-50%-kal drágább, mint Perthben. Viszont cserébe életünk egyik legjobb nyaralását kaptuk.

Exmouth egy kb. 70 km hosszú félsziget keleti felén fekszik, az érdekességek viszont a nyugati oldalon vannak. A félsziget közepe nemzeti park (Cape Range National Park), átvezető út nincs, így aki el akar jutni a korallzátonyhoz (a kép felső részén látszik, hogy a part mentén végig korallzátony húzódik), annak meg kell kerülni a félszigetet. Ezen kívül a nyugati oldalon semmi nincs. Van egy viszonylag felszerelt kemping (itt aludtunk mi is), van még pár sátorhely (zuhany nélkül), és ennyi. Nincs bolt, tehát ha valaki nem vásárol be okosan, mehet vissza Exmouthba.


Maga a nemzeti park nagyon szép. Túl sokat nem láttunk belőle, mivel egyrészt folyamatosan 38 fok volt, ami nem túl kellemes túrázásra, másrészt pedig a világ legkisebb bérelt Suzukijával csak a kiépített utakon mertünk menni, viszont amit láttunk, szerintem gyönyörű volt.






A lényeg viszont a strandokon van. Az egyik legnépszerűbb strand a Turquoise Bay, azaz Türkiz öböl. Azon a részen, ahol a legtöbb korall van, viszonylag keskeny a strand.



Viszont e mellett van egy nagyobb öböl, ami tényleges strandolásra sokkal alkalmasabb.



Kedvenc snorkeling helyünk egy Lakeside nevű strand volt. Ide egy földút vezet, majd a parkoló után még 500 métert kell gyalogolni. Cserében viszont alig van ember, mi direkt korán mentünk, és rajtunk kívül sokáig csak egy másik pár volt, majd érkeztek még páran, de 20-nál többen nem voltunk.




Utolsó másfél napunkra leautóztunk 200 km-t Coral Baybe. Itt sok állandó lakos nincs, viszont van két óriási camping, és sokkal jobban kiépített, vannak boltok és éttermek, és nem utolsó sorban gyalog lehet lemenni a strandra.






Az apály-dagály itt nagyon látványos. Lent az első kép dagálykor készült, itt én már a vízben álltam; apálykor a víz addig húzódik vissza, ahol sötétebb kék a víz színe, még jóval Attila hát mögött. A második kép aztán az apálykori állapotot mutatja.



Ausztrália az állatvilágáról híres, így végül nézzük, mikkel is lehet itt találkozni.

Itt teljesen természetes, ha az ember előtt egy emu fut át az úton.


Egyik este a campingből kifele menet megláttunk egy óriási gyíkot az úton álldogálni. Gyorsan-gyorsan lefotóztam, mielőtt elmegy. Aztán rá kellett jönnünk, hogy annyira nem kellett volna sietni, mert esze ágában sem volt elmenni. Közben jött egy autó a másik oldalról is, kiszálltam én is, meg onnan is egy csaj, és elég közel kellett hozzá mennünk, hogy végre megmozduljon.


A campingben voltak papagájok is. Persze vadon élők, csak odajártak inni a csapokhoz.


És végül, de nem utolsó sorban rengeteg kenguru volt. Vidéken sajnos nagyon sok kengurut látni az utak mellett elütve, de az itteni mérték tényleg borzasztó volt. Tudni kell, hogy a kenguru buta / felelőtlen. Tele volt velük az út széle késő délután, és ilyenkor nagyon óvatosan kell vezetni. Történt egyszer például, hogy láttunk egyet az út szélén, és Attila lelassított. 5 kmh-val mentünk, és mikor már szinte egyvonalban voltunk vele, gondoltuk, hogy most már úgysem jön ki. Aztán az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy ő bizony 2 méterrel a kocsi előtt még átugrál. Tiszta öngyilkos jelölt, ha 15-tel megyünk, tuti elütjük. És az összes ilyen idióta.


Végül, de nem utolsó sorban, itt láttuk életünk eddigi legszebb naplementéjét is.



A lényeg pedig a víz alatt volt, de erről majd a következő bejegyzésben lesz szó.

1 megjegyzés:

  1. Csodálatos helyeken jártatok!Én a víz és a havas hegyek szerelmese irigykedve nézem a szép képeiteket. Remélem együtt is lesz még sok szép közös élményünk.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...