Szingapúr #1

Na ez az a város ahova nagyon el szerettem volna menni, és ha csak 2 és fél napra is de végre összejött. Alapvetően nem vagyok oda a sokmilliós betondzsungelekért, főleg nem ha Ázsiában vannak, de tudtuk hogy Szingapúr más lesz. És tényleg, asszem valahogy így kellene működni egy városnak, sőt államnak, bárhol is legyen a világon. Majd biztos kifejtem miért, de most hirtelen azt se tudom hol kezdjem.

Mondjuk az általános információknál, töri meg földrajz, hátha valaki nem hallott róla vagy nem találja a földgömbön. A helyszín Délkelet-Ázsia, azon belül a Maláj félsziget, annak is a déli csücske. Na jó nem egészen, merthogy ez egy (igazából 63) sziget, alig nagyobb mint Budapest. Az mondjuk érdekes, hogy sziget létére növekszik, folyamatosan töltik fel a partvidéket, így ma már majdnem másfélszer akkora mint 50 éve. Ez mondjuk nem jelenti azt hogy teljesen be is van építve, csak mondjuk 90%-a, valahol azért el kell férni ötmillió embernek. És valahogy el is fér, egyáltalán nincs zsúfoltság és mégcsak nem is úgy oldották meg mint Hong Kong, itt nincsenek százával ötvenemeletes panelek.

A városállam egyébként pont 50 éve lett független, azelőtt 150 évig a britek teázgattak errefelé, gyakorlatilag gombokért vették meg apránként a szigetet a helyi kiskirályoktól, ahogy mondjuk a hollandok Manhattant az indiánoktól. A jelentéktelen halászfaluból jó kis kereskedelmi központot hoztak létre (ma is a világ egyik legnagyobb kikötője), közben beszélgettek az időjárásról, jól elvoltak na. A békés gyarmati idillbe rondított bele a második világháború, ahol is a harmadakkora japó sereg végigkergette őket egész Malajzián, majd menetből elfoglalta a szigetet is, kiosztva ezzel a brit történelem talán legnagyobb tasliját. Miután az amcsik megnyerték nekik a háborút azért a britek visszajöttek egy kicsit, de ’63-ban aztán végleg függetlenné vált a város, és egyesült Malajziával. Két év múlva aztán elszakadtak a szerencsétlen malájoktól is, biztos időben felismerték, hogy a muszlimoktól sok jót nem várhatnak. Helyette inkább elindultak a kistigrissé válás útján, ma a világ harmadik leggazdagabb országa és egyik legjelentősebb kereskedelmi és pénzügyi központja. Mellette van egy elég harapós kis hadserege, van kötelező katonai szolgálat is, meg egy akkora légierő, hogy a fele Ausztráliában állomásozik mert nincs elég reptér a szigeten. Amolyan ázsiai Izrael szerepben vannak, hiszen csóró, de népes szomszédokkal vannak körülvéve, akik még többnyire muszlimok is.

Ahhoz hogy ide eljussanak kellett egy-két igen okos vezető is, akik felismerték, hogy milyen irányba kéne menni, megalapozva egy olyan gazdasági csodát, amitől itt ma minden hatodik háztartásnak több mint 1 millió dollárja van, ingatlanok nélkül. Otthon ez még forintban sem igaz. Jól élnek na, nem is törik a fejüket kormányváltáson, ugyanaz a párt van hatalmon a kezdetektől, még sincs veszélyben a demokrácia vagy a piacgazdaság és a korrupció is alacsony. Mondjuk állami nyugdíjrendszer nem nagyon van, mindenki kénytelen gondoskodni magáról. Van viszont rend és fegyelem, mindenért büntetnek. Több száz dollárba és közmunkába is fájhat egy kis szemetelés, tilosban cigizés vagy átmenni a piroson. Gyilkosságért, erőszakért, drogcsempészetért mérlegelés nélkül halálbüntetés jár. A metrón nem lehet enni vagy inni, viszont alig van kuka, volt hogy fél óráig hordoztam a szemetet mire ki tudtam dobni. De talán ez az egyetlen negatívum amire emlékszem. Meg mondjuk az időjárás, elég sokat esett. Ezzel a szigorral elérték, hogy a város a legtisztább amit valaha láttam, még az igen gyakori nyilvános vécék is rendesen néznek ki. Emellett sok park van, a folyóparton szabadtéri színházak, bárok, éttermek, minden metrómegállónál egy pláza, de vannak piacok is ahol helyi kajákat lehet viszonylag olcsóért megkóstolni. A tömegközlekedés egészen kiváló, egyik ausztrál városé sincs a kanyarban sem, sok metróvonal öngyilkosbiztos plexifalú megállókkal, csomó átszállási pont (mondjuk néha elég sokat kell caplatni átszállásnál), turistáknak kedvezményes bérlet, nem is zsúfolt, és persze tiszta.

Szóval a város teljesen élhető, jók a fizetések, kellemes az árszínvonal, minden modern, egyáltalán nem emlékeztet Ázsiára, valszeg ezért is tetszik. Végre itt is voltunk, KL és Hong Kong után a környék harmadik ázsiai nagyvárosát is kipipáltuk, a többi meg nem is érdekel. Ez volt messze a legjobb, itt még akár laknék is. Asszem lesz még egy poszt arról, hogy miket is láttunk...