Látogatás a vasércbányában

Ha valaki esetleg lemaradt volna, 2012 októberétől egy nagy nemzetközi bányaipari cégnél, a Rio Tintonál dolgozok, azon belül is a vasérc termékcsoportnál. Én irodai munkát végzek Perthben, viszont a termelés nem itt, hanem Észak-Nyugat Ausztráliában, a Pilbara nevű térségben folyik.

Kicsit a számokról:

• Ausztrália a 2011-2012-es pénzügyi évben 62,7 milliárd AUD értékben exportált vasércet, és ezzel a vasérc volt a legjelentősebb exporttermék, az össz export 19,9%-át adta; második helyen a szén, harmadik helyen pedig az arany található. (Forrás: DFAT)
• Ugyanebben az évben Nyugat-Ausztrália vasérc exportja 61,2 milliárd AUD volt, tehát az egész ausztrál vasérc export 97,6%-át Nyugat-Ausztrália adta. (Forrás: DFAT)
• Ausztrália jelenleg ismert vasérc készletének 93%-a, mintegy 64 milliárd tonna, Nyugat-Ausztráliában található. (Forrás: Geoscience Australia)
• Nyugat-Ausztrália legjelentősebb export-termékeinek köszönhetően (vasérc, arany, finomítatlan olaj és gáz) Ausztrália össz exportjának 40%-a innen származik, míg az import mindössze 14,9%-a. (Forrás: DFAT)

Az én munkám az egyik joint venture (JV), a Channar JV, és a hozzá kapcsolódó egyéb cégek pénzügyi és számviteli dolgainak intézése. A Channar 60%-ban van a Rio Tinto tulajdonában, a maradék 40% pedig a Sinosteel nevű kínai cégé, akik egyben az egyetlen vásárlónk is (a JV szerződés alapján nem adhatunk el másnak). Az első Channar JV szerződést 1987-ben írták alá, a termelés 1989-ben kezdődött, és 1990-ben volt az első szállítás. 2013 április végéig összesen 212 millió tonna volt az össztermelés, a jelenlegi termelés 10 millió tonna per év.

A Rio Tinto általában joint venture-ök keretében termeli ki a vasércet, mivel így a termelés egy részét nem nekünk kell finanszírozni. Az üzlet nagyon jól megy, a vasérc termékcsoport árbevétele 2012-ben 24 milliárd USD volt; van más országokban is vasérc termelés, Kanada a második legnagyobb, de messze Nyugat-Ausztrália termel a legtöbbet.

Szóval az irodából kiszabadulva végre eljutottam a bányába is, igaz csak egy napra, de ez is nagy élmény volt, és jó volt látni, hogy mi áll a számok mögött. A Sinosteel és a Rio Tinto emberei negyed évente felmennek a bányába és megnézik, hogy mi a helyzet, mi változott, és egy ilyen útra férkőztem be én is, mondván hogy nagyon szeretném már látni a bányát. Amúgy előbb-utóbb azért mindenki eljut az irodából a bányába legalább egyszer.

Az út csak egy napos volt, reggel fél nyolcas Qantas járattal repültünk Paraburdoo-ba. Ha esetleg valakinek nem rémlik, hogy merre is van Paraburdoo, az nem azért van, mert épp hiányzott földrajz óráról, mikor ezt a települést tanulták. A falunak mindössze 600 állandó lakosa van, természetesen szinte mind a bányában dolgozik, rajtuk kívül pedig a FIFO munkások laknak még itt; FIFO = fly in, fly out, tehát ez azt jelenti, hogy a dolgozó Perthből (vagy pár másik kisebb városból) berepül, egy hétig ott lakik és folyamatosan dolgozik (nincs szabad nap), majd pedig hazarepül és mondjuk 5-6 napot pihenéssel tölt; a roszterek (tehát hogy valaki hány napot dolgozik és hány napot pihen) változóak.

A falu tehát kicsi, de ennek ellenére normális, aszfaltos leszállópályás reptere van, mi 125 fős Boeing géppel mentünk. Van Shell benzinkút (Rio tulajdonban) és bolt is (szintén Rio tulajdonban).

Segítség képpen beraktam lentre egy térképet, ez maga a Pilbara, és az összes bejelölt hely Rio Tinto bánya; a két vasútvonal is Rio Tinto tulajdonban van. Ez nem azt jelenti viszont, hogy a Rio bányák közt semmi nincs; ott vannak a többi cég bányái (pl. BHP Billiton, Fortescue, stb.). Paraburdoo lent középen látható, és én az attól keletre lévő Channart látogattam meg.

Rio Tinto bányák, vasutak és kikötők a Pilbarában (Forrás: Rio Tinto)

Paraburdoo városrészlet

Pilbara tájkép

Pilbara tájkép

Délelőtt megbeszéléssel kezdtünk, majd ebédig volt kis idő, így munkatársam, Debra (ő a kapcsolattartó a két JV partner közt) megkért egy hölgyet, aki gépkarbantartással foglalkozik, hogy kicsit mutassa meg nekünk a karbantartó üzemet. Az egyik részen épp kereket cseréltek (egy kerék értéke ha jól emlékszem 50 ezer dollár), a másik műhelyben pedig egy teleszkópos valamit cseréltek (30 ezer dollár).

Dömper (haul truck) kerékcsere közben

Kotrógép (excavator) szerelés közben

Ebéd után pedig buszba ültünk, és végigvittek minket a Channar bánya egy részén, azon belül is a lenti képen a 84E egy részén.

Channar bánya (Forrás: Rio Tinto)

Channar bánya madártávlatból

A bánya felszíni fejtésű (angolul open cut vagy open pit), általában naponta van valahol robbantás, majd kifejtik az ércet, kotrógépekkel (excavator) nagy dömperekre (haul truck) rakják, és irány a bánya központi része, ahol is az összes kifejtett anyag az ún. primary stockpile-ba kerül. A primary stockpile tartalmaz jó minőségű ércet (high grade ore), kevésbé jó minőségű ércet (low grade ore), és hulladékanyagot (waste). A cél mindig a jó minőségű érc kitermelése, de hogy ahhoz hozzáférjenek, el kell távolítani a hulladékot és a kevésbé jó minőségű ércet is.

A kotrógép épp hulladékanyagot pakol a dömperre

A dömper mögött, a lépcsőzetes részen található a vasérc; a szakemberek szerint a dömper mögött balra a sötét részen van a legjobb minőségű érc

Parkoló

A dömper méreteiről árulkodik a pickup, és a lépcsőn lefelé sétáló dolgozó

A kép jobb oldalán látható földcsuszamlás a túloldalon lévő kitermelés során indult el lefelé a hegy ellenkező oldalán

Külszíni fejtés; egy-egy lépcső 10 méter körüli magas

Külszíni fejtés

Primary stockpile

A primary stockpile-ból aztán az érc válogatásra kerül, jelenleg a jó minőségű ércet adják csak el, így az kerül elszállításra; a kevésbé jó minőségű ércet sem dobják ki, hiszen az sem rossz minőségű, csak majd akkor használják fel, ha elfogy a nagyon jó minőségű; a hulladékot általában utak építésére használják, amúgy értéktelen.

Szétválogatás után a magas minőségű ércet egy kb. 20 km hosszú futószalagon szállítják Channar bányából Paraburdooba, majd onnan vasúttal a kikötőbe, Dampierbe. A Channar bánya és Paraburdoo közt lévő 20 km-es futószalag még ma is csoda számba megy, nem ám mikor megépítették a 80-as évek végén. Még egy kanyar is van benne, így nem is voltak benne biztosak annak idején, hogy működni fog, de azóta is működik gond nélkül.

Futószalag (conveyor belt) Channar és Paraburdoo közt (Forrás: Rio Tinto)

Futószalag (conveyor belt) Channar és Paraburdoo közt

A bányában (és az egész bányaiparban is) irtózatosan nagy hangsúlyt fektetnek a biztonságra. Mikor Ausztráliába költöztünk, nekünk nagyon furcsa volt az, hogy itt mennyire figyelnek például bármilyen balesetveszélyes helyzetre. Amikor még a KPMG-nél az egyik ügyfelem megkért, hogy ragasztózzam le a földön lévő hosszabbítót, nehogy valaki elessen benne, hát eléggé kinevettem. Aztán elkezdtem dolgozni a Rio Tintonál, és igaz, hogy Perthben irodai munkát végzünk, de még itt is nagy hangsúlyt fektetnek a biztonságra. Pár példa:

• Kéthetente valaki előadást tart egy általa választott biztonsággal vagy egészséggel kapcsolatos témából.
• Mindenkinek havonta kétszer, a munkatársakkal meg kell beszélnie egy valós helyzetet, ami nem biztonságos, vagy balesetveszélyes, és ezeket a beszélgetéseket a rendszerben nyilván kell tartani (safety share).
• Minden megbeszélés szintén egy safety share-rel kezdődik, tehát a megbeszélés vezetője megkérdezi, hogy van-e valakinek valami biztonsággal kapcsolatos észrevétele, megosztani valója.
• A konyhában, miután valaki használta a szendvicssütőt, elé kell tenni egy táblát, hogy nemrég használták, ezért mindenki vigyázzon, mert forró lehet.

Ezek a dolgok is nagyon furcsák voltak nekem eleinte, és nem tudtam elképzelni, hogy hogy lehet minden hónapban két biztonsággal kapcsolatos témát kitalálni. És lám, lehet. Már nekem is annyira ráállt az agyam, hogy napi kettőt tudnék mondani gond nélkül.

Időközben arra is rájöttem, hogy a biztonság tényleg mennyire fontos ebben az iparban. Rendszeresen kapunk leírásokat a Pilbarában történt balesetekről: szinte hetente felborul egy autó, és volt már akkora vonatkisiklás is, hogy napokig állt a szállítás. Sajnos halálesetek is vannak, és az idei év nem kezdődött túl jól a Rionak, hiszen 5 hónap alatt eddig összesen 32 ember vesztette életét Riohoz kapcsolódó telepeken: két ember Rio Tinto által üzemeltetett telepen (Peruban és Kanadában), ketten nem Rio Tinto által üzemeltetett telepen (Szlovákiában, valamint Londonban a Rio Tinto egyik épületének építésekor, tehát nem bányával kapcsolatos munka közben), és a legnagyobb baleset egy szintén nem Rio Tinto által üzemeltetett tréning telepen történt Indonéziában, ahol egy alagút beomlása 38 embert temetett maga alá, és sajnos csak tizen élték túl az esetet.

Amikor a Rionál kezdtem, nekem is részt kellett venni egy egész napos biztonsággal és egészséggel kapcsolatos tréningen, ami végülis sokkal izgalmasabb volt, mint előre gondoltam. A bányában dolgozóknak is ugyanezt a tréninget kellett elvégezni, és kb. 25 témakör volt, többek közt vezetésbiztonság (pl. az óriási dömperekből nem látják a vezetők, hogy van-e valami előttük, tehát semmiképpen sem szabad előttük parkolni), szabályok magasságban és zárt terekben való munkavégzéskor (ebből a három témakörből adódik a legtöbb baleset), mit tegyünk ciklon esetén (ciklon = hurrikán, csak itt így hívják), mennyit igyunk egy meleg nyári napon (40 fok felett), stb.

Ez a tréning nekem elég is volt ahhoz, hogy részt vehessek a bányalátogatáson, de pl. autót már nem vezethetnék, mert ahhoz külön jogosítvány kellene. Ha például a buszunkkal el akarunk haladni egy munkagép előtt, meg kell állni, rádión odaszólni, hogy el szeretnénk haladni, ekkor a gép abbahagyja a munkát, és mi elhaladunk.

Végezetül pedig az a dolog, ami a legjobban meglepett, hogy mennyire tiszta és rendezett a telep. Földutak vannak, de ezeket rendszeresen öntözik, hogy csökkentsék a szálló por mennyiségét, és még egy füldugót sem láttam eldobva, tényleg nagyon rendezett az egész.