A verseny ami megállítja az országot

Minden November első keddjén keleten délután 3-kor, nyugaton délben pár percre megáll az élet. Victoria államban ez konkrétan munkaszüneti nap, de máshol is garantáltan megszakad a munka és mindenki a tévét kezdi bámulni. Ennek oka egy krikettmeccs nyavalyás lóverseny, ami tart mindössze három percig, mégis mindenki megőrül érte, számomra felfoghatatlan, hogy miért.
Ez a Melbourne Cup, a világ egyik legpatinásabb lóversenye, több mint 150 éve rendezik meg és több mint 6 millát osztanak szét, ennek felét a győztesnek. A lovak nyilván másodlagosak (kivéve a dollármilliókat szakító lótulajdonosoknak), ez sokkal inkább egy tradícionális társadalmi esemény. A helyszínen konkrétan a rongyrázásról szól, több mint százezer, többnyire nem szegény ember megy ki a harminc fokba és jó ausztrál módjára issza le magát öltönyben, koktélruhában, hölgyek idióta kalapban mintha a királynő is itt lenne, és persze celebek ezrével. Még mindig egy lóversenyről beszélek, ami azért mégsem egy patinás magyar-román derbi. Aki meg nem jut el oda az fogad, olyan is aki egyébként soha semmire, gond nélkül megy a pénz olyan lovakra amikről sem előtte sem utána a nagy többség nem is hallott, de pár percig mindenki szakértő. Mondjuk én is nyertem első lóversenyemen, itt is napokig azt hallani melyik fogalmatlan mennyit nyert 5 dollárból. Én speciel a kajára hajtok, mert ilyenkor minden valamire való cégnél van svédasztal. Sokkal többet ehhez nem tudok hozzáfűzni, nem értek a lovakhoz, úgyhogy beszéljenek a képek amiket így hirtelen találtunk a neten, oszt jóéccakát.