Ház projekt #1 - Kell egy telek

Volt egyszer egy cikkünk arról, hogy miket tervezünk a közeljövőben, most hogy itt maradtunk. Az elmúlt hónapok azzal teltek, hogy elkezdtünk az ott leírtakat kipipálni, ezért például nem is volt időnk a bloggal foglalkozni sem.
Legalábbis nekem, például lenyomtam két belépő vizsgát ahhoz a számviteli diplomához (CPA), úgyhogy jövőre már elkezdhetem a rendes kurzust. Különösebben egyik sem volt vészes, szeressük a „négyből válassz ki egyet” típusú vizsgákat, minden mást be kéne tiltani. A többi sajnos nem ilyen lesz, rohadjon meg mindenki aki szeret macskakaparásokat javítgatni. Mondjuk az időkereten el lehetne gondolkodni, mindkettő száz kérdés volt 205 perc alatt, az elsőt 40 másodperccel a vége előtt sikerült befejeznem, a másodikat meg két órával.

A hét legjobb híre volt, hogy megkaptuk az új vízumunkat, alig 10 héttel azután, hogy beadtuk. Ebből 9 és fél hetet senki rá se nézett a hivatalban, aztán kiosztották valakinek és két nap múlva megvolt. Ez egyébként jó kis cucc, innentől minden jár ami egy ausztrálnak, csak nem szavazhatunk. Anyagi értelemben ennek a házzal kapcsolatban lesz igazán jelentősége, ezzel nem kell majd adózzunk a telek után és még szocpolt is kapunk (csak ezek az elmaradottak nem így hívják). Térjünk is rá arra a témára.

Először venni akartunk. Néztük is napokig az interneten, de annyi pénzért amit rászántunk elég szutyok házak voltak csak. Mondjuk akkor még nem tudtuk, hogy annyiért építeni se tudunk majd. Egyébként itt a rengeteg bevándorló miatt nagyon elszaladtak az árak az elmúlt években, minden kiadó lakásra vagy eladó ingatlanra több tucatnyian jelentkeznek. Sokszor már azt csinálják, hogy egy megadott időpontra odacsődítenek mindenkit, aztán lehet licitálni. Azaz még ha tetszett is volna valamelyik, akkor sem biztos, hogy überelni tudtuk volna a többi kedves érdeklődőt, hogy aztán legyen egy húszéves lelakott házunk amire még rákölthetünk egy rakás pénzt.

Szóval hamar rájöttünk, hogy építeni kell. De hova? Nyilván nem sok telek van a városközpont 10km-es körzetében, ami meg igen az annyiba kerül mint két ház. Jó, akkor nézzük, mi van messzebb, de legalább legyen jó környéken és közel a vonathoz, hogy Berni be tudjon járni dolgozni. Az sem hátrány ha nekem sem kell egy órát vezetni. Így már találtunk is pár helyet, kiderült hogy az elővárosokban jó néhány olyan lakópark épül, ahol még üres telkek is vannak. Na nem sok, ezeket is elkapkodják, legtöbbször fél évvel azelőtt, hogy egyáltalán elkezdhetnek építkezni. Nem is olcsó, a telek konkrétan drágább mint a ház, nem tudom ez otthon is így van-e. Megnéztünk mi is egy párat, a környezet mindenhol kellemes, szép új házak, fiatalos, modern, parkok, mittudomén. De azért nem ártana némi infrastruktúra is, például tömegközlekedés, iskola, esetleg bevásárlóközpont. Na ezt már nem tudja mindegyik, általában a puszta közepén csak kialakítanak utcákat meg párszáz telket azt kész. Nem feltétlenül az ő hibájuk, hogy a város nem rak oda egy iskolát amíg nincs ott tízezer család, de könyörgöm akkor ne ígérjék meg dátummal, hogy mikor és hol lesz ott iskola, stadion, vagy négyes metró. Azt ha mégsem, akkor mindenki viszi a gyereket 10km-re, ahol majd lesz egy jó kis zsúfolt iskola, garancia a minőségi oktatásra.

Szerencsére találtunk egy helyet ami majdnem minden szempontnak megfelel. A lakópark neve Waterhall Estate, South Guildford elővárosban, 15 km-re a központtól egy borvidék mellett, de közel a vonathoz, az én munkahelyem meg 15 perc vezetés. Tökéletes közbiztonság, parkok, kis tavak, folyó, és a város egyik legjobb iskolájához tartozik, sőt maga a föld is az iskoláé, jó kis bevételük lehet.


View Larger Map

Pont volt is egy telek elfogadható áron, amit valaki az előző nap mondott vissza, na azt meg is vettük ott helyben. Na jó, másnap szóltunk, hogy kéne. Egyébként elég nagy, 15m*31m, azaz 465 négyzetméter, erre már rá lehet pakolni egy 200-as házat. Azt ígérték, hogy még idén befejezik a földmunkákat és januárban kerül a nevünkre (ekkor kell fizetni is), februárban kezdhetünk építeni, szeptemberben költözünk, szuper. Múlt héten szóltak, hogy bocsi, lesz két hónap csúszás. Mindezt miután rákérdeztem, hogy mi van, mert elmentünk körülnézni és láttuk, hogy sehogy sem állnak. De persze ők nem tehetnek róla. Ja az más, biztos a Mikulás akadályozta a munkálatokat, én kérek elnézést.

Ennyi elég is a telekről, nincs semmi probléma, minden hónap csúszás csak 2000 dollár bukta végülis. Addig meg malmozunk. Ha lecsillapodtam legközelebb a ház tervezéséről fogok írni, már ameddig eljutottunk vele. Különben túl hosszú lenne, aztán megint egy hónapig nem írnánk semmit. Ez amúgy is így lesz, mert most megyünk síelni, aztán meg haza Reszkessetek betörőket nézni, úgyhogy folytatjuk jövőre…