Ház projekt #11 - Költözünk

Ahhoz képest, hogy ezt már a következő héten meg akartam írni, már megint lett belőle egy hónap, bocsi. Az időhiányt ezennel a gyerekre fogom, nyilván. Vágjunk is bele, lehet hogy csak 20 percem van megírni...

Február 3. hetéig kanyarodunk vissza, idilli képek, elszáradt hóvirágok, gőzölgő beton, még az ózonlyuk is mosolyog, és a cápák már hetek óta nem haraptak ketté senkit. Bár a franc se emlékszik. Előző héten tehát meg lett csinálva a kocsifeljáró, a légkondi, a festés, úgyhogy már tényleg csak az utolsó simítások lehetek hátra. Szerdán megjöttek a rabszolgák Berni szülei, ki is derült milyen szűkös a lakás, pedig addigra már a kanapét is eladtuk. Valahogy úgy képzeltem, hogy mire jönnek már be leszünk költözve, de végülis jobb volt ez így. Csütörtökre lett megbeszélve a randi a builderrel, az mondjuk furcsa volt, hogy nem a háznál adja oda a kulcsokat, hanem menjünk csak az irodájukba. Végülis volt pár hete egy bejárás, úgyhogy nagy jelentősége nem volt. Reggel mentünk is (én szabit vettem ki), simán odaadták a kulcsokat egy 80 dolláros whiskey, egy doboznyi olasz cucc (tészták, olajok, stb) és pár babaruha kíséretében. Mondjuk ez rendes volt tőlük, ahhoz képest, hogy mennyit anyáztuk egymást, de persze úgy vagyok vele, hogy tartsák meg a sok bizbaszt, csak a ház legyen tisztességesen megcsinálva.

Másfél óra alatt megfordultunk, gyors ebéd és mentünk is ki a házhoz. Meglepően jól elfértünk a kocsiban négyen plusz a gyerekülés. Ekkor már asszem 3 napja nem voltam ott, úgyhogy csak reméltem, hogy mindent befejeztek. A beígért "professzionális" takarításra is nagyon kíváncsiak voltunk, hát remélem nem fizettek sokat érte, mert maximum egy gyors söprögetés lehetett. A nyílászárókban és az udvarban mindenhol törmelék, az ablakok sosem voltak lemosva, festékfoltok és por mindenütt, stb. Viszont azzal meg nagy szerencsénk volt, hogy pont akkor a szomszédban kötötték be az internetet és felajánlották, hogy nekem is azonnal bekötik, hát szuper ötlet, nem kell várnom 3 hetet, köszi. Miután körülnéztünk kicsit már mentünk is tovább parkettáért. Ezt nagyon fontos volt megvenni és lehetőleg másnapra leszállíttatni, hogy legalább a mi szobánkat meg tudjuk csinálni mielőtt költözünk, ne a betonra kelljen pakolni. Már előtte is nézegettük sokat, csak nem akartuk megvenni amíg apósom nem látta, ugyanis ő fogja lerakni az egészet mind a négy szobában. Itt egyébként a szőnyeg a divat, de olyan faltól falig érő, egész szobát lefedő szőnyeg, nem ám csak a nappali közepén, de elég nehéz tisztán tartani, ezért is döntöttünk a parketta mellett. Csak két boltba mentünk és nagy nehezen választottunk egy fajtát, másnapra meg is ígérték a szállítást, nagy kő esett le. Mondjuk pontosan nem sikerült kiszámolni, a parketta több, a szegély kevesebb lett, párszor még mehettünk vissza. Közben kapom a hívást, hogy a nappaliba karácsonykor megvett vajszínű ülőgarnitúra hát valahogy elveszett a raktárban, de van helyette barna, menjünk nézzük meg jó lesz-e. Kibírtam röhögés nélkül. Úgyhogy elmentünk még abba a boltba is, és persze rámondtuk az áment, fájdalomdíjként hozzánk vágtak két díszpárnát, amikkel azóta sem tudunk nagyon mit kezdeni. Este még elmentünk egy barkácsboltba venni létrát meg pár szerszámot. Ennyi volt csütörtök.

Pénteken mi apósommal reggel mentünk a házhoz, a lányok meg otthon maradtak dobozolni. Berni ettől nagyon félt, de én tudtam, hogy egy nap alatt is meg lehet csinálni és lőn. Habár hogy miért kellett az összes vasalt ingemet belegyűrni egy dobozba azt sosem fogom megérteni. Azért valamilyen szinten félelmetes mennyi cuccot felhalmoztunk az évek alatt, pedig anno két bőrönddel indultunk és tényleg nem költekeztünk, főleg mióta tudtuk hogy költözünk, mindent majd veszünk utána. Mondjuk kellett hozzá, hogy a baba is partner legyen, szerencsére aznap sokat aludt. A dobozokat Márkéktól kaptuk, a legutóbbi kábé 28. költözésük után maradtak meg, ahogy egy taligát is (vagy mi a magyar neve) aminek másnap nagy hasznát vettük, köszi. Közben mi a háznál tevékenykedtünk. Attila (mármint apósom) a parkettázást készítette elő, azaz a szobákban a betonról vakarta a rászáradt maltert meg mittudomén mit, hogy egyenletes legyen. Elég szar meló lehetett, remélem azóta rendbejött a keze. Én meg takarítottam és vártuk a bútorok érkezését, ugyanis pár napja leszerveztem, hogy mindent amit még karácsonykor vettünk ezen a pénteken szállítsanak le. Először jött az ülőgarnitúra és az étkezőasztal a székekkel, mindent azonnal össze is raktak. Aztán a hűtő-mosógép-szárító-mosogatógép kombináció, ezek mondjuk lószart se csináltak, még a dobozokból is nekem kellett kihámozni a gépeket, nemhogy bekötni. Végül az ágy, az éjjeliszekrények és a matrac, szintén becsomagolva. Valamikor délután 3 körül végre megjött a parketta is, úgyhogy elég későn tudtunk nekiállni, este 10-re végeztünk a mi szobánkkal, mert maga a parkettázás elméletileg egyszerű, csak összepattintod a pallókat azt kész, viszont kifaragni az ajtófélfák környékét az elég macerás. Elég szar péntek volt.

Tehát szombat volt a nagy nap. Itt sokan költöztetőket alkalmaznak jó pénzért, de esetünkben ennek sok értelme nem lett volna, annyi cuccunk nem volt, hogy ne bírjunk el vele. Reggel nyolcra mentem a bérelt teherautóért, hétköznap tök olcsó lett volna, de így sem volt vészes, és itt simán vezethetem a jogsimmal, otthon nem hiszem. Jó kis járgány volt, könnyen lehetett vezetni és a rakodótere is pont elég nagy volt, csurig megpakoltuk, így csak egyszer kellett fordulni. Vasárnap reggel vittem is vissza, összesen 40km-t raktam bele. Leparkoltam a ház előtt, sajnos a magassága miatt nem fért be a mélygarázsba, így mindent kicsit messzebbre kellett cipelni, nagyrészt a már említett taligával. A pakolásban segített Andi és Gábor is, nekik is köszönjük. Mondjuk még jobb lett volna ha Andi süt még valamit a babának, de ne legyünk telhetetlenek. Asszem két óra alatt le is cuccoltunk mindent, kicsit még kitakarítottunk, aztán mentünk is, délre már a házban voltunk. A délután takarítással és kipakolással telt, mármint ledobálni mindent az autóról a garázsba. Este még összeraktuk az ágyakat, hát nem volt egyszerű, valamivel komolyabb cucc mint egy Ikea ágy.

Asszem itt megszakítjuk ezt a történetet, legközelebb arról lesz szó, hogy mi mindent csináltunk beköltözés után. Merthogy nyilván az igazi munka utána kezdődött, és ha belegondolok nagyjából csak ezen a héten jutottunk el oda, hogy azt mondom egyelőre minden megvan. Búcsúzóul van pár képünk, nagyrészt a jelenlegi állapotot tükrözik, lehet kattintani ide.