Bali 2016

Idei első bejegyzésünk a tavalyi utolsó nyaralásunkról fog szólni, melynek helyszíne (dobpergés) ismét Bali. Harmadszor járunk már a szigeten, először még 2011-ben volt itt 10 jó napunk, majd 2014-ben csak egy éjszaka Gili felé átutazóban, meg pár óra visszafelé. Tehát ez utóbbi tulajdonképpen nem számít. Namost annyi szép hely van a világon, hogy nem szokásunk visszatérni oda ahol már voltunk. Most is néztünk minden mást a környéken, de ismét rá kellett jönnünk, hogy a környéken tulajdonképpen nincs semmi. Na jó, nincs semmi ami karácsonykor megfizethető és elérhető közelségben van (mondjuk kevesebb mint 5 óra repülésre). Illetve az is szempont volt, hogy valami nyugisabb nyaralást szerettünk volna Lilla miatt, búvárkodás, túrázás, városnézés, stb. nagyjából ki vannak zárva. Medence legyen azt kész.

Bali elég régóta az ausztrálok játszóterének számít, valszeg ide jönnek legtöbbször nyaralni, vagy esküvőt /legénybúcsút tartani, esetleg csak simán berúgni. Tehát olyan mint bármelyik mediterrán sziget a legtöbbször felettébb ronda és/vagy gyökér angol turistáknak. Sokan dicsekednek azzal, hány tucatszor voltak már itt életükben, hallottam olyanról is a rádióban aki harmincszor, és ebből nulla alkalommal csinált is valamit vásárláson, zabáláson meg iváson kívül. Pedig sok szép hely van a szigeten, templomok, vulkán, rizsföldek, lehet szörfözni vagy búvárkodni, szóval rengeteg program van. Márha bírja az ember pénztárcája. Bali ugyanis szerintünk az utóbbi években igencsak megdrágult és nem csak azért mert újabban gyenge a dollár. Szerintem konkrétan rájöttek, hogy jön ide évente 4-5 millió külföldi, akiket illene megkopasztani. Sok szempontból már ausztrál árszínvonalról beszélhetünk, ami egy kicsit talán túlzás. Csak néhány példa:

• az a fasza hotel, ahol 6 éve voltunk olcsóért az ma nagyjából megfizethetetlen, olyan jó 3x annyiba kerül egy éjszaka, nem csak karácsonykor;
• a taxi a reptérről 3-4x annyi, de csak onnan vagy oda, egyébként nagyjából ugyanannyi mint régen;
• boltban élelmiszert, nasit vagy sört kb ausztrál árakon lehet kapni, az utóbbi például 3-4$ (6-800 Ft) üvegje;
• ruhák dettó, kivéve egy-két outlet vagy az utcai árusok, ahol azért lehet alkudni;
• egész napos túrák 50-70 amerikai dollár per fő, anno ausztrál dollárban volt ennyi;
• a reptér Feriheggyel vetekszik lehúzásban, szar kaja horror áron.

Ezzel szemben étteremben még mindig meg lehet kajálni 10-15 dollárból, ez rendben van. Már ha nem fut el a széked mellett egy macska méretű patkány, ahogy az velünk már első este megesett. No worries.

A közlekedés is ha lehet még rosszabb lett, az egy irányú utcánk minden nap menetrendszerűen bedugult már délelőtt, és úgy maradt estig. Igazából ez az egész környékre (amúgy Legian) igaz volt, emiatt például lemondtunk a Tanah Lot-i naplemente megtekintéséről, egy fél napos móka lett volna odajutni meg vissza. 20 kilométerről beszélünk. Persze vannak helyi arcok, akik ismernek mindenféle kerülőutakat, ahova hivatalos taxis sosem menne, gondolom meg van nekik mondva, hogy a turistákat nem visszük be a nyomornegyedbe. Egyszer kifogtunk egy ilyen fazont, olyan utakon mentünk autóval, hogy nálunk az még járdának is keskeny lenne, meg olyan helyeken keresztül, hogy komolyan aszittem egyszer csak megállunk, kifosztanak a haverok vagy megszabadítanak egy vesénktől, vagy mittudomén. De megúsztuk, meg a dugót is. Ezek tudnak vezetni, na.

Így azért meggondoltuk, hogy hova menjünk, végül is asszem háromszor mozdultunk ki. Először az állatkertbe mentünk, ahol egyből reggelivel indítottak, közben meg mindenféle állatot szabadjára eresztettek a vendégek között, illetve lehetett fotózkodni az orángutánokkal vagy az elefántokkal. Azt hittük ez majd Lillának bejön, de inkább csak félt tőlük. De utána becsülettel körbejárta velünk az egészet, illetve a madár show kifejezetten tetszett neki, pedig nála nagyobb sasok repkedtek húsz centivel a feje felett.

Másodszor elmentünk a plázába meg pár outletbe, nagy nehezen vettünk pár fürdőruhát, de leginkább csak elcsesztünk ezzel fél napot meg jól elfáradtunk, szóval hagyjuk. Utolsó nap pedig megnéztünk egy teknős rezervátumot, volt ott mindenféle méretű meg fajtájú, Lilla élvezte etetni őket. Vettünk is neki egy teknős szuvenírt, azóta már össze is törte.

Egyébként meg leginkább a hotel medencéjében és környékén voltunk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az épület mellett végig medence, tehát volt vagy 80 méter hosszú és átlag 5 méter széles, az alsó szobákból az erkély konkrétan a medencére nyílott. Szemben meg nyugágyak, amikből mindig volt elég, nem kellett korán reggel rohanni foglalni.

Itt készültek ezek a híres videók is:







A medencén kívül mást nagyon nem is tudott a hotel, a szoba viszont jó volt, minden kérésünkre azonnal ugrottak, az étterme sem volt rossz, úgyhogy meg voltunk elégedve. És majdnem a bejárattal szemben volt egy kávézó, ahol életem legjobb jegeskávéját ittam minden nap, hát nem gondoltam volna, hogy ez Balin fog megtörténni. Esténként valahova elmentünk vacsizni, ekkor esett meg a patkányos történet is, de azért ettünk jókat is, habár én úgy vagyok az ázsiai kajával, hogy egy-két napig oké, aztán viszont hagyjuk a rizsát, jöhet a pizza. Lilla se volt elájulva, egész héten probléma volt, hogy mit adjunk neki, lehet csak a meleg miatt de olyan nagyon nem akart enni semmit. Vacsi után én általában hazavittem Lillát, míg Berni ment masszázsra, az itt még mindig nagyon olcsó, de én meg vagyok nélküle, szerintem unalmas meg különben sem fáj semmim.

Még egy dologról beszéljünk, csakhogy valami negatívval fejezzem be. Mikor néztük a hoteleket fontos volt, hogy közel legyen a tengerhez is. Tudtuk, hogy nem lesz egy Perth-i színvonalú strand, de reméltük, hogy jó lesz majd párszor lemenni ha unjuk a medencét, még vittünk Lillának homokozó felszerelést is. Le is mentünk, de strand helyett egész konkrétan egy szeméttelepet találtunk. A homokban mindenhol szemét, meg a vízben is vígan hullámzott a dzsuva. Ember szinte sehol, de miért is lenne, kinek van ehhez gusztusa. Egyébként az történt, hogy a sok eső lemosta a falvakból a szemetet, bele a tengerbe, onnan meg ki a partra. Állítólag ez gyakran megesik, azt már Lombokon is megtapasztaltuk, hogy az indonézek szeretnek szemetelni, sokszor konkrétan abban játszanak a gyerekek. Értem én, hogy a szemétszállítás nem mindenhol megoldott, de attól még talán nem kéne mindenhol elszórni, bele a patakba, ki a ház elé a járdára, satöbbi. Égetnék el, vagy lenne minden településen egy dedikált szeméttelep, talán nem olyan nehéz ez. Asszem erre mondják, hogy más kultúra. Én egész mást mondanék rá. Na mindegy, vissza a medencébe, az tiszta volt.

Lehet nem így jött le, de összességében azért nem volt ez rossz, kellett egy kicsit kimozdulni. Az idő tökéletes volt, a párás 30 fok jobban esett mint a száraz 40 amit itt hagytunk és esős évszak ellenére csak egyszer esett, az is este. De most egy pár évig asszem megint hanyagolni fogjuk, azért annyira nem jó hely, csak a marketingje az.