Munkakeresés 2015-16 #2

Hú de régen volt már, hogy megírtam az első részt. Igen, sajnos idén sem voltunk nagyon aktívak a blogon, de így év végén tekintsünk vissza az elmúlt egy évre a munka területén.

Szóval az előző bejegyzésben addig jutottunk el, hogy 2015 októberében elkezdtem dolgozni egy országos, de családi tulajdonban lévő logisztikai cégnél, az SCT Logistics-nál. Hogy is fogalmazzak: már az első napomon utáltam. Nem kellett napokat eltöltenem a cégnél, hogy rájöjjek, a főnökömnek van hova fejlődnie számvitel és pénzügy terén, és a heti riportokban lejelentett számok nagy részének nincs köze a valósághoz. A Management Accountant (aki a heti riportot készíti) mindent ugyanúgy csinál, ahogy pár évvel korábban megtanították, ha bármi változik, ő nem képes lekövetni. Elődöm, a Financial Accountant, akit kirúgtak majd a főnököm visszahozta engem betanítani, na hát ő egy külön történet. A fél év alatt, amíg a cégnél volt, nem sok mindent csinált, de mint a rákövetkező hetekben-hónapokban kiderült, azt is rosszul, de ami még ennél is rosszabb, hogy emberileg sem kedveltem, egy kellemetlen leheletű indiai volt, és mikor pár nap után észrevettem, hogy az egyik kezén hat ujj van, na úgy éreztem itt a vég. Az első pár hét szörnyű volt amíg itt volt ez az indiai, utáltam bemenni dolgozni; és ráadásul kb. semmire nem tudott megtanítani, mivel ő sem csinált előtte 6 hónapig az ég világon semmit, szóval teljesen felesleges volt fizetni neki; mondtam is a főnökömnek, de akkor még nem hallgatott rám.

Tehát hétfőn kezdtem dolgozni az SCT-nél, és szerdán már kaptam is két telefonhívást, két állással kapcsolatban amikre még pár héttel korábban jelentkeztem.

Az egyik egy Financial Accountant pozíció lett volna egy nagyon jó nevű ausztrál bányaipari cégnél. Nagyon jó hírük van a munkavállalók körében, és nagy presztízs ott dolgozni. A fizetés is jobb lett volna, mint az SCT-nél. A fejvadász azt mondta, hogy nagyon lelkesek, én vagyok a sztár jelölt, úgyhogy menjek be másnap reggel 8-ra egy interjúra és enyém a meló. Két bökkenő volt viszont. Az egyik, hogy bent vannak a városban, de elég messze a vonatállomástól, tehát kb. egy óra lett volna bejutni, ami kis gyerek mellett azért nem ideális. A másik pedig, hogy 6 hónapos szerződést ajánlottak, amiből a végén lehetett volna állandó pozíció, de ezeknél a nagy cégeknél manapság sosem lehet tudni, nagyon sokan dolgoznak úgy, hogy folyamatosan hosszabbítják a szerződésüket évekig; viszont így kvázi bármikor elveszítheti az ember a munkáját. Ez volt végül is a döntő érv, amiért megköszöntem a lehetőséget, de nem mentem el az interjúra.

Szintén ugyanaz nap kaptam egy másik hívást is az egyik gázszolgáltató HR-esétől. Ők Senior Financial Accountant-ot kerestek, ami ugye egyel magasabb pozíció, mint amit az SCT-nél csináltam. Ráadásul olyan sok pénzt ajánlottak, hogy biztos nem néztek körbe előtte a Nyugat Ausztrál piacon. Bejárás szempontjából ez sem lett volna ideális, viszont egy ilyen pozícióért és lényegesen több pénzért bevállaltam volna. Aznap 23 percet beszélgettem telefonon a HR-essel, majd két héttel később interjú vele és a leendő főnökkel, aki nagyon szimpatikus volt, sokkal fiatalabb, mint az főnököm az SCT-nél, tudásban viszont sokkal jobban ott volt. Rá kb. 3 hétre volt még egy telefonos interjú a leendő főnökkel, majd két este töltöttem ki mindenféle tesztet online (na itt azért már kezdtem elveszteni a türelmem, főleg hogy a tesztek baromi nehezek voltak, és nem is működtek rendesen), majd átutazott a Financial Controller Sydney-ből, és még vele is volt egy személyes interjúm. Az első telefonbeszélgetéstől immár másfél hónap telt el, mikor azt mondták, hogy végül is egyik jelentkezőt sem veszik fel, hanem újra kezdik a keresést. Meg tudtam volna csinálni ezt a munkát? Igen, meg, baromi jó lettem volna ebben a pozícióban. Viszont tény, hogy annyi pénzért, amennyit ajánlottak, nálam lényegesen tapasztaltabb embert találtak valószínűleg a végén.

Ezután két hétig nem történt semmi, mikor is karácsony előtt 10 nappal ülök a cégnél és feljön egy LinkedIn üzenet a telefonomon: egy másik logisztikai cég HR-ese látta a profilomat a LinkedInen, és gondolta megkérdezni, nem érdekelne-e náluk egy Senior Financial Analyst pozíció (igen, egészen "véletlenül" fent hagytam a LinkedIn-en, hogy "looking for opportunities", azaz hogy állást keresek). Ez kicsit más lett volna, mint amit addig csináltam, kevesebb számvitel és több elemzés, viszont senior pozíció, jóval több pénzért, hát mondom persze, hogy érdekel. A bejárás sem lett volna gond, kb. 5 perccel messzebb autóval, mint az SCT, viszont Lilla bölcsije pont útba esett volna, szóval végülis kb. ugyanannyit autóztam volna, mint addig. A leendő főnök azon a héten volt utoljára a karácsonyi szabi előtt, úgyhogy az utolsó napján ebédszünetben gyorsan le is interjúztam. Mondták, hogy január 4-én, hétfőn jön vissza a főnök, tehát addig nem lesz döntés, viszont hétfőn délelőtt már küldték is emailben az ajánlatot, amit viszont én péntek estig nem olvastam, mert épp Franciaországban síeltünk, és hát nem az emailek bújása volt a prioritás.

Nagyon jó ajánlatot kaptam, úgyhogy mikor visszaértem, szépen be is mentem a főnökhöz felmondani. Bevallom, tartottam a dologtól, azt hittem teljesen ki fog akadni, mert azért elég sokat fizettek a fejvadásznak, én meg 3 hónap után felmondok. Viszont legnagyobb megdöbbenésemre teljesen jól fogadta a dolgot, rögtön papírt és tollat ragadott, és kérte, soroljam el, hogy mit ajánl a másik cég, és meglátja mit tud tenni az ügy érdekében. Három hónap alatt azért rendbeszedtem annyira a dolgokat, hogy látta, nagy hiba lenne hagyni engem elmenni. Hát gondoltam biztos nem fognak olyan fizetést jóváhagyni, mint amit a másik cég ajánlott, de ha meg akarja próbálni, hát tessék.

Legnagyobb meglepetésemre pár nap múlva jött a válasz, és megajánlottak ugyanannyit, mint a másik cég, igaz csak az alap fizut; a másik cégnél lett volna bónusz is. Hát gondoltam ennyi pénz ezért a melóért azért nem rossz... Miután pár hónap alatt rendbeszedtem a dolgokat, már annyira nem is volt szörnyű a munka, és közben a főnököm is megtanulta, hogy hallgatni kell rám, szóval már könnyebb dolgom volt. Viszont beszéltünk a főnökkel közben arról is, hogy ha elmegyek, akkor szívesen meghallgatná Attilát a pozícióra; így megköszöntem az ajánlatot, de visszautasítottam, gondolván, hogy a család szempontjából az lenne a legjobb, ha Attila menne az én helyemre, én meg a másik céghez. Így is lett, Attilát leinterjúztatta a főnököm, nagyon tetszett neki, úgy hogy következett még egy videokonferencia a főnököm felett lévő két emberrel Melbourne-ben, és úgy nézett ki, minden sínen van, Attila megkapja a munkát.

Ekkor viszont sajnos közbeszólt az igazgatótanács (igen, egészen a legfelsőbb szintig felment a mi kis családunk ügye), és nemet mondtak a dologra, mondván hogy mivel én az egyik közvetlen versenytárshoz mennék dolgozni, nem vehetik fel Attilát. Ha bármilyen más iparágban lévő céghez mennék, semmi gond, tárt karokkal fogadnák. Hát mondanom sem kell, el voltunk keseredve, nagyon jó lehetőség lett volna mindkettőnknek.

Na de még mindig nincs vége a történetnek. Mikor ez kiderült, behívott a State Manager, aki az egész Nyugat-Ausztrál részleg vezetője, és rátett még egy szép lapáttal az ajánlatra. Így az ajánlat már szemérmetlenül nagy volt, meg is lepődtem rendesen; kértem pár nap gondolkodási időt. Közben a másik cég persze nyomás alatt tartott, hogy miért nem írtam még alá a szerződést; az első ellenajánlatot még elmondtam nekik, a másodikat már nem, csak hogy gondolkodok, erre ők is azt mondták (anélkül, hogy pénzt említettem volna), hogy megnézik, mit tehetnek fizetés ügyben. Ekkor viszont már olyan cikinek tartottam az egész szituációt, hogy nem akartam megvárni, hogy többet ajánljanak, elfogadtam az SCT ajánlatát és visszamondtam a másik cégét. A döntésben nem csak a pénz játszott szerepet, hanem hogy karácsony előtt, miután leinterjúztam velük, bekerültek a hírekbe azzal, hogy lehet elveszítik a legnagyobb ügyfelüket, mire a részvényárfolyamuk elkezdett zuhanni. Hát mondjuk úgy, hogy ezek után bónuszt biztos nem kaptam volna, és ugye süllyedő hajóra sem túl jó felszállni.

Attila persze kibírta röhögés nélkül (ő kényszerített, hogy ezt így írjam), meg is értem, mert a főnököm szóban már odaígérte neki a pozíciót. Amúgy kb. két hónapja derült ki, hogy a végleges fizetésemre a CFO nemet mondott, úgyhogy a ügy megint egészen az igazgatótanácsig ment, ott bólintottak rá. Annyi volt a kikötés, hogy ezek után nem szeretnék meglátni, hogy Attila megy át a másik logisztikai céghez. A CFO amúgy szerintem azóta is neheztel rám (és a főnökömre) az egész ügy miatt, pedig én tényleg nem kértem semmit, csak el akartam menni a cégtől.

Miután lejátszódott ez az egész történet, elkezdtem nyomást gyakorolni a főnökömre, hogy akkor a szép új csillogó fizetésemhez keressünk már nekem egy jobban hangzó pozíciót. Szerettem volna több felelősséget is, és ugye nagyon nem mindegy, hogy az ember mit írhat az önéletrajzára. Meg is beszéltük, hogy a Management Accountant, illetve a szállítókat könyvelő hölgyek akkor nekem fognak riportálni, és felajánlotta a Senior Financial Accountant (SFA) címet. Hát mondom az szép, de nem jó, mert az SFA alatt általában egy vagy több FA van, de alattam nem lesz FA, szóval az én munkámra illő pozíció a Finance Manager, ami ugye két lépcsőre volt az addigi pózíciómtól. Hát húzta a száját, hogy ezt a központban nem fogják jóváhagyni, bla bla bla, de kellő meggyőzés után azért átverte a központon. Így történt aztán, hogy májustól már Finance Managerként végzem a munkám.

Az új pozíció persze lényegesen több feladattal is jár, az első 4-5 hónap nagyon megterhelő volt. Nálunk a büdzsé elkészítése nevetségesen aprólékos, áprilistól elhúzódott augusztusig (itt amúgy júliustól júniusig tart az üzleti év); ráadásul az előző évit egyáltalán nem lehetett használni, mindent a nulláról kezdtem (amit bevallom mindig könnyebbnek találok, mint más össze-vissza táblázatait követni). Ezen kívül az elején rengeteg időt elvett a szállítós hölgyek munkájának ellenőrzése, illetve az ő tanításuk; ez viszont jól sikerült, mostanra már töredéke időt töltök ezekkel a dolgokkal, mint fél éve.

Áprilisban aztán felmondott a Management Accountant, és Attila ajánlására és az interjúk után a volt munkatársa kapta a munkát, aki lényegesen ügyesebb és okosabb mint elődei, így nekem is sokkal könnyebb dolgom van. Az új pénzügyi évre, júliustól vadiúj heti riportot is készítettem, mely SAP-ből nyert adatokat használ, de Excelben; a főnököm el van tőle ájulva. Tehát nagyon sokat dolgoztam jó pár hónapig, de meglett a gyümölcse, mert mostanság lényegesen könnyebb dolgom van, mint az előtte lévő egy évben bármikor.

Most már csak az a kérdés, mit hoz a jövő; sajnos a CFO egyre több mindent akar centralizálni Melbourne-ben, szóval lehet nem innen megyek én sem nyugdíjba. Meglátjuk...