Napelemek

Hosszú kihagyás után itt vagyunk újra, ezúttal is a kölkökre kenem az egészet, mire mindkettő elalszik már a francnak sincs kedve blogot írni. Hogy tovább rontsam a helyzetet, előre szólok, hogy ez nem a megszokott lebilincselően érdekes és sziporkázóan szellemes poszt lesz, hanem mindenkire dögunalom vár, akit nem érdekel a napenergia termelés és a kapcsolódó általános harmadikos szinten mozgó matematikai fejtegetés. Aki mégis tovább olvassa annak meg kitartást.

Egyszer régen említettem, hogy rezsicsökkentési céllal erősen gondolkozunk minden közmű államosításán  napelemek telepítésén. Na már egy éve, hogy meg is csináltuk, így néz ki a tetőn:





Bocs a felbontásért, az önkormányzat műholdja / drónja / kémrepülője úgy látszik nem tud HD minőséget produkálni. De legalább frissebb mint a Google Earth.

A hozzáértők már kiszámolták, hogy ez egy 3kw-os rendszer (12 darab 250 wattos elem), nem tudom ez otthon mibe fáj, itt tokkal-vonóval került 4.000 dollárba, ami elvileg egy államilag erősen megszponzorált ár, bár a rendszert nem nagyon értem azóta sem, mivel a támogatást közvetlenül az eladónak fizeti az állam, nem mondjuk nekem utólag. Ez gondolom jó ötlet volt, amikor még nem volt minden második házon és a hardver még drága volt, de manapság már nem az, úgyhogy van egy olyan érzésem, hogy állami pénz nélkül is valahol ennyibe kerülne, csak a cégek nem tudnák lenyelni az extra profitot és még talán verseny is lenne. Három helyről kértem ajánlatot, ebből kettő dollárra megegyezett, a harmadik meg csak azért volt sokkal olcsóbb, mert ócska cuccot akartak rámsózni. Na nem mintha nem lenne minden kínai, mást nem nagyon lehet itt kapni, de kínai meg kínai között is van különbség, szerencsére a neten típusra össze lehet hasonlítani, hogy a főbb komponensek mit tudnak, vagy hogy egyáltalán értelmes gyártóról van-e szó.

Nem fogok belemenni a technikai részletekbe, jöttek, felrakták, azt jólvan. Az a lényeg, hogy mennyi idő alatt térül meg a befektetés, nem? Ehhez előbb tisztázzuk, hogy mi okozza az esetleges megtérülést, azaz milyen "fajta" hozama van. Ez de hülyén hangzik... A legnyilvánvalóbb előnye az, hogy nem fizetünk (annyit) az áramért, mert a sajátunkat használjuk. Ez tehát egy megtakarítás, kilowattonként 26,5 cent. A másik bevételforrás a felesleg betáplálása a hálózatba, amiért fizetnek nekem 7,1 centet egységenként. Látható, hogy 1 felhasznált egység 3.5-szer többet ér mint 1 betáplált egység, tehát nem árt megváltoztatni a fogyasztási szokásokat is, hogy maximalizáljuk a felhasználásból eredő hasznot. Nincs több éjszakai mosogatógépezés/mosás/szárítás stb, hanem érdemes mindent kikapcsolni és nappal csinálni. Előtte ugye tökmindegy volt, itt nincs olyan, hogy éjszakai áram, nem tudom otthon még van-e. Persze ha még ezek után is van felesleges termelésünk, akkor bátrabban lehet használni mondjuk a légkondit, ahelyett hogy fillérekért betápláljuk azt a pár kilowattot.

Most hogy ezt tudjuk, nézzük meg mennyit spóroltunk. Erre én is kíváncsi voltam, úgyhogy elég aprólékosra vettem a figurát, hetente könyveltem az eredményeket egy Excel táblába. Alapvetően két adatra van szükség:

     - a heti össztermelésre, amit a rendszer mér és egy weboldalon le tudok kérdezni napi bontásban;
     - a heti betáplálásra, amit a villanyóráról lehet leolvasni.

Például így nézett ki az áprilisi termelés:

Ha ezek megvannak, akkor a betáplálást kivonva az össztermelésből megkapjuk a felhasznált mennyiséget. Még mielőtt valami villamosmérnök beszólna, ebből hasraütés után levontam 10%-ot, mert biztos van valami veszteség a rendszerben, amíg eljut a megtermelt egyenáram az inverterig, aztán az átalakítja háztartási váltóáramra, stb. Vagy valami ilyesmi, lehet hogy fordítva történik, sosem voltam erős fizikából. De remélem ennél nem nagyobb a veszteség, ha valaki pontosabb számot tud szóljon. Ezután a felhasznált egységeket beszorozzuk 26,5 centtel, a betápláltat meg 7,1 centtel és ebből kijön, hogy hetente mennyit nyertünk. Ennek tehát heti bontásban is van értelme, de azzal csak egy számot kapunk, és vannak jobb hetek meg rosszabb hetek, meg évszakok, tehát legalább éves viszonylatban érdemes ezt vizsgálni. Tehát az eredmények:

    - termeltünk összesen 5.525 kilowattot, ami napi átlagban 15,18 kw;
    - ebből 3.608 kilowattot betápláltunk a hálózatba, ez napi 9,91 kw;
    - a veszteség után nagyjából 1.725 kilowattot használhattunk fel, ami napi 4,47 kw;
    - ezen felül a hálózatból használtunk még 3.506 kilowattot, tehát napi 9,63 kw.

Elemezzük ezeket egy kicsit, mielőtt számolgatjuk a dollárokat. Az okosok szerint a Perth-i napsütésben egy 3 kilowattos rendszer átlagosan 13,2 kilowattot kellene termeljen naponta. Ez tehát 15%-kal felül lett teljesítve, tapsvihar. Nem lesz ez mindig így, azt mondják a napelemek teljesítménye évente 1%-kal romlik, úgyhogy valszeg ez volt a legjobb évünk. Egyébként nyáron voltak 21 kilowattos napjaink is, télen a 10-11 körüli mondható átlagosnak. Érdekesség, hogy a napelem ugyan szereti a napfényt, de nem szereti a meleget, egy 35-40 fokos nyári napon a belső hőmérséklete simán felmegy 60 fokig is, akkor viszont akár 20%-kot is veszíthet a teljesítményéből, hiába éri tökéletes szögben a nap. A legrosszabb amúgy 2,6 kw volt, retek idő lehetett aznap. Egyébként tudok mutatni napi görbét is, itt van például április 30.

Kár viszont, hogy a megtermelt áram 65%-át bagóért eladtuk, és csak kb 31%-át használtuk fel. Valahol abban reménykedtem, hogy fordítva lesz ez az arány, sőt. Szerettem volna legalább a nappali fogyasztást nagyjából kiváltani, ehhez képest úgy saccolom, hogy a hálózatból fogyasztottnak is még legalább a fele nappali, tehát jó ha a felét sikerült. Ennek oka egyszerűen az, hogy kicsi lett a rendszer, legalább 4, de inkább 5 kilós kellett volna. Ez az én hibám is, mert elhittem azt amit minden website meg cég kidobott, azaz hogy a mi akkori átlag 12 kilowattos fogyasztásunkhoz elég nekünk egy 3 kilós rendszer, mert az úgyis termel majd 13,2-t. Ma már tudom, hogy ez egy hülye módszer. Miután leesett, hogy hiába termelek maximumon, mégis van nappali hálózati fogyasztás, elkezdtem lemérni mi mennyit fogyaszt a házban. Ehhez nem hiszitek el, de a könyvtárból kölcsönöztem ingyen egy mérőeszközt. Hát kiderült, hogy több dolog is fogyaszt 2 és 5 kilowatt között óránként (sütő, szárító, légkondi, jacuzzi), tehát ha ezek mennek, akkor máris nem elég a pillanatnyi termelés. Asszem nem lett volna rossz ezt a méricskélést még előtte elvégezni, és esetleg rákölteni még egy-két ezrest egy nagyobb rendszerre. Bővíteni is lehetne, az inverter elbírna még másfél kilót, de nem hiszem hogy ezt meglépjük.

Ugyanis dollárban nézve azért valamennyire elégedettek lehetünk. A fenti módszerrel számolva az éves haszon 712 dollárra jön ki (napi majdnem 2 dollár), melynek csak 36%-a jön a betáplálásból, hiába az teszi ki kétharmadát a termelésnek. Tehát olyan 6 éves megtérüléssel lehet számolni. Ez szerintem egész korrekt, ha azt vesszük, hogy a napelemek élettartama akár 25-30 év is lehet, igaz addigra jó ha 80%-on pörögnek majd, meg az inverter is rég meghalt.  

Ha csak a számlákat nézzük, akkor ebben az évben 500 dollárral fizettem kevesebbet, mint előtte. Van tehát egy 200 dolláros lyuk a kétféle számítás között, amit sokmindennel lehet magyarázni, például nőtt a napi összfogyasztásunk, 12-ről 14-re, illetve az áram ára is minden évben emelkedett, konkrétan 7,6%-ot két év alatt, azaz többet fizetünk a hálózati áramért, azonos árakon gondolom közelebb lenne a kettő, de ezt már lusta vagyok kiszámolni.

Asszem ennyi lett volna, a tanulság az, hogyha ilyesmiben gondolkodtok, akkor nagyon nézzétek meg, hogy mekkora rendszerre van szükség. Van persze kismillió más szempont ami eldöntheti, hogy megéri-e az egész, például napsütéses órák száma vagy megoldható-e a megfelelő tájolás, de szerintem ez a legfontosabb. De mint mindig, ha rám hallgattok, akkor azt csináltok amit akartok.