Abrolhos szigetek

A Geraldtonban töltött hosszú hétvége alatt egy nap repülős kirándulásra mentünk a parttól kb. 80 km-re lévő Abrolhos szigetekre. Két 7 személyes kisgéppel mentünk, és mivel eddig mindketten csak nagy utasszállítókkal utaztunk, azért egy picit féltünk, de aggodalomra nem volt ok, biztonságosnak bizonyultak a gépek.

Így néz ki Geraldton felülről:

Az Abrolhos 3 nagy szigetcsoportra tagolódik, és összesen 122 kisebb szigetből, valamint a szigeteket körülvevő korallzátonyból áll. Ez az Indiai óceánban legdélebbre található korallzátony. A kilátás gyönyörű volt:

A szigeteknek nincsenek állandó lakosai, idényszerűen viszont laknak itt halászok, illetve gyöngytenyésztők: itt tenyésztik a környéken nagyon híres fekete gyöngyöt előállító osztrigákat.

Az északi szigetcsoport egyik szigetén szálltunk le és töltöttünk el pár órát. Picit megdöbbentünk, mikor megláttuk a leszállópályát:

Ez volt a gépünk:

Ezen a partszakaszon vertünk tábort:

Természetesen itt is voltak korallok, be is mentünk úszni. A szigeteket körülvevő vizet egy meleg áramlat viszonylag melegen tartja egész évben, de mivel kint a parton irtó hideg volt a víz, azért a biztonság kedvéért béreltem szörfruhát. Végülis a víz 20 fok körül volt, úgyhogy azért ki lehetett bírni. Amúgy Attila volt az egyetlen, aki szörfruha nélkül úszott, dehát ő sosem fázik...

A korallok gyönyörűek voltak, tényleg nagy élmény volt a búvárkodás. Az egyik nő állítólag találkozott egy cápával is (valószínű nem emberevő volt), és mikor már kint voltunk a parton, két delfin is kiúszott nagyon közel hozzánk. Kár, hogy nem akkor, mikor még mi is bent voltunk a vízben...

Ebéd után túráztunk picit a szigeten. A növényzet bokros, gyíkok vannak, sokféle madár, illetve wallabik élnek itt (az északi szigetcsoportot egyébként a wallabikról nevezték el). Amikor lapulnak, teljesen úgy néznek ki, mint a nyuszi, csak amikor elkezdenek ugrálni, akkor látszik, hogy ezek mini kenguruk. Sajnos csak a bokrok alatt lapulva tudtam őket lefényképezni, és mivel elég jól álcázzák magukat, a képeken nehezen kivehetőek, így nem teszek fel róluk képet.

Ez egy kb. 3 méter magas sasfészek, ami már több, mint 40 éve áll, és még mindig "lakott":

A part mentén sétálva tapostunk a kagylókon, rengeteg van belőlük. Az a durva, hogy a sziklás részeken is, ami kb. 1-1,5 méterrel a tenger szintje felett van.

Összességében szuper volt a kirándulás. Végre fürödtünk az óceánban (igaz Attila előző nap már nagy bátorságot tanúsítva 5 percre belement -- a parton irtó hideg a víz), mindkettőnknek ez volt az első kisrepülős kalandja, és az első korallos búvárkodása.