Max és Anne (Montréal), Kelsey és Brandon (Vancouver)Rottnest sziget a parttól 18 km-re helyezkedik el, 11 km hosszú és legszélesebb pontján 4.5 km (térkép). A szigetre komppal lehet eljutni. Az első komp 7:30-kor, a második 9:45-kor indul, és mivel az utolsó járat visszafele 16:30-kor indul, úgy döntöttünk, hogy a reggeli első járattal indulunk Fremantle-ből, hogy elég időnk legyen a szigeten. Ez azt jelentette, hogy a 6:30-as vonattal indultunk Perthből. Nem esett túl jól a korai kelés, de megérte, mert szerintem még így is túl kevés időnk volt a szigeten.
A szigeten nincs autóforgalom, ezért mi vittük a bicikliket, a többiek kölcsönöztek, így körbe tudtuk biciklizni a szigetet.
A sziget közepén, egy domb tetején található az Oliver Hill ágyú, melyet a II. Világháború idején építettek, hogy megvédje Fremantle kikötőjét. 28km-re képes lőni.
Az ágyútól gyönyörű kilátás nyílik a szigetre. A hátunk mögött az nem a tenger, hanem a sziget természetes sós tavai:
Az ágyútól nem messze megláttuk első ausztrál kígyónkat is. Igazából Max vette észre, és mire mi odaértünk, már elmenőben volt. Én egy sokkal nagyobb, vastagabb valamire számítottam, így nem is vettem észre az utolsó pillanatig, úgyhogy csak a kígyó utolsó 20 cm-ét láttam. Max viszont fotózott, ha valakit érdekel, itt megnézheti.
A szigetet a sok gyönyörű partszakasz és strand miatt érdemes körbejárni:
A sziget nyugati végénél gyönyörű hullámok voltak. Itt bálnákat is lehet látni ilyen tájt. Sajnos nem volt annyi időnk, hogy megvárjunk egyet, de talán majd legközelebb.
Dél körül egy szép partszakaszon megpihentünk. A fiúk bátrak voltak és fürödtek is. A víz még mindig friss, úgyhogy mi lányok inkább csak a napozást választottuk.
A csoportos kirándulás nagy előnye, hogy végre vannak közös képeink. :)
A sziget nyugati végénél gyönyörű hullámok voltak. Itt bálnákat is lehet látni ilyen tájt. Sajnos nem volt annyi időnk, hogy megvárjunk egyet, de talán majd legközelebb.
Dél körül egy szép partszakaszon megpihentünk. A fiúk bátrak voltak és fürödtek is. A víz még mindig friss, úgyhogy mi lányok inkább csak a napozást választottuk.
A napozásról: hát itt még csak tavasz közepe van, de már most nagyon erős az UV sugárzás, még sokkal jobban kell vigyázni, mint otthon. Sajnos eléggé megjártam, mert nem kentem a hátam elég rendszerességgel, és ugye a biciklin ülve egész nap érte a hátamat a nap. A vállam irtóra leégett, még sosem jártam így, pár napig fájt is, mikor lefeküdtem. Szóval aki esetleg erre jár: nem elég a napi 2-3 naptejezés, tényleg nagyon kell vigyázni!
Ő egy quokka; a kenguruk családjába tartozik, és Nyugat-Ausztrália szigetein őshonos, főleg Rottnesten él belőle sok:
A sziget a nevét is a quokkáról kapta: egy holland kapitány patkánynak nézte a quokkát, és így lett a neve hollandul Rattenest, amiből lett az angol Rottnest.
A kirándulás nagyon szuper volt, egy dolgot leszámítva. Attila írt az előző bejegyzésében a legyekről. Néha a szárazföldön is idegesítőek, a tengerparton és parkok közelében elég sokan vannak. Na hát a szigeten rengetegen voltak. Nem volt az embernek elég gondja, hogy dombnak felfele teker a 35 fokban, még közben 10 légy is van a feje körül. Elég jól viseltem kb. délután 3-ig, de akkor már elég volt. Otthon este, mikor becsuktam a szemem, éreztem, hogy a legyek ott repdesnek előttem...
Ha esetleg valakit érdekelnek még képek, Max blogjában is van pár. Ő kicsit szorgalmasabban fotózott a sziget belsejében is, míg én a dombra mászással voltam elfoglalva. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése