Mindenféle

Megint lepörgött két hét anélkül, hogy jelentkeztünk volna. Valszeg azért mert nincs nagyon mondanivalónk, meg nincs időnk, meg meleg van (most pont nem), szóval van pár kifogás. Most se tudom előre mi lesz ebből, egyszerre fog mindenről szólni és semmiről, én kérek elnézést az eljövendő zagyvaságokért.
Tehát dolgozunk már mindketten, egyből fel is borult a megszokott bioritmusunk, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy nincs időm semmire, például bevásárolni. Néha elég sokáig bent voltam, kedvem se nagyon volt shoppingolni, hazafelé úton csak egy pláza van ahol van bolt, de elég időigényes a művelet, rohadt messze kell caplatni a parkolótól, úgyhogy legtöbbször hagytam a fenébe az egészet. Berni meg...Hát ő nem szeret boltba járni. Na jó, mostanában megerőltette magát, nem haltunk éhen. Külön logisztikai probléma, hogy kell vigyek ebédet, minden hétvégén be kell rendesen vásárolni kajából. Ez egyébként nem is olyan egyszerű, vasárnap alig van nyitva valami, meg szombaton se sokáig. Nem ám leugrok a teszkóba. Aztán hallom a rádióban hogy milyen szarul megy a kereskedőknek, nemtom hány százalékkal esett a forgalom a tavalyi gyenge karácsonyhoz képest, stb. Hát baszki, ha nem nyittok ki, hogy akartok eladni??? Múltkor bementem vasárnap a városba, ingeket akartam venni, hát vagy egy órát számoltam a galambokat, délelőtt 11-ig szó szerint semmi sem nyitott ki.

A melóról most inkább megint semmit, sok minden nem változott, bár kicsit talán jobban érzem magam. Ezen nagyban segített a pénteki céges ebéd is (karácsony alkalmából), nagy igazság, hogy masszív piálás közepette lehet legjobban megismerni a kollégákat. Ennek éjszaka lettek következményei, dehát nem én tehetek róla, hogy délután kettőkor hozzák ki a főfogást, mikor már nemtom mennyi sör meg bor van bennem. Meg a tequila sem az én ötletem volt (asszem). Szerencsére nem kocsival voltam, itt volt az étterem a közelben. A kaja egyébként nagyon puccos volt, kétféle előétel meg valami csillivilli steak, közelebbit nem tudok, mert nem értettem az étlapot. Mondjuk adagra nem volt nagy, civilben biztos nem ide fogok menni.

Talán mondtam, hogy fél óra az út a céghez, kellemesen fel szoktam ébredni mire kiordibálom magam. Többen most biztos megmosolyognak, hogy talán nem nekem kéne mások vezetési stílusát kritizálni, dehát ezek akkor sem vezetnek jobban mint az otthoni suzukisok, csak nagyobb autóik vannak. Itt az átlag olyan 3 literes lehet, legalábbis engem úgy hagynak állva a lámpánál mint a huzat, pedig én már fél perccel a rajt előtt kuplungolok. Aztán 100 méter múlva utolérem őket, mert beállnak egy tempóra amiből nem engednek, teljesen mindegy a forgalom mit diktál, ő vígan megy negyvennel a belső sávban a négyliteres Holden Commodore-ral, nem izgatja mivan körülötte. A többiek meg mögötte. Én meg keresztül mindenen. Jól megy a vezetés, na. Mondjuk nem csak a többiek idegesítők, hanem a lámpák is. Azt tudni kell, hogy itt minden kereszteződésben bármerre lehet menni. Tehát mire minden irány lepörög addig eltelhet öt perc is a lámpánál, ha az ember ütemtelenül ér oda. Ütemesen meg nehéz, olyan hogy zöldhullám itt nem létezik. Kedvencem mikor egymástól 200 méterre lévő lámpák tökéletesen ellentétesen váltanak, hogy kétszer is megállhassak. Ja és ők ezt autópályának hívják (ez a highway, de van freeway is, ott elvileg nincs annyi lámpa). Talán még idetartozik a reggeli rádióműsorok problémája. Én tényleg aszittem, hogy a Boros-Bocskor meg a mittudomén kik a legalja, de nem. Ennyit pofázni egyszerűen nem lehet. Semmi zene, csak reklám, meg fecsegés a nagy semmiről, de legalább tök jól elszórakoztatják egymást, csak én nem értem a viccet. De inkább reklám, a létező leggagyibb, olyan Napkelte stílusban előadva. Erről ennyit.

Szombatonként járok focizni, a többiek Berni egyik kollégájának az ismerősei, mindenféle korú meg nemzetiségű arcok. Sajnos néhányuk keveri a játékot a rögbivel, abban az értelemben, hogy addig viszik a labdát, amíg el nem vesztik. Meg a pálya sajátosságai miatt sok az üresjárat, nincs kerítés, valamelyik ökör meg mindig elrúgja a labdát a halálba. Mert persze itt is a legbénábbak hiszik magukat a legügyesebbnek. Igen barátom, nem tudsz két méter egyeneset rúgni, de küldd csak rá félpályáról, biztos menni fog. De ez van, ezt kell szeretni, csak ne legyen jó idő, múltkor majdnem elájultam mikor 35 fokban nyomtuk.

Na asszem ennyi elég lesz most, találkozunk két hét múlva...