Sydney beharangozó

Most, hogy már több mint egy éve itt vagyunk, eljutottunk végre ide is, Ausztrália fővárosába. Na jó, nem az, aki azt hitte, annak jár az 1-es, leülhet. Már ideje volt kicsit kimozdulni, Kuala Lumpur óta csak a környéken voltunk, az meg mégiscsak 5 hónapja volt, válság van, na. Amúgy hosszú hétvége volt, egyrészt, mert itt csúcstalálkozott párszáz fejes a volt brit gyarmatokról, másrészt mert a királynő szülinapját is éppen ilyenkorra tették. Szegény biztos meg lehet zavarodva, már arra sem emlékszik pontosan senki, hogy mikor született. Egyébként Őfelsége is itt volt a városban haknizni, mi meg inkább elhúztunk a sziget másik végébe.

A repülő este 11-kor indult, 4 órás volt az út, tehát leszálltunk reggel 6-kor. Teszkó gazdaságos éjszaka volt, elmondhatom, hogy két óra alvással is átaludtam a felét, délután hanyatt is dőltünk az alváson kívül semmi másra nem alkalmas szobánkban.

Akkor itt le is állunk a részletes programmal, ez a későbbi posztok témája lesz, következzenek inkább szerény meglátásaim a várossal kapcsolatban.

Sydney nagy város. Rohadt nagy. Perth is az, legalábbis területre megvan, de ez egy teljesen más dimenzió. Ez olyan európai értelemben vett nagyváros, amin látszik, hogy már száz éve is az volt, néha tisztára Pesten éreztem magam. Ezzel szemben Perth olyan, mintha öt Pécset raknánk egymás mellé. A városközpont maga elég nagy, ide tartoznak a felhőkarcolók, a kikötők, de még az operaház is. Na ez a része nem tetszett egyáltalán, egy elborult betondzsungel az egész, tisztára depressziós lettem. Alig van park, ez Perth után már elég furcsa volt. Még az operaháztól sem voltam elájulva, közelről megnézve konkrétan fürdőszobacsempéből van a borítása, semmi futurisztikusat nem láttam benne. Igaz nem is olyanok voltak a fényviszonyok mint a képeslapokon.

A tömegközlekedés is elég felemás, a hálózat tulajdonképpen jó, van vagy tíz metró, rengeteg elővárosi vonat és busz, meg kiterjedt komphálózat a folyón. Csakhogy a kompokat leszámítva iszonyú retkes az összes, csak a Pest-Szekszárd országimázsépítő MÁV viszonylathoz tudnám hasonlítani. Tulajdonképpen a BKV ennél tisztább, csak nehogy bóknak vegyék, vakok közt a félszemű a király ugye. A vonatok háromszintesek, mégis zsúfoltak, szigorúan hasított bőr ülések, iszonyat kényelmetlen, rozoga az egész, szemét mindenütt. De legalább nem olcsó, ha nincs bérlete az embernek, akkor röpködnek az ezerforintos vonaljegyek. És még bonyolult is a rendszer, nagyon meg kell gondolni, milyen bérletet vesz az ember. Mondjuk a reptérre tökmindegy, ott mindenképpen extra pénzt kell fizetni, nem kis lehúzás. Minden vonat (metró, hév, villamos) vagy húsz irányból a Central állomásra fut be, nincs is több ekkora csomópont. Ez olyan mintha Pesten csak a Nyugati lenne, de az mondjuk 3x akkora, lehet caplatni az átszálláshoz.

Ezzel szemben a kompok tök jók, jól néznek ki, tiszták, kényelmesek, kiülhetsz a napra, stb. És nem mellékesen ezek visznek el a város igazán szép részeire. A folyó elég keszekusza, rengeteg kis öböl meg sziget van, mindenhol jachtok, homokos partok és a gazdagok házai. Vagy legalábbis feltételezem, hogy a környezetet meg kell fizetni. De tényleg, amíg ezt nem láttam, azt hittem szar lehet Sydneyben élni, de azóta úgy gondolom, hogy csak a belvárosban szar.

Jó még a tengerpart környéke is, ez kicsit odébb van és túl sok strandjuk nincs, inkább sziklás, de a folyóparthoz hasonlóan ez is szép.

Nagyjából ennyi, ami hirtelen eszembe jut, azért jó volt ide eljönni pár napra, de különösebben nem bánom, hogy eredetileg nem ide jöttünk. Persze ha itt élnénk lehet hogy ez is tetszene, kétségkívül vannak a városnak hangulatos részei, éjszaka például még a belváros is az. A következő posztokban jönnek a részletek.