 |
| Származási hely: Bernadett és Attila Perthben |
A: Bondi Beach
Amint hajnalban megérkeztünk Sydney-be, és gyorsan lepakoltuk a cuccainkat a hostelben, első utunk Bondi Beachre vezetett; úgy gondoltam, az éjszakai repülőút után jobban fog esni a tengerparton henyélni picit, mint rögtön nyakunkba venni a várost.
Bondi a világ egyik leghíresebb strandja. Ha valakinek nem lenne ismerős: minden karácsonykor meg szokták mutatni a híradóban, hogy a déli féltekén hogy ünnepelnek: 35 fokban a strandon. Mi kétszer is eljöttünk ide (a második nem volt tervezett, csak ajánlottak egy magyar boltot Sydneyben, ahol lehet Erős Pistát és mákot kapni, és 2 percre van Bonditól). Az első alkalom csütörtök délelőtt volt, munkanap, és picit szeles; ekkor nem is voltak sokan, csak pár szörföző, kutyát sétáltató és futó:
Másodszor vasárnap mentünk le, szép volt az idő, tehát ekkor már tele volt a strand, sokkal hangulatosabb is volt:
Kérdezték itt nyugaton, hogy mi a véleményem Bondiról, milyen összehasonlítva a Nyugat-Ausztrál strandokkal. El kell ismerni, hogy Bondi nagyon szép, és elég nagy is. Viszont itt nyugaton szinte végtelenek a strandok, tehát ha északra, ha délre nézek, kilométer hosszan lehet látni az óceánt, és ez nekem sokkal jobban tetszik, mint az öblös tengerpart, még ha ilyen nagy öbölről is van szó. A másik pedig, hogy itt nyugaton bokros-dűnés részek vannak a part mellet, míg Bondit egy betonfal veszi körül:
Persze nem panaszkodni akarok, tényleg nagyon szép Bondi, és van egy különös hangulata; de szerintem akkor is szebbek a Nyugat-Ausztrál strandok. :)
A strand déli végén található az Icebergs úszó klub. Egyszer láttam róla egy dokumentumfilmet a TV-ben: a klubnak nagyon kemény felvételi szabályai vannak. Az úszószezon májustól elejétől szeptember végéig tart (ami itt ugye a tél), és ez alatt az 5 hónap alatt minden 4 vasárnapból háromszor úszni kell ahhoz, hogy valaki tag lehessen. És mindaddig kezdőnek tekintik az embert, amíg ezt 5 éven keresztül nem csinálja végig minden télen; ez összesen 75 téli úszást jelent. És a dolog szépsége, hogy ez nem egy fedett, fűtött medence. A tenger mellet épült közvetlenül, tengervíz van benne, és ha nagyok a hullámok (és általában nagyok), akkor bizony a medence is hullámzik. Ottlétünkkor ketten próbáltak harcolni a kb. egy méteres hullámokkal az uszodában; elég vicces volt.
A-B: Bondi – Bronte séta
Bondiról egy kb. 2,5 km-es, part menti sétával lehet eljutni Bronte Beachre. A séta nagyon könnyű, és gyönyörű sziklás partszakaszon vezet.
Sydney partja egyébként szinte végig sziklás, csak pár öbölben van strandolásra lehetőség; ilyen pl. Bondi, vagy a lenti képen látható Tamarama strand. Hát mit mondjak? Egyesek odavannak érte, mert hogy milyen kis aranyos strand. Szerintem meg egy strand minél nagyobb, annál jobb.
A séta Bronte Beachen ért véget. Ez egy viszonylag méretesebb strand, és több helyen olvastam a neten, hogy ez mennyivel jobb, mint Bondi. Hát nekem még mindig az a véleményem (mint ahogy már az előbb leírtam), hogy minél nagyobb a strand, annál jobb. Persze ez annyira nem kicsi, és szép a mellette elterülő park.
C: Coogee strand
Ez is egy viszonylag méretes strand, de azért jóval keskenyebb, mint Bondi.
Ide nem mindenáron terveztünk eljönni, de mivel a Qantas sztrájk miatt (mi szerencsére Virginnel utaztunk) a mi gépünket befogták egy másik útvonalra, így a tervezettnél két órával később indultunk haza este, és még Coogee is pont belefért. Viszont érdekesség is történt itt: pont el akartunk indulni, mikor beindult a sziréna, majd bemondták, hogy cápát láttak, és legyen szíves mindenki kifáradni a vízből. Hát ilyen gyorsan még nem láttam strandot kiürülni…
D: Watsons Bay (Watsons öböl)
Ha valaki Sydneyben jár, úgy gondolom, Bondira mindenképpen el kell menni, mert híres. Viszont a Watsons öblöt se hagyja ki senki, nekünk mindenképpen ez volt a kirándulásunk fénypontja. A központból menetrendszerinti komppal kb. fél óra alatt lehet ide kijutni. Már a kompút miatt is érdemes ide elmenni, hiszen így lehet a legjobban Sydney folyópart menti városrészeit megismerni – nem hiszem, hogy akárki is eljön ide busszal körbenézni. Hát igen, mint ahogy Attila említette 2 bejegyzéssel ezelőtt, itt lehet jó élni. Gyönyörű külvárosi övezet, szép házakkal, néhol a házhoz tartozó saját stranddal, illetve rengeteg vitorlással és motorcsónakkal.
Nem is beszélve arról, hogy maga a város is milyen jól néz ki a folyóról:
Ahogy a térképen is látszik, Watsons Bay egy keskeny félsziget. Keleti irányba nézve gyönyörű a kilátás az öbölre, a távolban pedig a városra:
Az óceánparti fele pedig gyönyörű sziklás:
E: Parramatta
Egyik nap a Blue Mountains-be (Kék Hegység) kirándultunk vonattal, és Attilának az az ötlete támadt, hogy miért nem szállunk le a visszaúton Parramattában, és jövünk komppal a központig. Szép napsütéses idő volt, szóval tökéletes volt a hajózásra. Maga a városrész kisvárosias, kis sétálóutcával, kiülős éttermekkel. A Parramatta folyó itt viszont még nagyon keskeny és nyugodt:
Aztán a hajóút hasonló volt, mint a Watsons Bay-be tartó, tehát itt is volt sok szép városrész, rengeteg vitorlással, úgyhogy irigykedtünk is. És persze az út végén itt is szép látvány tárult a belvárosra:
Hát ezekre a helyekre jutottunk el a belvároson kívül, illetve még a Kék Hegységbe, amiről majd a következő bejegyzésben lesz szó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése