Amint megérkeztünk el is kezdtük járni a várost, benéztünk egy halpiacra is, talán már volt róla szó. Reméltük, hogy lesznek valami kajáldák is, ahol bedobhatunk valami könnyűt amivel kihúzzuk estig. Aztán persze győzött az ár-érték arány, és lett belőle az itt látható kétszemélyes tál potom 32$-ért, utána haza is mentünk megpihenni. Nem volt rossz, mindenféle tengeri herkentyű volt rajta, mondjuk a kagylót most sem szerettem meg.
Aznap este Darling Harbourban egy olasznak kikiáltott étteremben ettünk, teljesen átlagos kaja volt, nem is nagyon maradt meg mit ettünk, kivéve ezt a képet, ő volt a desszertem. Amúgy valami palacsintás-fagyis csoda volt.
Másnap estére jutott az egyik fő attrakció, a Corner 75 nevű magyar étterembe mentünk, amit már jó előre kinéztünk, mert Perthben ilyesmi konkrétan nincs. A következő kép a volt kollégák nyugalmának megzavarására alkalmas, megtekintése csak egy Borsodi elfogyasztásával együtt javallott. Szóval bocsi, itt csak ez volt, de ennek is örültünk...
Előétel gulyásleves itt, hortobágyi ott, korrekt munka, bár nem volt sok.
Habár a személyzet magyar volt, meg a dekoráció is stimmelt, valamiért sajnos nem volt magyar étlap. Az ételek angol megfelelőjét meg nem mindig sikerült beazonosítani, így elkerültem azt a szép csülköt amit egy öreglány vitt haza miután nem bírt vele. Sebaj, lett helyette ez a gyönyörű kacsa, sajnos jelképes körettel, sosem értettem miért a krumplin kell spórolni, eddig azt hittem ez csak az olasz éttermekre jellemző.
Berni egy lecsós borjúszeletet evett zsírban sütött krumplival, ez utóbbi tényleg zseniális volt.
A desszert mákos palacsinta és gesztenyepüré, mindkettő hiányzott már nagyon.
Összességében elégedettek voltunk, a hely hangulatos, a kiszolgálás jó volt és a kaja is finom volt, de azért az adagokon lehetne alakítani kicsit.
Másnap jött személyes kedvencem, Őfelsége I. Csülök király jelentkezett elfogyasztásra az Essen nevű német étteremben, bár volt itt mindenféle közép-európai kaja. A köret káposzta mellett valami kenyérfasírt szerű izé volt, a pincér sem igazán tudta angolul elmagyarázni, úgyhogy rezzenéstelen arccal folytatta magyarul, szevasz Szilveszter, ha olvasod.
Szóval két csülök rendelt és még Berni is eltüntette az övét, pedig nem volt kicsi. Hogy jobban csússzon, jóféle német csapolt sörökkel öblögettünk, jelentős gyakorisággal méghozzá, tökéletes kombináció volt ez így, ha abban a pillanatban összeomlik a forint az se zavart volna. A desszert almás-körtés rétes vanília fagyival és szósszal, hab a csülkön.
Szóval ez nem volt egyszerű, melegen ajánlom mindenkinek a helyet. Még egy vicces sztori hozzá: a kb. 6.000 kalória felénél bejött pár rendőr, gondoltam razzia vagy mittudomén, erre hoztak nekik két nagy zacskó kaját, rendesen fizettek, aztán balra el. Kiderült hogy az egész örs komázza a rántotthúst, ez volt az aznapi rendelés. Hazafelé menet egy sötétben parkoló rendőrautóban tényleg ott majszoltak a rend őrei. Éppen Halloween volt, biztos tele volt a tökük aznapra a sok művérben ázó hülyétől.
Utolsó napra nem terveztünk semmi különlegeset, eszünk amit találunk. Berni rácuppant a helyi különlegességnek számító rántott Mars szeletre, amit egy halboltban sütnek Bondi beach mellett. Nekem annyira nem jött be.
Ez viszont igen, a halas mellett volt egy rétesbolt is, legszívesebben végigettem volna a kirakatot, végül ez a kettő lett, túrós-meggyes és asszem csokis-diós, a képről talán nem jön le mekkorák voltak, elég nagyok, mondjuk az áruk is.
Ennyi lett volna mára, aki a látottaktól nem lett éhes az nem ember. Vagy vega.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése