Blue Mountains

Sydney nyugati szélétől kb. 50 km-re kezdődik a Blue Mountains, azaz a Kék Hegyek. A központból 2 órás vonatúttal lehet eljutni a 100 km-re található Katoomba nevű kisvárosba, mely a leglátogatottabb a Blue Mountains nemzeti parkban. Egy életkép a vonatútról; a Perth-i szép modern vonatok után kicsit csalódás volt a bőrülés és szemét (ez egy reggeli járat volt, tehát viszonylag tiszta, de azok a vonatok, amelyek este érnek be a városba, már egytől egyik tele vannak szeméttel).

Mikor megérkeztünk, sajnos épp esett, ezért egy jó kiadós reggelivel kezdtünk az egyik kocsmában (szokásos angol reggeli: sült szalonna, sült kolbász, tojás, bab, gomba, krumpli). Mire végeztünk, az eső is elállt, úgyhogy sétálgattunk kicsit a városban. Alpesi hangulata van, és tele van túrafelszerelést áruló kis üzletekkel.

A várostól kb. 2 km-re található az Echo Point kilátó, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a völgyre. Mivel nem tudtuk, hogy mikor jár busz, gyalog mentünk le; nem volt meleg, és végig lejtőn vezet az út, szóval jól esett a séta a kalóriadús reggeli után.

Az Echo Pointtól nem messze található a Three Sisters, azaz 3 nővér sziklaképződmény. A bal oldali (legmagasabb) 922 méterrel van a tengerszint felett. A háttérben pedig látszik, hogy miért is kék hegyeknek hívják a helyet:

Rövid túrával le lehet menni a 3 nővérig; az az a szikla ott mellettem:

Van még egy Scenic World nevű park nem messze a kilátótól, itt kabinos felvonóval lehet lemenni a völgybe. Mivel mi már elég sokat utaztunk sífelvonóval, ezt most kihagytuk, hiszen a kilátás pont ugyanaz lett volna, mint amit már láttunk.

A városban a központ, az Echo Point kilátó és a Scenic World között buszok közlekednek, 2 dollárért lehet felszállni, ami itt aprópénz. Meg is néztük a menetrendet, pont 10 percet kellett várnunk arra, amelyik visszavitt volna minket a vasútállomásra. Na gondoltuk ezt kivárjuk. Aztán vártunk, vártunk, a busz nem jött, aztán a következő busz sem jött. 50 perc várakozás után (a vonatot persze lekéstük, de ha várakozás helyett időben elindulunk gyalog, simán elértük volna) jött végre egy olyan busz, ami Scenic Worldön keresztül ment a városba. Hát gondoltuk ez is jó lesz; na a buszsofőr nem így gondolta: nem engedett minket felszállni. Mondtam, hogy a másik buszból már 2 kimaradt, szóval inkább bevállaljuk a kerülőutat; de csak nem. Rajtunk kívül még egy párt nem engedett fel, de kb. 20-an felszálltak; ők okosan nem mondtak semmit, csak felszálltak, még nem is fizettek; lehet, hogy az volt a baj, hogy én rögtön nyújtottam a 4 dollárt? Na mindegy. Vártunk még pár percet, de mivel nem jött semmi, elindultunk gyalog. Közben kisütött a nap, meleg volt, hegynek felfele gyalogoltunk, és közben szép dolgokat mormoltunk a buszsofőrről. Persze kb. fél úton mentek el mellettünk, mindenkinek a képzeletére bízom, hogy vajon mit gondoltunk…

Egyetlen előnye volt a várakozásnak: közben kisütött a nap, és megnézhettük a kilátást napsütésben is.

A hegyek nagyon szépek, a város hangulatos, de sajnos a bunkó buszsöfőr teljesen beárnyékolta a kirándulást. Még csak annyit, hogy itt általában mindenki kedves és segítőkész, beleértve a buszsofőröket is, szóval nem tudom, hogy azt az egyedet mi lelte, de tényleg senki ne általánosítson!

A vonat indulása előtt még maradt egy kis időnk, gyorsan ittunk is egy a perthi árakhoz képest lényegesen olcsóbb csapolt sört. Amúgy összességében Sydney olcsóbb, mint Perth, ha az ételt-italt nézzük, és hát a kisváros még Sydney-nél is olcsóbb volt…

Hazafele, mint ahogy az előző bejegyzésben írtam, leszálltunk a vonatról fél órával korábban és komppal mentünk Parramattából a központig. Az út nagyon szép volt, és így összességében azért szép napot zártunk.