Mit lehet Perth központjában ebédelni?

Amikor bő 3 évvel ezelőtt elkezdtük mondani a rokonoknak, hogy Ausztráliába költözünk egy időre, mindenkinek a következő volt az első reakciója: „Úristen, mit fogtok Ti ott enni???” Erre mindig azt feleltem, hogy ott is élnek emberek, és viszonylag ritkán halljuk a hírekben, hogy az ausztrálok tömegesen halnak éhen, szóval majd csak lesz ott mit enni.

Aztán persze mikor megérkeztünk, a rengeteg ázsiai étkezde hatalmas sokkot jelentett; írt is erről Attila egy bejegyzést nem egészen egy héttel az után, hogy megérkeztünk (Kaják). Mivel Ausztráliának nincs kifejezetten nemzeti konyhája vagy akár nemzeti étele (ha a barbeque-t nem számítjuk, de mivel más országban is grilleznek húst, hát én ezt nem hívnám nemzeti ételnek), a bevándorlók által behozott ételek terjedtek el. Meg itt természetesen az ázsiai az „olcsó munkaerő”, tehát a legtöbb gyorsétkezdében (és étteremben is nagy részben) ők a szakácsok és pincérek.

Otthon nem mondhatnám, hogy túl sok tapasztalatunk volt az ázsiai konyhával. Attila evett néha kínait; párszor még én is, de aztán leszoktam róla, nem igazán ízlett. Kétszer ettem indiait, és egyszer sem ízlett. Az egyetlen, amit szerettem, az a japán, mivel volt egy japán cég ügyfelem még Magyarországon, akik kétszer elvittek minket japán étterembe, és párszor az expatok főztek is nekünk. Aztán persze a 3 év alatt kipróbáltam dolgokat, és van, amit megszerettem, de például kínait azóta sem eszek soha; az indiait megszerettem, de csak étteremben eszem meg, gyorsétteremben nem, mert valahogy nem olyan gusztusos (hozzá kell tennem, hogy ezek az indiai ételek nagyon különböznek attól, amit otthon próbáltam).

Na de térjünk rá a fő témánkra, azaz hogy mit lehet Perth központjában ebédelni. A lehetőségek végtelenek. Ha ma elkezdeném a munkahelyem 500 méteres körzetében végigenni az összes választékot, szerintem egy évig nem kéne kétszer ugyanazt ugyanott ennem (és az összes szendvicset akkor nem is kéne végigennem, mert abból rengeteg van). Az ausztrálok nagy része amúgy elég unalmasan étkezik, sokan ebédre vagy szendvicset vagy salátát esznek (van aki minden nap ugyan azt), és vacsorára esznek inkább bőségesebben; mi pont az ellenkezőjét próbáljuk csinálni. Igaz rám sem lehet mondani, hogy nagyon változatosan ennék, mivel van pár kedvenc helyem, és mindenhol egy kedvenc kajám, és ezeket eszem csak szinte; mondjuk az is hozzátartozik a dologhoz, hogy nagyon gyakran hozunk ebédet otthonról, hetente legalább kétszer, de az utóbbi időben sokszor négyszer is hoztam egy héten, szóval hetekbe telik, mire azt a pár kedvenc kajámat végigeszem.

Na de lássuk, hogy miket ettem az utóbbi pár hétben!


Delizioso olasz étterem (ENEX100 foodcourt)

Hát ez az abszolút kedvencem, szerintem a legjobb olasz, amit Ausztráliában ettem, és nem éttermi árakon. Hozzá kell tennem, hogy maga a foodcourt is a kedvencem, mert tiszta, és az éttermek is normálisak, mindenhol rendes tányéron kapja az ember az ételt, ha ott fogyasztja el.

A Deliziosoban mindig tésztát eszek, legtöbbször a lazacos brokkolis pennét, ami egyszerűen isteni ($13). Néha szoktam még a napi specialitást is, ha épp valami gombás tészta van. Van nagyon finom pizzájuk is, amit párszor ettem céges rendezvényen, de szerintem túlárazott ($6 per szelet, és kb. feleakkora, mint otthon a Don Pepe szelet), úgyhogy azt nem szoktam venni. Ha az ember ott helyben elfogyasztja, akkor hatalmas mélytányérban kapja a tésztát, teljesen éttermi minőség és prezentáció; én azért szoktam elvitelre kérni, mert nagyon nagy az adag, és a felét általában elteszem másnap ebédre. A tésztákat egyébként frissen készítik, tehát kell 5-10 percet várni, de megéri. (Olasz étterembe már nem is járunk, mert sok helyen pici az adag, a húshoz pedig egy fél krumplit szoktak adni köretnek – borsos áron persze.)

Lazacos-brokkolis penne @ Delizioso, ENEX100 ($13)

Hi Thai étterem (ENEX100 foodcourt)

Thai étterem persze van sok, de már említettem, hogy szeretem ezt a foodcourtot, és a kaja is finom, szóval itt szoktam enni.

Ázsiai helyeken általában úgynevezett „combo meal”-t lehet kérni, ami azt jelenti, hogy rizs vagy tészta, és 3-4 féle feltét. Én tésztával szoktam kérni (a magyarországi évi háromszori rizsfogyasztásomhoz képest itt amúgy is rengeteg rizst eszek, szóval ha lehet, a tésztát választom), és általában ugyanazokat a feltéteket szoktam variálni: chillis-borsos tintahal, édes csirke, kesudiós csirke, bazsalikomos marha, vörös curry. A 3-as kombó $10.5, a 4-es $11.5.

Thai combo (kesudiós csirke, valamilyen tintahal, vörös curry) @ Hi Thai, ENEX100 ($10.50)

A legújabb felfedezésem pedig a curry laksa leves: óriási adag, currys lé, benne csirkemell (lehet marhával, tengeri kütyükkel és vegetáriánus formában is kérni), némi zöldség (újhagyma, csíra), és tojás-tészta (azaz nem az ázsiai konyhára nagyon jellemző rizs-tészta). A csirkés változat $10.5, a tengeri kütyüs $12.5 (ez utóbbit nem ettem még, mert nem mindig bízok meg az ázsiaiakban, hogy rendesen kibelezik a garnélarákot). Ezzel a levessel teljesen túlléptem a komfortzónámon, 3 éve el sem tudtam volna képzelni, hogy ilyet egyek.

Curry laksa leves @ Hi Thai, ENEX100 ($10.50)

Mama-Tran vietnámi étterem (Milligan Street)

Az összes ázsiai konyha közül a vietnámi volt a legelső, amit felfedeztem magamnak. Van egy vietnámi a már említett ENEX100 foodcourtban is, és régen ott szoktam enni, de miután megnyílt a Mama-Tran, csak oda járok. Maga a hely nagyon szépen meg van csinálva (egy éve nyílt), tiszta, nagyok az adagok, és finom.

Eleinte sertéshúsos tojás-tésztát szoktam enni, amit imádtam (ezt olyan régen ettem, hogy nincs róla képem), de aztán felfedeztem a Pho Ga csirkelevest. Nagyon hasonlít a magyar húslevesre, a leve teljesen ugyan olyan, van benne rengeteg csirke, rizstészta (nagyon hosszú, ezért nagyon lassan eszem, de néha tészta nélkül kérem), és rengeteg zöldség: újhagyma, lilahagyma, csíra, chillipaprika (ezt külön lehet beletenni), illetve ha jól gondolom, csalán. Erre mindig azt hittem, hogy menta, mert ha belerakják a forró levesbe, elmegy az ereje, csak a mentás íze marad. Aztán egyszer elvitelre kértem a levest, és ilyenkor külön tálkába rakják a levet és a zöldségeket. Mire a csalánhoz értem, már nem volt forró a leves, és nem vette el az erejét; hát mit mondjak, nem volt kellemes, futottam is ki a konyhába hideg vízért. Azóta mindig megeszem helyben a levest... Egy adag $11.

Pho Ga csirkés-rizstésztás leves @ Mama Tran ($11)

Taka’s Kitchen japán étkezde (Shafto Lane)

Na hát ez már a kicsit lepukkantabb kategóriába tartozik, ezért is az étkezde megnevezés, a kaja viszont szerintem finom, és olcsó. Itt a prawn katsu a kedvenc kajám, amit legegyszerűbben rántott ráknak lehetne fordítani: 4 nagy rák, némi káposztasaláta (ecet nélkül sajnos), óriási adag rizs, és egy kis pohár miso leves, mindez $8.30; ez a nagy adag, a kis adagban csak 2 rák van és nincs miso leves, az $5.80-ba kerül.

Prawn katsu @ Taka's Kitchen ($7.80)

A másik opció pedig a szusi. (Aki nem evett még szusit, annak mondom, hogy nem csak nyers halas szusi létezik, sőt, az itt elérhető fajták csak nagyon kevés százalékában van nyers hal.) A szusi a legolcsóbb ebéd, az 5 darabos csomag $3.80 és $4.30 közt van, ezzel pár órára jól lehet lakni; a dupla csomag (azaz 10 db) nem kerül egészen kétszer annyiba ($6.80 - $7.30), és jár még hozzá egy pohár miso leves is, és ez már nagyon emberes adag (a Taka’s egyébként a legolcsóbb a környéken, más helyeken valamivel drágább a szusi). Én California Rollt szoktam enni leggyakrabban (ebben garnélarák, uborka, avokádó és majonéz van), vagy füstölt lazacosat, mindkettő a drágább kategóriába tartozik.

Szusi-pult @ Taka's Kitchen

Subway

Említettem, hogy az ausztrálok előszeretettel esznek szendvicset, ezért rengeteg szendvicsbár van, szinte végtelen kínálattal. Nekem mégis a Subway a kedvencem, a következő két okból. Egyrészt lehet ennél finomabb szendvicset kapni (nem mindenhol, de ki lehet tapasztalni), de ugyanannyi pénzért feleakkora lesz a szendvics. Másrészt pedig ugye sokféle zöldség közül lehet választani, és mikor megkérdezik, hogy mit kérek bele, nemes egyszerűséggel azt szoktam mondani, hogy mindent, és így egy ebédre több zöldséget eszek, mint máskor 3 hét alatt. Amúgy a méretek, és szerintem még a fajták is teljesen megegyeznek az otthoni kínálattal. A nagy szendvics ára kb. $7 és $10 közt mozog. A kedvencem a steak and cheese (marhahúsos-sajtos), és a 6-inch szendvics nekem elég; amikor a lenti kép készült, pont nagyot ettem, mert akciós volt a nagy rántottcsirkés szendvics. (Amúgy egy érdekesség: pár hónapja végre valakinek eszébe jutott, hogy lemérje a szendvicseket, és kiderült, hogy a footlong 12 inch helyett csak 11. Akkor ezzel voltak tele a hírek, de azóta nem tudom, mi történt az üggyel, szerintem nem lettek nagyobbak a szendvicsek.)

Chicken classic @ Subway ($7 akciósan, amúgy $9-$10 lenne)

Na kb. a fent említett kaják vannak rajta az állandó étrendemen. Ezen kívül péntekenként szoktam a Carillon City bevásárlóközpont foodcourt-jában enni. Nem rajongok ezért a helyért, mert zsúfolt, és nem kelt túl tiszta látszatot, az egyetlen oka, miért oda megyek, hogy minden pénteken más kajáldában van $5-os akció: csütörtökönként kiküldik a hírlevelüket, abban van benne, hogy hol lesz az akció, és csak az emailt kell kinyomtatni, és az ér másnap 5 dollárt. Szóval csak egy példa, hogy hol ettem az elmúlt hetekben $5-os kedvezménnyel:


Croissant Express szendvicsbár

Ez egyébként szerintem a legelterjedtebb lánc, szinte minden sarkon van egy a belvárosban. Amúgy a szendvicseik kb. fele akkorák, mint a Subway-ben, de amit én szoktam enni, annak nagyon jó az ár-érték aránya: csirkés-avokádós-sajtos Turkish bread (ezt nem tudom otthon hogy hívják, lapos kenyér). Tele van csirkével és avokádóval (és az avokádó itt is nagyon drága), és rendesen meg kell vele küzdenem, hogy meg tudjam enni az egészet (igaz ha csak negyed annyi borsot raknának rá, mint amennyit, már az is bőven elég lenne). Az ára $8.30.

Sajtos-csirkés-avokádós Turkish bread @ Croissant Express ($8.30)

És akkor a lista végére is értünk, az utóbbi pár hónapban nem is nagyon ettem mást.

Az árakról: tudom, hogy magyar szemmel nézve az árak nagyon borsosak, mi is el voltunk szörnyedve, mikor megérkeztünk. Viszont az otthoni főzés sem sokkal olcsóbb; például a hétvégén csináltam lecsót, csak hagymát, paprikát és paradicsomot tettem bele, semmi flanc, és az alapanyagok $12-ba kerültek, ami nekem 3 adagra volt elég, tehát $4 per adag. Ha valaki nem elégszik meg üres lecsóval (mint szerintem kb. a férfiak 100%-a), akkor még nyugodtan rá lehet számítani $2-t adagonként némi kolbászért, és a $6 adagonként már nem sokkal olcsóbb, mint egy olcsó japán.

Hogy akkor miért főzünk viszonylag gyakran? Egyrészt természetesen igényeljük a magyaros ízeket. Másrészt pedig Attila sajnos nincs olyan előnyös helyzetben, mint én: ő kint dolgozik a reptérnél, és mindössze 3-4 opciója van értelmes ebéd vásárlására, és ezeket variálja az otthonról hozott ebédekkel.

És végezetül: hol eszik a nép? Sajnos rossz szokás, hogy nagyon sokan a számítógépük előtt (bevallom, nagyon sokszor én is). Attiláéknál például csak a konyhában szabad enni, amit én nagyon jó szabálynak tartok; nálunk sajnos nincs normális konyha, csak egy teakonyha, ahol melegíteni lehet. Amúgy pedig nagyon sokan kint esznek a parkban. Én egy nagy 51 emeletes irodaépületben dolgozok, amihez tartozik egy park; na ez szép időben (ami az év nagy részére jellemző) tele van ebédelő emberekkel. Én is gyakran ki szoktam ülni, igaz nyáron legtöbbször még ehhez is túl meleg volt.

Central Park