2016. július 30., szombat

Választások #2

Na akkor folytassuk az országos parlamenti választásokról szóló történetünket, amit úgy két héttel ezelőttre terveztem, de így sikerült. Aki esetleg most kapcsolódna be az jobban teszi, ha először elolvassa az első részt, kivéve persze ha véletlenül képben van az ausztrál választási rendszer alapjait illetően. Most, hogy ezt tisztáztuk beszéljünk kicsit a választókerületekről. Mármint a Képviselőházat illetően, mint már mondtam a Szenátus esetében az egész állam számít egy választókerületnek, amihez sok mindent nem kell hozzáfűzni, úgyhogy ezentúl nyilván az előbbiről lesz szó.

A 150 kerületből mindössze 16 van Nyugat-Ausztráliában, ami népességarányosan nagyjából stimmel. Mivel az állam akkora, mint 26 Magyarország, el lehet képzelni mekkora kerületek is lehetnek. A legnagyobb lefedi az állam kétharmadát, azaz 17 Magyarországnyi bozótost, de például a miénk is 2 Budapest méretű lett erre a választásra, mert ezeket folyamatosan átrajzolják, gondolom a népesség függvényében. A kerületeknek nem száma van, hanem általában valami személyről vannak elnevezve, néha esetleg a városnévnek felel meg, például Perth vagy Canberra az egy kerület neve is. A miénk neve Hasluck, aki képviső, majd főkormányzó volt, '93-ban halt meg. De van például Batman nevű kerület Victoria államban, amit legnagyobb sajnálatomra nem a denevéremberről neveztek el, hanem Melbourne egyik alapítójáról. Nem tudok nem eljátszani a gondolattal, hogy kiről neveznék el a magyar választókerületeket. Például Felcsút környéke biztos Orbán lenne, ahova Balatonöszöd tartozik az lehetne a Gyurcsány, Kiskőrös a Petőfi, Szekszárd meg a .... mittudomén, innen nem jött senki fontos. Babits?

Ahhoz képest, hogy mekkora kerületekről van szó, meglepően kevés helyen lehet leadni a voksokat. Nálunk a két Budapestnyi területen mindössze pár tucat helyen. Tehát egy szavazókörre nem 500-1000 szavazó jut mint otthon, hanem átlagosan mondjuk egy nullával több, emiatt a frekventáltabb helyeken 100 méteres sorok álltak. Viszont a kerületen belül bárki leadhatja bármelyik szavazókörben, mi is továbbmentünk egyel, amikor megláttuk a sort az első helyen.



Felmerül a kérdés, hogy akkor mi a fene akadályoz meg engem mondjuk abban, hogy rászánjak pár órát, végigjárjam a kerület összes szavazókörét és mindenhol leadjam a voksomat (mert lelkes pártkatona vagyok, mert ezek értem dolgoznak vagy mittudomén). Biztos van valami számítógépes nyilvántartás, ami kiszűri ha többször akarok szavazni, ugye? Hát az nincs vazze! Ezeknél úgy látszik nem szokás busszal szavazni vinni a pár ezressel meg babgulyással kitömött cigányokat. Mekkorát lehetne itt bundázni, ha kicsit sunyibbak lennének!

Szóval az történik, hogy a szavazókörben van 3-4 ügyintéző akihez oda lehet menni és bemondásra kihúzza a nevedet egy telefonköny méretű ...hmmm, hát... könyvből. Bemondásra! Még mi adtuk oda a személyinket, hogy ne kelljen lebetűzzük a nevünket. Pontosabban csak én adtam oda, de automatikusan kihúzta a Berni nevét is az enyém alatt, mert az a nő velem az csak a Berni lehet ugyebár! Tehát ha mákom van és mindenhol ilyen lazák, akkor két lehetőségem is van. Ha ismerek 20 embert aki vagy nem megy szavazni, vagy nem abba a szavazókörbe megy, vagy legalább nem ugyanahhoz az ügyintézőhöz a telefonkönyvvel, akkor szavazhatok mindenhol más névvel és soha a kutya sem jön rá. Majd bedobok egy steak-et és átmegyek a szomszéd kerületbe másik 20 ott előforduló névvel. Ha nincs ennyi ismerősöm, akkor még mindig szavazhatok húszszor a saját nevemmel, nem tudom, hogy valaha is összevetik-e a könyveket valahogy, de ha igen akkor is kizárt dolog, hogy ezt aznap megcsinálják még a számolás előtt. Legalábbis nekem így elég könnyen kijátszhatónak tűnik a rendszer, aztán ne legyen igazam, lehet vannak valami biztonsági mechanizmusok a háttérben, például tudják, hogy kiknek küldjék a büntetést a nemszavazásért.

A múltkor említettem, hogy egyáltalán nem érzékeltem a kampányt. Kivéve pont a szavazókörnél. Míg otthon kampánycsend meg steril szavazókörök vannak, itt szanaszét van plakátolva az épület és környéke, minden párt aktivistája ott van és osztogatja a szórólapokat. Még azt is megmondják szerintük milyen sorrendet jelölj be. Ja ezt még nem mondtam, de a választás nem egy X a megfelelő helyen oszt jónapot, hanem egy sorrendet kell felálltani a jelöltek között. Például a képviselőházi lapon 5 jelölt volt, ezeket kellett 1-től 5-ig rangsorolni, tehát mindenhova kell írni valamit, ha ez nem sikerült akkor az úgynevezett informális voksnak számít, azaz nagyjából érvénytelen. Hogy ennek az egész rangsorolásnak mi az értelme, azon kívül, hogy kiszűrjék az 5-ig elszámolni képtelen szavazókat, az jó kérdés. Amennyire tudom alapból csak az elsőként rangsorolt voks számít, a rangsort csak akkor veszik elő, ha senki sem kapott elsődleges voksokból legalább 50%-ot, de szakadjak meg ha értem, hogy akkor pontosan mi történik, a lényeg hogy addig masszírozzák a számokat amíg valaki nem kap többséget.

Ha lehet akkor a szenátusi szavazólap még bonyolultabb, ott ugyanis több tucat jelölt van és kétféleképpen is lehet szavazni. A lapon van egy vonal, ha az felett szavazol akkor a pártokból kell legalább 6-ot rangsorolni, ha az alatt akkor pártállástól függetlenül személyekre szavazol és legalább 12-őt kell rangsorolni. Nettó agyhalál, el sem tudom képzelni, hogyan számolják meg ezeket az összevissza voksokat. Amúgy itt gondolom bárki jelöltetheti magát, azért 1 méter hosszú a szavazólap, míg a képviselőházinál lehet valami limit amit meg kell ugrani (kopogtatócédula?), és ez csak 5-nek sikerült. De ez nem baj, így volt lehetőségem szavazni a Marihuana és Szex Pártra meg a Biciklis Pártra, de megmérethette magát például az Állatok Jogaiért Párt, a Művészetek Pártja meg kismillió féle helyi KDNP is.

Mivel aránylag kevés szavazókör van, azoknak muszáj pörögni, azaz férjen be minél több ember egyszerre. Mivel a helyiségek nem nagyobbak mint otthon, ezt úgy oldják meg, hogy különösebb fülkék nincsenek, függöny pláne nem, hanem csak egy fél méteres asztallap kis oldalfalakkal. Mint egy sor piszoár. Boríték sincs, amit csak dícsérni tudok, mikor otthon szavazatszámláló voltam párszor agyon tudtam volni ütni az összes parasztot aki beborítékolta a szavazólapot, és még le is ragasztotta. Nehogy valaki hozzáférjen a rendkívül értékes szavazatához. Szóval a szavazás nem tart sokáig, ha valaki tudja hogyan szavazzon akkor két perc alatt végez, beleértve a már említett rendkívül szigorú ellenőrzést is.

Na lássuk az eredményeket! Hát az nem volt könnyű szülés. Otthon este 10-re már garantáltan van eredmény, itt este eleve maximum 80%-os feldolgozottságig képesek eljutni, leginkább mert több millió postán leadott voksot csak később szortíroznak szét kerületek szerint, de biztos hogy a rangsorolás sem gyorsítja a folyamatot. A szenátusnál a rangsort még meg se nézik, csak az elsődleges voksokat számolják meg. Szóval az jött ki, hogy maradt vagy két tucat billegő körzet, ahol még akár egy hétig nem volt hivatalos eredmény. A két nagy párt vezérei nem is nagyon tudtak mit mondani, egyik se merte kijelenteni, hogy győztek. Aztán okosan lenyilatkozták, hogy talán nem lenne hülyeség valami elektronikus választási módszer, mert mittudomén, mivel a 21. században élünk? Attól mondjuk nem félek, hogy egyhamar be is vezetik, mégiscsak arról az országról beszélünk ami épphogy csak befér a 100-ba internet sebességet illetően.

Végülis a Koalíció maradt kormányon, kemény 1 fős többséggel (76 képviselő), a munkások 69-et hoztak össze, három kis párt egyet-egyet és még bejutott két független is. A két nagy tábor elvitte tehát a helyek 97%-át úgy, hogy csak 77%-nyi szavazatot szereztek, míg szegény Zöldek például csak 1 helyet kaptak, pedig országosan 10%-ot értek el. A szenátusnál nem tudom hivatalos-e, de úgy néz ki senkinek nem lesz többsége (nem is szokott), a Koalíció csak 30-at nyert a 76-ból, a munkások 27-et vittek, a Zöldeknek jutott 9, másoknak még 10.

Na ennyi erről éppen elég volt, jövőre állami választások asszem, majd arról is biztos megemlékezünk majd.

1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...