2019. április 7., vasárnap

Suli

Asszem ennek a posztnak most nem lesz különösebb struktúrája, kissé csaponganak a gondolataim ettől a 15%-os cabernet-től, úgyhogy meglátjuk mi sül ki belőle. Amúgy bölcsikről, ovikról meg iskolákról lesz szó, akit ez nem érdekel az itt abba is hagyhatja, esetleg elolvashatja az előző posztot, amit amúgy méltánytalanul kevesen tettek meg, ahhoz képest mennyi időt feccöltem bele, ejnye.



Szóval az van, hogy Lilla januárban 4 éves lett, tehát elkezdhette az iskolát. Nem írtam el, tényleg. Legalábbis itt így mondják. Nagyon leegyszerűsítve ugyanis így néz ki az ausztrál oktatási rendszer, már amennyit felfogtam eddig belőle:


0-3 év - daycare (bölcsi), de vannak itt 4-5 évesek is, lásd lejjebb;
4 éves kortól "kindy", ami ugye a kindergarten rövidítése lenne (ha azt a szót itt használná valaki), a Rigó utcában ovinak fordítanák;
5 éves kortól pre-primary, nevezzük nulladik évfolyamnak;
6 éves kortól meg primary school, azaz általános iskola, asszem 6 évfolyam;
12 éves kortól high school, középiskola/gimnázium.
Utána meg vagy TAFE (Technical And Further Education, talán megfelel az OKJ-nak) vagy uni (egyetem), vagy a Meki.

A primarytől kezdve túl nagy csoda nincs, megfelel a magyarnak nagyjából, én például pont ebben a 6 osztályos struktúrában pallérozódtam erre a gyenge közepes szintre ahol azóta is létezem. Primary előtt azonban van egy-két csavar a történetben.

Lilla eddig bölcsibe járt (daycare), ami nem kötelező, de legalább drága. Ez egy teljesen privát műfaj, nincs olyan, hogy állami bölcsi, mindegyik ugyanolyan profitorientált vállalkozás, mint a sarki vegyesbolt. Az állam ugyan fizeti a napi 100-150 dolláros (20-30 ezer forint) díj felét, de csak asszem tízezer dollárig, onnantól teljes ár. Ki lehet számolni, hogy ha csak 100-ba kerül, akkor is elfogy a keret úgy tíz hónap után, magasabb díjnál meg még előbb. Ha meg két gyerek jár bölcsibe, és még a keret is elfogyott, akkor egy átlagnál rosszabbul kereső szülőnek már lehet jobban megéri nem dolgozni és otthon maradni a gyerekekkel, hiszen a bére úgyis azonnal menne a daycare-nek, és még nem is lenne elég. Ezért van az, hogy kevés gyerek jár mindennap bölcsibe, inkább csak 2-3 napokat, amíg anyuka részmunkaidőben dolgozik. Nálunk eddig mind a kettő járt, több bölcsibe is, egész jókba ráadásul, tényleg sokat tanultak ott.

A következő tehát a kindy (ovi), amit mindenki vár, mert oda már nem kell fizetni (ha állami persze). Mármint az igazi kindy, ha már a daycare 3-4 éves csoportját is kindynek hívják, mert miért ne. Ezt már legtöbbször az általános iskola csinálja, ezért mondják azt, hogy már 4 évesen iskolába mennek. Tehát előfordulhat az, hogy a gyerekek egy része akár 8 évig is egy osztályba járhat, azaz kindytől a primary végéig. Namost a probléma a kindyvel, hogy majdnem mindenhol csak heti két és fél nap, mert ennyit fizet az állam. Amit sokszor úgy oldanak meg, hogy 3 nap ezen a héten, 2 a következőn. Többször akkor se mehetsz ha fizetnél. És egy nap nem ám 8-tól 5-ig, hanem 8:50-től 2:50-ig tart, vagy valami ilyesmi, minimum heti 15 óra kell legyen. Tehát baromi nehéz még azokon a napokon is dolgozni, amikor a gyerek kindyben van, mégis mikor érnék be, fél 10-kor? Erre találták ki a "before and after school care"-t, hívjuk napközinek, azaz ha fizetsz akkor előbb leadhatod a gyereket és később is viheted haza pár órával. Ezt a szolgáltatást vagy a kindy maga csinálja vagy valaki más, utóbbi esetben kindy után átviszik a gyereket egy másik helyre. Azokon a napokon meg amikor nem jár kindybe, vagy otthon marad, vagy megy vissza a daycare-be, ahol még mindig fizetni kell. Szóval kindy nincs mindennap és még rövid is, úgyhogy nem az igazi.

A nulladik évfolyam (5 éves kortól) már mindennap van, ingyenes és 2012 óta kötelező is. Ez heti minimum 26 órát jelent, gyanítom hogy a maximum is legtöbbször pont ennyi, úgyhogy még mindig csak jóindulattal 6 órákról van szó és később sem lesz sokkal több, csak akkor már talán hazatalálnak maguktól is.

Egy évben négy "term" (negyedév) van, ezek minden évfolyamnak ugyanakkor kezdődnek és végződnek, olyan 9-10 hét hosszúak, köztük két hét szünet, kivéve a nyári szünet, az másfél hónap, karácsonytól februárig. Ilyen szünetekben megy mindenki szabira is, olyankor jól lehet közlekedni, elutazni mondjuk nem annyira, mert minden repjegy és szállás megdrágul. Ha nincs szabi akkor mehet a gyerek napközibe, vagy otthon marad ha van kivel.

Hát nem egyszerű két kisgyerekkel menedzselni ezt az egészet. Tulajdonképpen még a daycare a legegyszerűbb, ha meg tudod fizetni akkor ott lehet a gyerek mindennap, 10-12 órát is. De mi legyen utána? Mi nem tudunk részmunkaidőben dolgozni, vagy nem dolgozni. Berni azt sem akarta, hogy Lilla iskola után még napközibe is menjen, úgyhogy azt találta ki, hogy korán kel, reggel 6-ra jár dolgozni, így 3-ra odaér Lilláért, Larát meg összeszedik utána valamikor, így többet lehet velük, meg ők is egymással. Ez azt is jelenti, hogy reggel én rendezem őket, először Larát a bölcsibe, aztán 8-ra már ott is vagyunk az iskolánál, 3/4 9-re be is érek dolgozni, csak fél órával később mint szoktam, annyival meg tovább is maradok.

Ez nem hangzik olyan rosszul, de talán észrevettétek, hogy más órákat citálok mint feljebb. Ahhoz hogy ez működjön, kellett találni egy kindy-t ami minden nap van és reggel korábban kezdődik. Ilyen az állami rendszerben nincs, úgyhogy néztünk fizetőseket, és találtunk is egyet nem túl messze ami 8-tól 3-ig van, és még útba is esik. Hát igen, fizetős, de ebben az átmeneti évben még anyagilag nem nagy a különbség, 2-3 daycare napot meg napközit amúgy is kéne fizetni, akkor meg már kicsit többért legyen inkább egy helyen és még talán tanul is valamit. Adunk neki 1-2 évet, aztán meglátjuk, hogy van-e értelme, vagy átvisszük egy államiba. Már ha tudjuk, mert városszerte túlzsúfoltak az iskolák, az infrastruktúra sajnos semmilyen szinten nem tudott lépést tartani a város növekedésével.

Amit találtunk az egy kis Montessori módszerrel működő iskola, nem fogok belemenni, hogy az micsoda, mondjuk itt lehet róla olvasni akit érdekel. Egyelőre nemtom megítélni, hogy jobb-e mint egy itteni hagyományos állami iskola, de valszeg nem rosszabb mint a funkcionális analfabétákat nagy mennyiségben termelő magyar oktatás. Voltunk anno nyílt napon és szerintem elég meggyőző volt amit láttunk, komoly munka folyt már a kicsiknél is, mindenki csendben csinálta a maga kis projektjét, rend és fegyelem volt, de úgy tűnt, hogy élvezik amit csinálnak. Goldolom nem hátrány ha valaki nem utálja meg a tanulást már az elején. Összesen asszem maximum 70 gyereket bír el a hely 3 évfolyamban (4-6, 7-9, 10-12 évesek), mindegyikre jut egy tanár meg egy asszisztens, plusz tanulnak zenét, meg franciául is. A tesióra mondjuk kevés, de egyelőre mozog eleget iskolán kívül, meg különben is minden hülyeség ami nem labdajáték, sosem értettem mi szükség van gimnasztikára, kötélmászásra vagy bordásfalra, szar is voltam mindegyikből. Na szóval meglátjuk mi lesz ebből, egyelőre szeret odajárni, csak nem szeret róla beszélni, úgyhogy fogalmunk sincs mit is csinálnak, de majd jövő héten fogadóóra, akkor majd többet tudunk remélem. Mondjuk ma pont felmondott egy Gandhi idézetet, le is esett az állam.

Zárásnak beszéljünk a kajáról. Vagy annak hiányáról, mert kindyben már nem kapnak. Minden este töröm a fejem, hogy mit csomagoljak neki, amit hajlandó is megenni. Melegítésre nincs lehetőség, csak hideg kaja lehet, így a heti 3 nap szendvicset kreativitás hiányában nem nagyon tudjuk megúszni, de legtöbbször elfogy, úgyhogy végülis rendben van asszem. Mellé kap gyümölcsöket, sajtot, néha csokit. Ezek is elkopnak, ha nem az iskolában akkor hazafelé az autóban. A nagyobb probléma az, hogy jó lenne akkor vacsorára meleg ételt adni neki, lehetőleg valami egyszerűt ami gyorsan megvan. Na itt áll meg végképp a tudomány, egyikünk sem akkora konyhatündér, hogy minden napra legyen valami. Nem sok féle kaját tudunk, de azt legalább vállalható szinten. Még kisebb az a halmaz, amit ebből a nem túl nagy merítésből a gyerekek is szeretnek. Ezért van majdnem minden héten borsófőzelék. Próbálkoztam készkajákkal is amiket csak melegíteni kell, változó sikerrel. Úgyhogy ezen a kaja témán még dolgozunk, nekem talán ez most a legstresszesebb. Bónusz képek: 






2 megjegyzés:

  1. Köszönjük ezt a részletes beszámolót! Nagyon tanulságos! A tesiórákról szóló részt én kitörölném, mert nem igazán vet rád jó fényt! Én mint nyugdíjas testnevelő tanár azt vallom, hogy mindenkinek minél sokrétűbb, minél többféle, minél szerteágazóbb sportot (mozgást)kell csinálnia azért, hogy a mozgáskoordinációja jobban fejlődjön és ne ragadjon le csak a labdajátékoknál! A labdajátékok edzésein sem csak labdás edzések vannak! Nem részletezem, hogy milyen szerteágazó egy igazi labdajátékos edzés menete. Amúgy nagyon sajnáljuk Lillát, hogy minden nap hideg kaját kell ennie, amit visz magával. Nálunk minden gyereknek megjár a főtt étel!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...