Események

Gondoltam legyen egy gyors felsorolás az elmúlt hónapok emlékezetes helyi eseményeiről, melyek egyenként nem érnének meg egy bejegyzést, de így együtt talán elérik az ingerküszöböt. Ha nem, azt csak arra tudom fogni, hogy itt még egy tisztességes békemenet vagy hídfoglalás sincs ahol lehetne kicsit hőbörögni, kénytelen vagyunk beérni sporteseményekkel, koncertekkel. Ezekből mostanában nem kevés volt, kis túlzással több rendezvényre jutottunk el mint két év alatt összesen. Na nézzük.

Információk és tanácsok Ausztráliába készülőknek

Viszonylag gyakran megkeresnek idegenek emailben, hogy válaszoljak mindenféle Ausztráliába költözéssel kapcsolatos kérdésre. Egyre kevésbé szeretek ezekre az emailekre válaszolni, leginkább azért, mert a magyar ember alapvetően hálátlan, és a kérdezők 80%-a meg sem köszöni, hogy vettem a fáradságot és megválaszoltam a kérdéseit (hozzá kell tennem, hogy nagyon sok olyan kérdést kapok, amire egy egyszerű Google kereséssel is lehetett volna választ kapni, és ez elég elszomorító). Aztán van az olyan kérdező, aki helyében én biztos nem jönnék ki; például: „Szia! Barátnőmmel elhatároztuk, hogy kiköltözünk Ausztráliába. Már elkezdtünk gyűjteni. Mit tudsz tanácsolni?”. És mikor leírom, hogy leginkább azt, hogy jól gondolják meg, hogy mit csinálnak, és hogy mennyit fognak itt csak az első héten költeni – persze mindig hozzáteszem, hogy senkit nem akarok lebeszélni, csak azt akarom, hogy mindenki tudja, mire vállalkozik, és kb. mennyi induló tőke kell. Na és akkor erre kapok vissza egy felháborodott emailt, hogy „Úgyse tudsz lebeszélni”, és akkor azért kicsit elmegy a kedvem az egésztől. Persze tisztelet a kivételnek, mert vannak nagyon rendes emberek, akik tényleg értelmeseket kérdeznek (pl. „Végigolvastam a blogotokat, és sok kérdésemre találtam választ, de észrevettem, hogy xy témáról még nem írtál, így erről szeretnék kérdezni”), és meg is köszönik a választ.

Waitomo Caves, avagy barlangtúra kicsit másképp

Ez az a program, ami eredetiben nem szerepelt az itinerünkben. Eredetileg Rotoruából én észak-kelet felé terveztem továbbmenni, a Coromandel félsziget felé, ugyanis van ott egy forró vizes strand (Hot Water Beach), ahol a strandon, ha az ember ás magának egy gödröt, feljön a forró víz a föld alatti meleg forrásokból, és már kész is a privát termálmedencéje.

Aztán beszélgettünk kanadai barátainkkal, akik két évvel előttünk voltak Új-Zélandon, és ők mondták, hogy voltak egy úgynevezett „black water rafting” nevű programon a Waitomo barlangoknál, és nagyon ajánlották, mivel egy kicsit extrém dologról van szó; de erről majd később.

Maori est Rotoruában

Kis trópusi búvárszünet után folytatjuk NZ kalandjainkat, bármennyire égő is, hogy áprilisban írunk decemberről, de nyugi jut még májusra is. Tongariro után csapattunk tovább északnak, a szerényen csak Thermal Explorer Highwaynek nevezett úton. Van ami nem hangzik jól magyarul, hadd ne fordítsam le. Azért hívják így mert mindenféle jön fel a föld alól, a környék tele van vulkánokkal, gejzírekkel, forró iszapmedencékkel, termálfürdőkkel, stb. Útközben érintettük az ország legnagyobb tavát (Taupo tó, naná hogy egy kráter az egész) és megálltunk bedobni pár képeslapot, ami pár hét múlva nagy meglepetésre meg is érkezett Magyarországra. Merthogy a helyszínen leesett, hogy rossz postaládába dobtuk be, ezek szerint itt nem csak egyféle postaláda van, csak tudnám miért kék mind a kettő.