2018. október 26., péntek

Elmúltnyolcév

Pontosan nyolc éve, 2010.07.26-án a hajnali órákban két fiatal landolt Perthben laza 24 órás Budapes-Frankfurt-Szingapúr-Perth hakni után, két maximum súlyú bőrönddel, hulla fáradtan, de nagyon izgatottan. (Hát ja, jó lett volna az évfordulóra időzíteni ezt a posztot, de csak 3 hónappal később tudtam egyáltalán elkezdeni). Röpke másfél óra múlva be is engedtek az országba és a Cég jóvoltából (köszi KPMG) várt ránk egy sofőr, aki elvitt  minket egy bérelt lakásba, hogy aludhassunk pár órát ha tudunk. Ez lett az első otthonunk itt, talán egy hétig. Azóta sok víz lefolyt a Swan folyón, gondoltam ideje összeszedni, hogy nagy vonalakban mi minden történt velünk, illetve mi változott a környezetünkben.


A bal oldali felhőkarcoló akkor még nem is létezett, ma meg abban dolgozik Berni. Előtte meg a mellette lévőben.

Kezdjük mindjárt a repülés fejlődésével, mert miért ne. Az akkori 24 órás két átszállásos mutatvány ma már 18-19 óra alatt teljesíthető és csak egyszer kell leszállni az araboknál (Katar vagy Dubaj amúgy), akik ezt lehetővé tették. Ezért örökké hálás leszek, de azt továbbra is tartom, hogy ha lenne igazság a földön akkor ezek maximum repülőszőnyeget vezetnének, vagy tevét a sivatagban, nem A380-ast, de mindegy. De még ennél is van jobb, idén indult a közvetlen Perth-London járat, 17 óra móka és kacagás az állott fingszagban, egyszer mindenképp kipróbáljuk. Ezekhez az akkor még elég falusias Perth-i reptér is kellett hogy fejlődjön, kapott új terminálokat, meg a fejlett világban valszeg utolsóként pár év múlva már vonattal is meg lehet majd közelíteni.

Folytassuk akkor magával a várossal, ami szerintem rengeteget változott. A belvárosban lett egy-két új felhőkarcoló, egy új rakpart szerűség, új aréna, új stadion, föld alá vitték a hévet, stb. Kifelé haladva az autópályák szélesedtek, meg újak is épültek, összességében úgy érzem ma jobban lehet közlekedni mint akkor. Mondjuk az sem hátrány, hogy most két vállalható autónk van, nem egy roncs ami éppencsak kibírt két évet. Igaz nem is négyezerbe kerültek.

Hyundai Elantra 2000, Toyota Camry 2005, Kia Sorento 2016

Közben a népesség növekedésnek köszönhetően (1,7-ről 2 millió fölé) olyan kerületek nőttek ki a földből - sokszor 40+ kilométerre a központtól-, amik akkor még maximum bozótosok voltak, ma meg már nyugis kertváros, és még a vonat is elmegy odáig. Elővárosokkal együtt, ha mindent beleveszünk, akkor már egyébként akkorák vagyunk mint Pest megye, vagy 12 Budapest, hiába ugyanakkora a lakosság. Ez azért van mert mindenki házban lakik, lakások szinte csak a belvárosban vannak, úgyhogy kell a hely.

Az első egy hetet leszámítva összesen három helyen laktunk, két lakásban, 2015 óta pedig a saját házunkban, melynek építését lelkesen dokumentáltam itt a blogon is. Az első lakás nem volt nagy szám, egy év múlva léptünk is, megörököltük a kanadai barátaink lakását négy évre. Az összes cuccunk amit addig összeharácsoltunk befért két autóba. Volt az épületben konditerem és uszoda is, meg öt perc sétára lenne a mostani munkahelyemtől, de persze akkor még 20 km-re onnan dolgoztam. Most meg pont fordítva, a másik irányba megyek majdnem 20-at, ott dolgozom ahol laktam és majdnem ott lakok ahol előtte dolgoztam. Mikor költöztünk a házba, az összes cuccunk amit addig összeharácsoltunk befért egy kisteherautóban. Ha meg ma költöznénk talán 3 olyan elég is lenne, valahogy minden alkalommal exponenciálisan növekszik a cuccok mennyisége. Pedig nagyon nem vagyok híve a magyaros gyűjtögetésnek, ami már nem kell adjuk el vagy kuka, azért őrizgetni valamit a padláson, hogy majd 20 év múlva talán jó lesz valamire szerintem hülyeség. A házzal egyébként nagyon elégedettek vagyunk, pont jó méretű, szép környéken, jó közlekedéssel. Vannak kisebb gondok, de melyik házzal nem.



Ha már a melóról volt szó, én két cégnél dolgoztam, az olajiparban 4 és fél évet, most meg a bányaiparban már 2 és felet. Mindkettőnél jó (volt) dolgozni, bár azért csak a Borsodi volt az igazi. Köztük egy évet otthon töltöttem a Lillával, az mondjuk elég kilátástalan időszak volt, de most már kezd talpra állni a gazdaság, ami remélem ad majd egy kis lendületet a karrieremnek. Berninek már négy munkahelye volt, a KPMG után jött a világ két legnagyobb bányacége, köztük másfél év meg az ország egyik legnagyobb logisztikai cégénél, szóval jó néz ki az önéletrajza, szeretik is a fejvadászok. Mármint az önéletrajzát.

A gyerekek előtt évi kétszer-háromszor elmentünk valahova. Azóta nem nagyon, csak haza meg esetleg síelni a csigazabálókhoz, logisztikai rémálom akár csak a strandig elmenni velük, nem hogy messzire. Pedig még annyi szép hely van Ausztráliában, alig láttunk belőle valamit, az első két évben (meg azóta párszor) letudtuk délnyugat Ausztráliát, Sydney-t, Melbourne-t, Tasmániát, utána még elmentünk Queenslandbe a Nagy Korallzátonyhoz, de annak is már asszem öt éve. Egyszer istenbizony megcsináljuk, hogy iskolaszünetben bérlünk vagy veszünk egy lakókocsit és két hónapig csak utazunk. A szigeten kívül voltunk párszor Indonéziában (kétszer Balin, egyszer Lombokon és egyszer Gilin), Szingapúrban, Thaiföldön, Malájziában, Hong Kongban és persze Új Zélandon. Ez is mind a gyerekek előtt. Ázsiából nagyjából nekem elég is volt ennyi, rizsből is megárt a sok, bár Indonéziába biztos megyünk majd még, mert közel van és lehet jókat búvárkodni. Esetleg egyszer Vietnámot még megnézném, vagy síelni Japánban, de például Kína már nem érdekel. Ja munka ügyben külön-külön eljutottunk Indiába is, azt talán megírom egyszer, ha elmúlt már a kultúrsokk. Európa így már nem nagyon fért bele, hazafelé menet voltunk egyszer Rómában meg Cipruson, illetve Magyarországról indulva egy Rodosz meg egy Horvátország jött össze.

Valahol Új Zélandon

Zárásképpen meg politizáljunk kicsit. Hát bizonyos káeurópai országokkal ellentétben itt a miniszterelnökök nem húzzák sokáig, sőt az esetek többségében a saját pártjuk puccsolja meg őket. Nyolc év alatt voltak öten, és egyiknek sem sikerült kitöltenie a ciklusát. Ez egyébként nem jelent instabilitást, senki nem kérdőjelezi meg a rendszert, maximum röhögünk rajta egyet, hogy na ez is megbukott, de az egész cirkusznak az év világon semmi hatása nincs az életünkre. Teljesen mindegy ki van hatalmon, rövid távon minden marad nagyjából ugyanúgy, ha meg mégis akarnak csinálni valami reformfélét, akkor azt egy-két évre előre bejelentik. Itt nem lehet egy nap alatt erőből átnyomni mindent a parlamenten, nem kell attól félnem, hogy pillanatnyi érdekek miatt másnapra beszántják ezt vagy államosítják azt. Szóval nincs itt semmi látnivaló, és ez így van jól, az átlagpolgár nyugodtan leszarhatja a politikát.

Egyébként meg jönnek a migránsok százezerszámra (évi majdnem 250 ezren), főleg ázsiából, teljesen legálisan, vízummal. Hogy a rákba csinálják azt ne tőlem, én mindig csak azt hallom magyaroktól, hogyan szivatják őket a vízummal, mennyit kell rá várni, stb., ezek meg csak jönnek és hozzák a kutyát is. El is értük a 25 millió lakost, egy évtized alatt 5 millióval nőtt, így már egyre többen pedzegetik itt is, hogy talán nem kéne már mindenkit beengedni, vagy ha igen akkor csak vidékre mehessenek az elején, mert a nagyvárosok már kezdenek túl zsúfoltak lenni.

Gondolkodom, hogy mi változott még amiről érdemes írni, de nem jut eszembe semmi. Vagy várjunk csak...


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...