Hosszú hétvége a Pilbarában #1: bányalátogatás és hegymászás

Június első hétfőjén Nyugat Ausztrália napját ünnepeltük, és az így adódó hosszú hétvégét kihasználtuk arra, hogy Eszter és Márk barátaink pár hónapnyi invitálásának eleget téve meglátogatjuk őket az állam északi részén lévő Pilbarában. Márk annak idején két hónappal utánunk jött Ausztráliába, és mondhatni ő volt Attila első haverja itt; aztán Eszter két évvel később érkezett. Mindketten bányamérnökök, és tavaly decemberben költöztek fel Tom Price-ba, és az ottani Rio Tinto bányában dolgoznak. (Igaz Eszter nekem egyszer elmagyarázta, hogy ő process engineer, nem mining engineer, de a magyar fordítás annyira idiótán hangzott, hogy én továbbra is egy kalap alá veszem őket, és nekem mindketten bányamérnökök.)

Látogatás a vasércbányában

Ha valaki esetleg lemaradt volna, 2012 októberétől egy nagy nemzetközi bányaipari cégnél, a Rio Tintonál dolgozok, azon belül is a vasérc termékcsoportnál. Én irodai munkát végzek Perthben, viszont a termelés nem itt, hanem Észak-Nyugat Ausztráliában, a Pilbara nevű térségben folyik.

A nap képe: Kagyló tojásrakás közben

Szombaton búvárkodni voltunk, és találkoztam egy érdekes élőlénnyel. Egy kb. 20 cm hosszú kagyló, teste a vázán kívül, és még volt egy nagy kék rész is, mintha valami óriási nyelv lett volna. Sajnos nem nagyon értek a víz alatti élőlényekhez, ezért a merülés befejeztével meg szoktam kérdezni a hajón lévő tapasztaltabb búvárokat, hogy mi is az, amit láttam.

Búvártanfolyam 2.0

Ott hagytuk abba, hogy megcsináltuk az alap tanfolyamot, így valamilyen szinten búvárok lettünk. Ez annyit jelent, hogy tisztában vagyunk az alapvető dolgokkal, a felszereléssel, a biztonsági előírásokkal és lemehetünk 18 méter mélységig. Felvetődik a kérdés, hogy ki tiltja meg, hogy mélyebbre menjünk? Hát gondolom senki, saját felelősségre szabad hülyének lenni, maximum azt tudom elképzelni, hogy felelősségteljes operátor nem visz minket olyan helyre ahol ennél mélyebb. Az amatőr búvárkodás abszolút határa egyébként 40 méter, de ha csak nincs valami különleges látnivaló (pl egy roncs), akkor igazából nem éri meg nagyon mélyre menni, több okból sem.

Búvártanfolyam

Hát az úgy volt, hogy egyszer csak Berni kitalálta, hogy talán nem lenne hülyeség megtanulni búvárkodni, mert akkor akárhova megyünk tudunk majd mit csinálni. Például majd a Nagy Korallzátonynál jövőre, ha összejön. És tényleg, ha belegondolok hogy mennyi csodálatos helyen voltunk és erre nem gondoltunk eddig. Én mondjuk sokáig nem is tudtam eldönteni, hogy jó ötlet-e, kábé megtanulni síelni volt utoljára ehhez fogható dilemma. Tulajdonképpen elég sok hasonlóság is van a kettő között. Na jó, csak annyi a közös hogy mindkettő drága, mert irgalmatlan sok hightech cuccot kell magadra pakolni mindkét esetben.

Ningaloo korallzátony – víz alatti képek

Legutóbb Exmouth és Coral Bay víz feletti látnivalóiról írtam; most nézzük a lényeget, azaz ami a víz alatt van.

Először is: rengeteg korall. Fent északon, a Cape Range Nemzeti Park partjainál színes, és főként kemény korallok élnek.

Exmouth és Coral Bay

Húsvétkor a Perthtől 1.300 km-re északra lévő kisvárost Exmouth-t és környékét látogattuk meg. Európai szemmel ez simán levezethető távnak tűnik, de itt kicsit mások a viszonyok. Nincsenek rendes autópályák (annyira igény sincs rá a semmi közepén), tehát egy kétszer egy sávos autóút megy északra, maximális sebesség 110; ha az ember beragad egy teherautó mögé, akkor kevesebb. A bokrokon kívül sok látnivaló sincs, benzinkút is jó, ha pár száz kilométerenként egy. Nem is ez a legnagyobb gond, hanem hogy sötétben a kenguruk miatt nem ajánlatos vezetni. Így az Exmouthba vezető út két nap lett volna oda, kettő vissza, és mivel csak 5 napunk volt összesen (itt 4 napos a húsvét, plusz kivettünk még egy napot pluszban), inkább a repülést választottuk. Ez persze jelentősen megemelte a költségeket, mivel a repjegyen kívül még autót is kellett bérelni, és Exmouth egy baromi drága hely, minden 30-50%-kal drágább, mint Perthben. Viszont cserébe életünk egyik legjobb nyaralását kaptuk.

Húsvéti cápa

Mostanában elég össze-vissza haladunk a történésekkel, még mindig nem meséltük el mi volt Tasmánia után, de már elkészült a májusi túrótortám, közben meg még otthon is voltunk. Most meg éppen a húsvétról lesz szó, megünnepeltük jól, főtt a sonka, piros volt a tojás, jöttek a locsolók, höjj.

Aki az előző mondatot komolyan vette, annak komoly csalódásokat vizionálok még az életben. Habár a sonka ellen nem lett volna kifogásom, a többi idióta népszokást viszont sosem értettem, remélem idővel kihalnak. Nem is arról lesz szó, hogy az ausztrálok hogyan ünneplik, mert arról meg fogalmam sincs, tavaly Balin voltunk ilyenkor, és most is elmentünk valahova, bár az országot most nem hagytuk el. Pedig Exmouth jó 1300 kilométerre van, ez otthon 3 országgal arrébb lenne. Azt majd biztos leírja Berni, hogy még miket csináltunk, hogy utaztunk meg minden, én most kizárólag a főattrakcióra fogok koncentrálni. Ennyi körítés után asszem kezdhetünk is.

A nap képe: ANZAC emlékmű, Perth

Már egy ideje kitaláltam, hogy indítok egy nap képe sorozatot. Sokszor van olyan, hogy van kép, amiről tudok írni egy bekezdést, de nem elég egy egész bejegyzésre. Szóval ilyen képek lesznek majd ebben a sorozatban. Persze nem lesz minden nap nap képe, csak amikor épp találok egy jó képet.

Minden évben április 25-én ünnepeljük az ANZAC napot, így ennek emléket állítva a mai kép az ANZAC emlékművet ábrázolja Perthben, a Kings Parkban. A Kings Park az egyik kedvenc helyem Perthben, igaz nagyon ritkán járunk ki oda sétálni, viszont itt szoktam futni, és az utam elvezet az emlékmű előtt. A Kings Park jóval magasabban van, mint a város, így nagyon jó a kilátás a folyó felőli oldalon, és szerintem az emlékműtől a legszebb; a blog fejlécében található kép is innen készült.

Jet skizés Lancelinben

Hát ide is eljutottunk végre. Na nem azért nagy szám ez, mert Lancelin messze van; 130km-re északra van Perthtől. Inkább a sokszori próbálkozás miatt maradt emlékezetes. Először februárban merült fel az ötlet, mikor Anne (a kanadai lány) húga volt itt látogatóban, hogy el kéne vinni homokboardozni; Lancelin ugyanis a homokbuckáiról híres.

Bálnalesen

Az év nagy részében a Déli Óceánban élő bálnák elindulnak északra, a melegebb vizekbe párzani, majd augusztus és október között térnek vissza újból délre, s így ez az időszak kitűnő alkalom arra, hogy a turisták megcsodálják ezeket a hatalmas állatokat. Nyugat Ausztrália partjainál hosszúszárnyú bálnát (humpback whale), déli simabálnát (Southern right whale), és kék bálnát (blue whale) lehet megfigyelni.

A nap

Caversham vadaspark

Még július végén voltunk a Caversham vadasparkban, azóta viszont túl vagyunk egy költözésen, ami elég sok pakolással és takarítással járt, illetve netünk sem volt majdnem két hétig, szóval kicsit elmaradt a blogírás…

Leltár az aranybányában

Azon cégek esetében, melyeknek van készlete, ez általában jelentős, ezért a könyvvizsgálónak meg kell bizonyosodni, hogy tényleg létezik az a készlet amit kimutatnak a könyvekben, és hogy pontosan tartják-e nyilván. Ezért aztán hozzátartozik a munkánkhoz, hogy elmegyünk az év végi leltárakra és leellenőrizzük amit az ügyfél számolt. Ezt persze általában a „fiatalok” csinálják (én sem voltam már leltárazni úgy 3 és fél éve), mivel nem a legnehezebb feladat, és hát valljuk be, néha szívás (pl. december 24-én; szilveszter délután; éjjel; amikor a kiskereskedelmi diszkont-lánc ajtaját majdnem rátöri az emberre a dühödt nép mivel elhúzódik a leltár; -20 fokban kb. 10 méter magasan az almasűrítmény tartály tetején, süvítő szélben; és még sorolhatnám…).

Margaret River: szörfverseny és egyebek

Margaret Riverben voltunk már egyszer, ez volt a karácsonyi nagy déli túránk utolsó állomása. Ez a Perthtől 270km-re délre fekvő kisváros két dologról híres: a borászatról és a szörfről. Attila legnagyobb bánatára nem az első miatt mentünk vissza...

Delfinlesen

Mindig is nagy álmom volt delfinekkel találkozni medencés delfinshow-n kívül. Ausztráliába érkezésünk után nem sokkal hallottam a Monkey Mia nevű helyről, ahol minden reggel a sekély vízben etetik a "vad" delfineket, és ezt közelről meg lehet nézni. A gond csupán annyi, hogy ez a hely 860 km-re északra van Perthtől, tehát egy hétvégébe nem fér bele... Aztán hallottam, hogy a környéken is vannak jó delfines programok, delfinnézés hajóból, sőt, delfinekkel úszás is. Szülinapom előtt két héttel meg is kérdeztem kedvesemet, van-e ajándékötlete, mert ha nincs, szívesen vennék egy delfinekkel úszást. Hát már kitalálta, hogy telefont kapok. No nem baj, gondoltam majd az ő szülinapjára...

Mindennapok

Hát a januári dömping után már elég régen jelentkeztünk, leginkább azért mert nem történt semmi érdekes. Aztán eszembe jutott, hogy a semmiről is lehet írni, elég jól ment az egyetemen is, úgyhogy arról lesz szó, hogy mégis hogyan telik egy hetünk, mit lehet itt csinálni, ilyesmi.

Swan Valley

Január közepén egy régóta esedékes programot sikerült végre megejteni, elugrottunk egy délutánra Perth házi borvidékére, melyet a folyóról Swan Valley-nek neveztek el. A központtól úgy 25km-re keletre kezdődik a borvidék, ami állítólag egy völgy, bár én csak a síkságot láttam belőle. Van itt egy rakás kisebb-nagyobb borászat, házi sörfőzdék, csokigyárak, szép rendezett környezet, komoly marketing, szóval lehet itt egy kis turizmust csinálni. Ha meg valamit lehet, azt errefelé meg is teszik, úgyhogy vidáman el lehet itt tölteni egy napot, aztán máskor még egyet anélkül, hogy kétszer ugyanoda mennél. Minden borászat egész héten nyitva, csekély összegért vagy ingyen lehet kóstolni amennyit akarsz. Aztán persze lehet is venni, de különösebben nem várják el.

Denmark és Margaret River

Albany-tól 55km-re keletre található Denmark nevű kisváros. Eredeti terv szerint megszálltunk volna itt egy éjszakára, mivel úgyis útba esik hazafele menet, de már minden kemping foglalt volt, így maradtunk plusz egy éjjelt Albanyban, és csak átugrottunk Denmarkba.

Albany

Esperance-ból nyugatra indultunk, és egy 480 km-es út után megérkeztünk a 30.000 lakosú Albanyba. Megtettük a Záhony - Hegyeshalom távolságot úgy, hogy 3 lakott településen haladtunk át, összesen kb. 500 lakossal. Utunkat egy kígyó bánta meg, aki rosszkor és rossz helyen próbált meg átmenni az úton.

Esperance

Kalgoorlie után utunk délre, a Déli Óceán partján fekvő 10.000-es lakosú Esperance-ba vezetett. Itt álljunk is meg egy pillanatra. Nem tegnap volt már, de én még úgy tanultam az általános iskolai földrajz órán, hogy 3 óceán van: a Csendes, az Atlanti és az Indiai. Azt is tanultunk, hogy a Jeges tenger nagysága alapján lehetne óceán, de azért mégis tengernek hívjuk. Ebben a tudatban éltem egészen addig, amíg nem jöttünk Ausztráliába, itt hallottam először a Déli Óceánról, ami Ausztrália partjaitól délre fekszik, és körülveszi az Antarktiszt.