2013. december 12., csütörtök

Ház projekt #1 - Kell egy telek

Volt egyszer egy cikkünk arról, hogy miket tervezünk a közeljövőben, most hogy itt maradtunk. Az elmúlt hónapok azzal teltek, hogy elkezdtünk az ott leírtakat kipipálni, ezért például nem is volt időnk a bloggal foglalkozni sem.

2013. december 8., vasárnap

Cairns, kapu a Nagy Korallzátonyhoz

Na ezt a „hangzatos” címet sem én találtam ki, csak próbáltam a város szlogenjét (Gateway to the Great Barrier Reef) normálisan lefordítani.

Cairns egy 150 ezres kisváros a Korall Tenger partján, és mivel itt viszonylag közel van a korallzátony a parthoz, nagyon sok egynapos kirándulás és többnapos búvárprogram is innen indul, mint például a mi három napos túránk. A part közelében van pár drágább hotel is, de a város mégis inkább a „hátizsákos”, fiatal turisták mekkája; nagyon gyakori látvány a mezítlábas fiatal egy pack sörrel a kezében.

2013. november 5., kedd

A verseny ami megállítja az országot

Minden November első keddjén keleten délután 3-kor, nyugaton délben pár percre megáll az élet. Victoria államban ez konkrétan munkaszüneti nap, de máshol is garantáltan megszakad a munka és mindenki a tévét kezdi bámulni. Ennek oka egy krikettmeccs nyavalyás lóverseny, ami tart mindössze három percig, mégis mindenki megőrül érte, számomra felfoghatatlan, hogy miért.

2013. október 30., szerda

Merülés a Nagy Korallzátonynál

Az előző posztban megénekelt túrából is látható, hogy ez nem az a pihenős vakáció volt. Másnap is fél hatkor keltünk, 7-kor már indult a hajó, ami három napig az otthonunk volt. Merthogy az igazi célja az utazásnak egy régi vágyunk megvalósítása volt, mégpedig hogy lássuk a Nagy Korallzátonyt, lehetőleg sokszor és közelről, azaz a víz alól. Ezt nem nagyon lehet a partról végrehajtani, mert a zátonyok elég messze vannak, akár 50-100km-re is. Akit egyébként érdekli hogy mi is az a Nagy Korallzátony, az klikkeljen ide, én ebbe nem mennék bele, elég csak annyi, hogy Ausztrália ÉK-i partjai mentén több ezer kilométer hosszú zátonyrendszer, egyben a Föld legnagyobb ökoszisztémája (magyarul van sok tengeri herkentyű). Na még azt, hogy ezt is Cook kapitány fedezte fel, és ha már ott volt meg is feneklett rajta.

2013. október 20., vasárnap

Trópusi Queensland

Idén szeptember utolsó hétfőjére esett nálunk nyugaton a Királynő szülinapja, mely itt munkaszüneti nap; ezt megtoldottuk még két nap szabival, és meglátogattuk végre az észak-keleten található Queensland államot. Cairns városába érkeztünk repülővel helyi idő szerint hajnali 4-kor (perthi idő szerint hajnali 2-kor); ez az egyetlen közvetlen járat Perth és Cairns között, szóval nem volt sok választásunk az időzítést illetően. Szállást erre a hajnalra nem foglaltunk, inkább ott maradtunk még két órát a reptéren, kávéztunk meg átöltöztünk, én próbáltam aludni, de ahhoz túl sokan lettek nagy hirtelen.

2013. szeptember 22., vasárnap

Projektek

Azt hiszem az már nem újdonság senki számára, hogy rövidtávon egyelőre nem megyünk sehova. Iszonyatosan nehéz döntés volt, a szülők is kibírták röhögés nélkül, de be kellett látnunk, hogy ez itt tulajdonképpen nem rossz, jól megy az élet és a kilátások még jobbak. Viszont akkor már csináljuk komolyan, vágjunk bele pár dologba amivel végleg meg tudjuk alapozni itt a jövőnket. Tehát pár ilyen projektről lesz szó, melyeket az elmúlt két hónapban indítottunk el és az elkövetkező két évben szeretnénk learatni a gyümölcseit. Látom ma inkább leszek költői mint vicces, ez egy ilyen nap, bocsi...

2013. augusztus 29., csütörtök

Lombok: túra a dzsungelben

Gili nyaralásunk során a búvárkodást mindössze egy napra szakítottuk meg, hogy elmenjünk kirándulni Lombokra. Indonézia 18.307 szigetből áll, de a turisták túlnyomó többsége Balin összpontosul. Bali keleti szomszédja Lombok, és annak ellenére, hogy az út motoros hajóval csupán másfél óra, nagyon kevesen jutnak el ide. Mivel mi Lombok partjaitól pár kilométerre voltunk, úgy gondoltuk, hogy nem hagyunk ki ide egy kirándulást. A sziget valamivel kisebb, mint Bali (Lombok 4.725 km2, míg Bali 5.780 km2), de az Indonéz útviszonyoknak és közlekedésnek köszönhetően egy ekkora terület nem járható körbe egy nap alatt (négyzet alapon Lombok kb. 70x70km lenne). Alapvetően két féle egy napos túra elérhető a szigeten: a középső és déli részen városlátogatós - tengerpartos - kulturális, míg az északi részen vízeséshez túrázós programok elérhetőek; mi az utóbbit választottuk. (Vannak még két- és többnapos vulkánmászós túrák is, ez sajnos idő hiányában nekünk kimaradt.)

2013. július 10., szerda

Jó és rossz dolgok Ausztráliában

Pár hét híján már 3 éve élünk Ausztráliában, így már elég objektíven látjuk az itten jó és kevésbé jó dolgokat. Íme, egy összefoglaló, természetesen a teljesség igénye nélkül.

2013. június 27., csütörtök

Gili, jobb mint Bali

Imádom itt az ünnepeket; a húsvét egy nappal hosszabb mint otthon, így több időnk van festeni a tojásokat. Vagy leszarjuk az egészet és el is utazhatunk egy trópusi szigetre. Nehéz döntés. Szóval február környékén jött ez a dilemma hogy mi legyen húsvétkor, ami kiváló alkalomnak látszott egy olcsóbb, 9-10 napos utazásra, mert a hétvégéket és az ünnepet kihasználva csak 4 nap szabit kell ehhez kivenni. Több sziget is szóba jött, de Perth nem a világ közepe, bárhova eljutni elég körülményes és drága. Kivéve Balit, de ott meg már voltunk. Na nem mintha nem lehetne eltölteni ott minden évben pár napot, de szeretünk mindig máshova menni. Végül a Gili szigetekre esett a választás. Ha nem ismerős, a hiba nem az ön készülékében van, nekem is új volt. Berni viszont szerencsére hallott már róla szépeket, ott van Bali mellett, olcsó is (még mindig Indonézia), indulás.

2013. június 18., kedd

Szingapúr #2: látnivalók

Már jó régen adós vagyok ezzel a bejegyzéssel, mert nem tegnap volt már, hogy Szingapúrban voltunk. De ami késik nem múlik...

A bevezetőből kiderült már, hogy nekünk nagyon tetszett Szingapúr (azóta is a kedvenc ázsiai városunk). Sok mindent is lehet itt csinálni, a két és fél nap közel sem volt elég mindenre, és ez az a város, ahova szívesen visszamennénk.

2013. június 4., kedd

Az utolsó állomás: Auckland

Van egy olyan érzésem, hogy ez egy rövid írás lesz. Már egy ideje gondolkodom rajta, hogy mit is lehetne Aucklandről írni, de túl sok érdekes valahogy nem jut eszembe. Az az igazság, hogy a túra izgalmas része Paihiában véget ért, már csak az maradt hátra, hogy eltöltsünk egy napot NZ legnagyobb városában, aztán meg elguruljunk a repülőtérig.

2013. május 27., hétfő

Látogatás a vasércbányában

Ha valaki esetleg lemaradt volna, 2012 októberétől egy nagy nemzetközi bányaipari cégnél, a Rio Tintonál dolgozok, azon belül is a vasérc termékcsoportnál. Én irodai munkát végzek Perthben, viszont a termelés nem itt, hanem Észak-Nyugat Ausztráliában, a Pilbara nevű térségben folyik.

2013. május 15., szerda

Mit lehet Perth központjában ebédelni?

Amikor bő 3 évvel ezelőtt elkezdtük mondani a rokonoknak, hogy Ausztráliába költözünk egy időre, mindenkinek a következő volt az első reakciója: „Úristen, mit fogtok Ti ott enni???” Erre mindig azt feleltem, hogy ott is élnek emberek, és viszonylag ritkán halljuk a hírekben, hogy az ausztrálok tömegesen halnak éhen, szóval majd csak lesz ott mit enni.

2013. május 12., vasárnap

A Canterbury roncs és a cápa

Lassan már illene befejezni NZ-t, de még mindig van hátra pár nap, nem is eseménytelen. Egészen döbbenetes mennyi szuper dolgot csináltunk ott bő két hét alatt, ezekre asszem örökké emlékezni fogunk. A sorba illeszkedik a búvárkodás is, mert olyan nincs hogy eljövünk ide és nem merülünk. Merthogy NZ persze erről is híres, rengeteg hely van a két sziget körül ahol érdemes merülni, némelyiket szándékosan alakították ki, például jó helyen elsüllyesztett kiöregedett hajókból. Mi is ilyenre készültünk, mégpedig a legjobb helyen, az északi szigetnek is a tetején, a festői Paihiában.

2013. április 28., vasárnap

Események

Gondoltam legyen egy gyors felsorolás az elmúlt hónapok emlékezetes helyi eseményeiről, melyek egyenként nem érnének meg egy bejegyzést, de így együtt talán elérik az ingerküszöböt. Ha nem, azt csak arra tudom fogni, hogy itt még egy tisztességes békemenet vagy hídfoglalás sincs ahol lehetne kicsit hőbörögni, kénytelen vagyunk beérni sporteseményekkel, koncertekkel. Ezekből mostanában nem kevés volt, kis túlzással több rendezvényre jutottunk el mint két év alatt összesen. Na nézzük.

2013. április 23., kedd

Információk és tanácsok Ausztráliába készülőknek

Viszonylag gyakran megkeresnek idegenek emailben, hogy válaszoljak mindenféle Ausztráliába költözéssel kapcsolatos kérdésre. Egyre kevésbé szeretek ezekre az emailekre válaszolni, leginkább azért, mert a magyar ember alapvetően hálátlan, és a kérdezők 80%-a meg sem köszöni, hogy vettem a fáradságot és megválaszoltam a kérdéseit (hozzá kell tennem, hogy nagyon sok olyan kérdést kapok, amire egy egyszerű Google kereséssel is lehetett volna választ kapni, és ez elég elszomorító). Aztán van az olyan kérdező, aki helyében én biztos nem jönnék ki; például: „Szia! Barátnőmmel elhatároztuk, hogy kiköltözünk Ausztráliába. Már elkezdtünk gyűjteni. Mit tudsz tanácsolni?”. És mikor leírom, hogy leginkább azt, hogy jól gondolják meg, hogy mit csinálnak, és hogy mennyit fognak itt csak az első héten költeni – persze mindig hozzáteszem, hogy senkit nem akarok lebeszélni, csak azt akarom, hogy mindenki tudja, mire vállalkozik, és kb. mennyi induló tőke kell. Na és akkor erre kapok vissza egy felháborodott emailt, hogy „Úgyse tudsz lebeszélni”, és akkor azért kicsit elmegy a kedvem az egésztől. Persze tisztelet a kivételnek, mert vannak nagyon rendes emberek, akik tényleg értelmeseket kérdeznek (pl. „Végigolvastam a blogotokat, és sok kérdésemre találtam választ, de észrevettem, hogy xy témáról még nem írtál, így erről szeretnék kérdezni”), és meg is köszönik a választ.

2013. április 17., szerda

Waitomo Caves, avagy barlangtúra kicsit másképp

Ez az a program, ami eredetiben nem szerepelt az itinerünkben. Eredetileg Rotoruából én észak-kelet felé terveztem továbbmenni, a Coromandel félsziget felé, ugyanis van ott egy forró vizes strand (Hot Water Beach), ahol a strandon, ha az ember ás magának egy gödröt, feljön a forró víz a föld alatti meleg forrásokból, és már kész is a privát termálmedencéje.

Aztán beszélgettünk kanadai barátainkkal, akik két évvel előttünk voltak Új-Zélandon, és ők mondták, hogy voltak egy úgynevezett „black water rafting” nevű programon a Waitomo barlangoknál, és nagyon ajánlották, mivel egy kicsit extrém dologról van szó; de erről majd később.

2013. április 13., szombat

Maori est Rotoruában

Kis trópusi búvárszünet után folytatjuk NZ kalandjainkat, bármennyire égő is, hogy áprilisban írunk decemberről, de nyugi jut még májusra is. Tongariro után csapattunk tovább északnak, a szerényen csak Thermal Explorer Highwaynek nevezett úton. Van ami nem hangzik jól magyarul, hadd ne fordítsam le. Azért hívják így mert mindenféle jön fel a föld alól, a környék tele van vulkánokkal, gejzírekkel, forró iszapmedencékkel, termálfürdőkkel, stb. Útközben érintettük az ország legnagyobb tavát (Taupo tó, naná hogy egy kráter az egész) és megálltunk bedobni pár képeslapot, ami pár hét múlva nagy meglepetésre meg is érkezett Magyarországra. Merthogy a helyszínen leesett, hogy rossz postaládába dobtuk be, ezek szerint itt nem csak egyféle postaláda van, csak tudnám miért kék mind a kettő.

2013. március 27., szerda

A nap képe: Gili Air, Indonézia

Idei húsvéti szünetünket az aprócska Gili Air szigetén töltjük. A három pici Gili sziget (Trawangan, Meno és Air) Bali keleti szomszédja, Lombok partjainál helyezkednek el. Mi múlt péntek este repültünk Perth-ből Balira, majd szombat reggel Baliról jöttünk tovább komppal.

A szigetek nagyon nyugisak: nincs se autó, se motor, sőt még aszfaltos út sem. Aki nem szeret gyalogolni, az póni-taxival is közlekedhet. A szigetet úgy másfél óra alatt lehet körbegyalogolni.

2013. március 17., vasárnap

Tongariro Crossing, avagy túra az aktív vulkánnál

Új-Zéland a túrázók Mekkája. Számtalan túraútvonal van, és míg a leghíresebbek mind több napos túraútvonalak, talán a legismertebb egy napos a Tongariro Crossing. Több napos túrát nem vállaltunk be; egyrészt időnk sem lett volna rá, másrészt pedig azért az már egész más tészta, több napra való felszerelést és élelmet kell cuccolni az embernek, speckó felszerelés is kell hozzá, mint például jó minőségű hálózsák, stb. De miután tavaly Tasmániában kicsit megbántam, hogy a Cradle Mountain-nél nem hagytunk magunknak több időt és nem másztuk meg a hegyet, még egyszer nem akartam ezt a hibát elkövetni, és mondtam Attilának, hogy ezt a túrát mindenképpen meg szeretném csinálni, még ha kicsit hosszúnak is tűnik.

2013. március 4., hétfő

Wellington

A Fox Glacier-ben töltött éjszaka után (az egyik legjobb kemping volt) másnap mentünk tovább észak felé. A Déli sziget nevezetességeit lényegében letudtuk, de még 600km-re voltunk Picton-tól, ahonnan a komp indult az Északi szigetre. Úgy döntöttünk, hogy ezt a távot megbontjuk, és alszunk egyet Nelson-ban, ami a sziget második legnagyobb városa, ahonnan már csak két óra lesz az út másnap. Odafelé végig esett, először tapasztaltuk meg a rettegett nyugati parti időjárást. Azért egy-két helyen megálltunk, például a „Palacsinta sziklák”-nál, ami teljesen a tavaly megcsodált Apostolokra emlékeztetett minket.

2013. február 18., hétfő

Hopman Kupa 2013

2011 és 2012 után idén is ellátogattam a Hopman Kupára. Aki lemaradt volna az előző beszámolókról: ez egy országok közti vegyes teniszverseny, 8 országot egy férfi és egy női versenyző képvisel.

2013. február 9., szombat

Gleccsertúra

Mielőtt rátérnénk mai témánkra jöjjön egy szolgálati közlemény: szeretném megjegyezni mennyire tönkrevágta a lelkivilágomat, hogy a Milford Sound-ról írt előző posztomat az átlagnál lényegesen kevesebben olvasták. Pedig ebbe aztán annyi képet raktunk mint még soha, örökké ezért megy a sírás aztán ha ott van akkor meg senkit sem érdekel. Szóval mindenki gyakoroljon bűnbánatot és tessék elolvasni azt is, különben átváltok megnemértett művész üzemmódra azt leteszem a lantot.

2013. január 28., hétfő

Milford Sound: eső után fjord

NZ déli szigetének egész délnyugati része egy nemzeti park, gyakorlatilag érintetlen vadon. Ez annak köszönhető, hogy itt közvetlenül a part mellett húzódik a Déli Alpok 2-3000 méteres hegyekkel, amitől egyrészt nincs hely, másrészt ennek elég különleges időjárási vonatkozásai is vannak. Konkrétan esik. Sokat. Akár 7 méternyi is lepotyoghat egy évben, van hogy egy nap 200mm is. Száz kilométerrel arrébb, a síkságon meg öntöznek. Ennek oka, hogy a tenger (Ausztrália) felől érkező meleg levegő nem jut át a hegyeken, hanem helyben lecsapódik. Muszáj megemlíteni a hasonlóságot Tasmánia nyugati felével, itt is - ott is hasonló okokból van áthatolhatatlanul sűrű trópusi esőerdő, pedig mindkettő közelebb van az Antarktiszhoz mint az Egyenlítőhöz. Mivel itt azért van tél is, a körülmények kedveznek a gleccserképződésnek is. Vagy egy tucatnyi, a norvég partvidékhez hasonló fjordot martak ki a hegyekből lenyúló gleccserek, persze évmilliók alatt. Ezek egyike Milford Sound, ami egyben a legkönnyebben megközelíthető is.

2013. január 21., hétfő

I love Queenstown

A déli féltekén egyértelműen Queenstown a kedvenc városom. És ezt tudtam kb. 5 perccel az érkezésünk után. Egyrészt elég jó a fekvése; egy 80km hosszú tó, a Lake Wakatipu partján fekszik (területre a Balaton fele, viszont az átlagmélysége 230m), és 360 fokban hegyek veszik körbe.

2013. január 10., csütörtök

Christchurch két évvel a földrengés után

Új-Zélandi körutunkat a Déli Szigeten Christchurchben kezdtük. Kevesebb, mint 400.000 lakosával ez a Déli Sziget legnagyobb, és az egész ország második legnagyobb városa, viszont legtöbben mégsem e miatt ismerik a nevét. A várost az elmúlt két és fél évben több erős földrengés is megrázta. A város kálváriája 2010. szeptember 4-én egy 7,1-es erősségű földrengéssel kezdődött; a rengés 10km mélyen volt, és anyagi károkat okozott, viszont emberéletet nem követelt. 2011. február 22-én aztán egy 6,3-as erősségű rengés szinte letarolta a városközpontot. A rengés igaz a Richter skálán gyengébb volt, mint az előző évi, viszont csak 5km mélyről eredt, és közelebb is volt a városközponthoz, így a károk sokkal nagyobbak voltak, arról nem is beszélve, hogy a rengés munkaidőben, ráadásul ebédidőben történt, tehát a központ tele volt, így ez a rengés 185 emberéletet követelt. Volt még pár kisebb rengés 2011 során, de a februári az, ami szinte a földdel tette egyenlővé a városközpontot.

2013. január 5., szombat

A nap képe: Djokovic és én

Ha január első hete Perthben, akkor Hopman Kupa. Idén is megjártam, ma este voltam másodszor a Szerbia - Németország mérkőzésen. Nem akarok most részletekbe belemenni, majd írok még róla, most elöljáróban csak annyit, hogy Djokovic meccse után gyorsan elkaptam egy fotóra.

2013. január 2., szerda

Új-Zéland bevezető

Szóval ahogy azt Berni beharangozta induláskor, Új-Zélandról lesz szó mostantól egy darabig (a továbbiakban NZ-nek fogom hívni egyébként). Erős kezdésnek csak annyit mondanék, hogy ez a világ legszebb országa. Erről nem nyitok vitát. Akárhogy gondolkodom, nem jut eszembe egyetlen másik ország sem amely ekkora, relatíve kis területen ilyen szintű változatosságot tudna nyújtani. Van itt minden: hegyek (sípályákkal!), fjordok, gleccserek, esőerdők, vulkánok, gejzírek, strandok, szigetek, tavak, vizesések, mittudomén.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...