Igen, ezt is megértem: eljutottam Indiába. Nem saját döntésemből, hanem a munka vitt oda. A történet röviden annyi, hogy a cégem vezetősége kitalálta, hogy milyen sokat is lehet azon spórolni, ha egyes tevékenységeket kiszervezünk Indiába, az IBM-hez. És nem elég, hogy az itteni emberek nagy része elveszti a munkáját, de még be is taníthatjuk őket. Szép, mi? Március-áprilisban itt volt egy rakás indiai 2 hónapig, hogy tanuljanak tőlünk. A gond csupán a tervezéssel volt: az én csapatom munkáját átvevők közül akkor még senki nem dolgozott az IBM-nél, tehát itt betanítottunk pár olyan embert, akik leírták a folyamatokat, és az lett volna a cél, hogy ők kint betanítják a többieket. Persze az IBM nem számított arra, hogy mennyire komplex az itteni munka, nem úgy megy az, hogy összeadok 2-t meg 2-t. Szóval jöttek a gondok, nem haladt a folyamat, így közvetlen felettesemmel együtt, illetve még pár másik csapat képviselőivel egy havi zárásra – összesen két hétre – ellátogattunk Chennai városába, dél-kelet Indiába. Ez a cikk arról szól, hogy miket gondoltam Indiáról az utazás előtt, és ez mennyiben változott vagy nem változott meg az út végére.