Mint már Attila említette, szeptember 27-én a királynő szülinapját ünnepeltük, és a hosszú hétvégét kihasználtuk egy kisebb kirándulásra. Egyébként egyedül Nyugat-Ausztrália ünnepel ilyenkor, a többi ausztrál államban június második hétfőjén ünnepelnek (Nyugat-Ausztrália az alapítását ünnepli június első hétfőjén, ezért választották inkább a szeptember végi, október eleji dátumot). A királynő szülinapja egyébként április 21-én van.
2010. szeptember 30., csütörtök
2010. szeptember 29., szerda
Vezetés
Megint jó sok idő telt el, de érdemes volt várni, mert végre tudunk miről írni. Ugyanis hosszú hétvége volt (a Királynő szülinapja, ami amúgy nem most van, de most ünneplik), és ezt ki is használtuk egy kis kirándulásra. Geraldtonba mentünk, ami olyan 400km-re van észak felé, szintén az óceán partján. Arról, hogy mi volt ott majd Berni fog írni, én igazából az utazást mesélném el.
2010. szeptember 20., hétfő
TV
Rendszeres olvasóinknak talán feltűnt, hogy egyre ritkábbak a bejegyzéseink. Na ezen nem fogunk tudni változtatni, mert nem nagyon történik semmi amiről lehetne írni, emiatt meg jelentős alkotói válság állt be, de az vesse ránk az első disznósajtot aki minden nap tudna magáról írni egy oldalt. Na ugye. Szóval ott tartottunk, hogy most például kiszenvedek pár sort arról, hogy mi megy a tévében. Valamiért azt hiszem ez még nem a legalja...
2010. szeptember 12., vasárnap
City Beach biciklivel
Mostanában biciklivel járjuk a környéket hétvégente, és első utunk City Beachre vezetett. A túra kb. 30 km-es volt, és azzal kellett szembesülnöm, hogy a város tele van dombokkal, tiszta Tour de France... :) Na jó, mikor másodszor mentünk ugyanarra, már közel sem tűnt annyira vészesnek.
City Beach egyébként gyönyörű, nekem még jobban tetszett, mint Cottesloe. Várost nem nagyon találtunk, mert egy óriási park van a parttól nem messze.
City Beach egyébként gyönyörű, nekem még jobban tetszett, mint Cottesloe. Várost nem nagyon találtunk, mert egy óriási park van a parttól nem messze.
2010. szeptember 7., kedd
A város
Asszem még nem is írtunk arról, hogy milyen is maga a város. Nagy részét nyilván még nem láttuk, de azért van egy általános képünk az egészről, aztán vagy igazam van vagy nem.
Szóval Perth Nyugat Ausztrália központja, majdnem 1,7 millió lakosa van, ezzel negyedik az országban. Területileg is szép nagy, innen nézve jóval nagyobb mint Budapest, bár hogy hol ér véget a város és hol kezdődik a préri arra még nem jöttem rá. Leginkább úgy lehet elképzelni, hogy van egy kerületnyi központ, körülötte 20km-es körben meg végig kertváros. De tényleg, olyan mintha a Blahán családi házak lennének, egyáltalán nincs nagyvárosi hangulata. Van itt is egy folyó, a Swan, ami nem olyan jó fej mint a Duna, hanem össze vissza kanyarog a városban, néhol kisebb tavakat képezve, hogy nem is látszik folyónak, ezeken a szélesebb részeken komp van. Amúgy ránézésre rohadt sok víz van benne, fogalmam sincs honnan jön mikor alig van eső. Azért áradástól nem kell tartani, különösebb gátak nincsenek, maximum nem építkeznek közvetlenül a partra. Nem, Auchan sincs az ártérben.
2010. szeptember 4., szombat
KPMG
Immár 5 hete dolgozok az ausztrál KPMG-nél, így itt az ideje, hogy összefoglaljam az eddigi tapasztalataimat. Összességében annyit, hogy sokminden ugyanaz, mint otthon, tehát azért látszik, hogy a cég ugyanaz. Vannak azonban különbségek, ezek néhol jók, néhol kevésbé… Előre is elnézést kérek, ha esetleg túl sok olyan kifejezést használok, amit a nem KPMG-sek nem értenek, majd próbálok azért magyarázni.
2010. szeptember 2., csütörtök
Kenguru steak
Mikor kiderült, hogy ide jövünk annyian hitték viccesnek, hogy majd biztos esszük a kengurusteak-et, hogy gondoltam miért is ne. A másik ilyen, hogy krokodilra vadászunk, de ez még várhat. Na szóval tök véletlenül találtam a boltban fél kilós vákuumos kiszerelésben kenguru steak húst, amit itt egyébként nem nagyon esznek. Nem is volt sok csomag belőle, pedig nagyjából marhahús árban volt és úgy is nézett ki. Három szép szelet hús volt a tálcán, reggel bepácoltam, este kisütöttem, gyönyörű szép lett, sajnos mire eszembe jutott, hogy le kéne fotózni már csak egy maradt. Az íze és az állaga egyébként fantasztikus, könnyű elrágni annyira omlós, nekem hatszor jobban ízlett mint egy sima marhasteak. Még Berninek is tetszett, pedig nézte egy darabig mire meg merte kóstolni. És én csak egy kontár vagyok, egy igazi szakács csodákat tudna vele művelni. Ezentúl nézni fogom, hogy éttermekben foglalkoznak-e vele, ha nem akkor konkrétan idióták.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)