A Sydney-sorozat lezárásaként gondoltuk, hogy felpakolunk pár fényképet mindenféle kajáról amit útközben ettünk. Na nem mintha Michelin csillagos alkotásokról lenne szó, mégcsak nem is helyi specialitások (olyan az ozziknak nem sok van), egyszerűen csak finomak és emlékezetesek voltak. Vágjunk is bele mert most jöttünk jetskizésből és mindjárt elalszok, tehát képet megnéz, kommentet elolvas.
2011. december 11., vasárnap
2011. december 4., vasárnap
Blue Mountains
Sydney nyugati szélétől kb. 50 km-re kezdődik a Blue Mountains, azaz a Kék Hegyek. A központból 2 órás vonatúttal lehet eljutni a 100 km-re található Katoomba nevű kisvárosba, mely a leglátogatottabb a Blue Mountains nemzeti parkban. Egy életkép a vonatútról; a Perth-i szép modern vonatok után kicsit csalódás volt a bőrülés és szemét (ez egy reggeli járat volt, tehát viszonylag tiszta, de azok a vonatok, amelyek este érnek be a városba, már egytől egyik tele vannak szeméttel).
2011. november 28., hétfő
Sydney - külvárosok
A központban lévő látnivalók után nézzük, mire jutott időnk a külvárosi látnivalók közül. A könnyebb tájékozódás érdekében íme egy térkép:
2011. november 14., hétfő
Sydney: látnivalók a városközpontban
Attila bevezetője után térjünk rá arra, hogy mit is láttunk Sydney-ben. A könnyebb tájékozódás érdekében íme egy térkép azokról a helyekről, ahova ellátogattunk a pár ott töltött nap során.
2011. november 10., csütörtök
Sydney beharangozó
Most, hogy már több mint egy éve itt vagyunk, eljutottunk végre ide is, Ausztrália fővárosába. Na jó, nem az, aki azt hitte, annak jár az 1-es, leülhet. Már ideje volt kicsit kimozdulni, Kuala Lumpur óta csak a környéken voltunk, az meg mégiscsak 5 hónapja volt, válság van, na. Amúgy hosszú hétvége volt, egyrészt, mert itt csúcstalálkozott párszáz fejes a volt brit gyarmatokról, másrészt mert a királynő szülinapját is éppen ilyenkorra tették. Szegény biztos meg lehet zavarodva, már arra sem emlékszik pontosan senki, hogy mikor született. Egyébként Őfelsége is itt volt a városban haknizni, mi meg inkább elhúztunk a sziget másik végébe.
2011. november 6., vasárnap
Bálnalesen
Az év nagy részében a Déli Óceánban élő bálnák elindulnak északra, a melegebb vizekbe párzani, majd augusztus és október között térnek vissza újból délre, s így ez az időszak kitűnő alkalom arra, hogy a turisták megcsodálják ezeket a hatalmas állatokat. Nyugat Ausztrália partjainál hosszúszárnyú bálnát (humpback whale), déli simabálnát (Southern right whale), és kék bálnát (blue whale) lehet megfigyelni.
A nap
A nap
2011. október 16., vasárnap
Költözés
Úgy nézem két hónapja volt az utolsó bejegyzés egy három hónapja történt eseményről, erre nincs mentség, valóban szánalmas. Kifogásnak tudnám felhozni, hogy nem történt semmi, illetve hogy iszonyat lusták vagyunk. Ez így mondjuk nem igaz (mármint a mondat első fele), ha nagyon akarom azért volt két említésre méltó esemény, és igen, most az egyikről lesz szó.
2011. augusztus 21., vasárnap
Caversham vadaspark
Még július végén voltunk a Caversham vadasparkban, azóta viszont túl vagyunk egy költözésen, ami elég sok pakolással és takarítással járt, illetve netünk sem volt majdnem két hétig, szóval kicsit elmaradt a blogírás…
2011. július 17., vasárnap
Carbon tax
Sokat gondolkoztam írjak-e erről, mert rengeteg okos ember meg hülye politikus vitatkozik itt rajta évek óta, és tíz éven belül el sem lehet dönteni kinek lesz igaza. Nem vagyok a téma nagy szakértője sem, simán lehet hogy félreértek valamit vagy átsiklok felette. De mivel mindig is felületes ember voltam, hát gondoltam miért ne, legfeljebb hülyeséget fogok írni. Meg leginkább azért, mert felmegy a vérnyomásom ha belegondolok abba a demagóg nemtörődömségbe, ahogy az ausztrálok gondolkodnak erről a témáról és a világban betöltött szerepükről.
2011. július 10., vasárnap
Leltár az aranybányában
Azon cégek esetében, melyeknek van készlete, ez általában jelentős, ezért a könyvvizsgálónak meg kell bizonyosodni, hogy tényleg létezik az a készlet amit kimutatnak a könyvekben, és hogy pontosan tartják-e nyilván. Ezért aztán hozzátartozik a munkánkhoz, hogy elmegyünk az év végi leltárakra és leellenőrizzük amit az ügyfél számolt. Ezt persze általában a „fiatalok” csinálják (én sem voltam már leltárazni úgy 3 és fél éve), mivel nem a legnehezebb feladat, és hát valljuk be, néha szívás (pl. december 24-én; szilveszter délután; éjjel; amikor a kiskereskedelmi diszkont-lánc ajtaját majdnem rátöri az emberre a dühödt nép mivel elhúzódik a leltár; -20 fokban kb. 10 méter magasan az almasűrítmény tartály tetején, süvítő szélben; és még sorolhatnám…).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)