Események

Gondoltam legyen egy gyors felsorolás az elmúlt hónapok emlékezetes helyi eseményeiről, melyek egyenként nem érnének meg egy bejegyzést, de így együtt talán elérik az ingerküszöböt. Ha nem, azt csak arra tudom fogni, hogy itt még egy tisztességes békemenet vagy hídfoglalás sincs ahol lehetne kicsit hőbörögni, kénytelen vagyunk beérni sporteseményekkel, koncertekkel. Ezekből mostanában nem kevés volt, kis túlzással több rendezvényre jutottunk el mint két év alatt összesen. Na nézzük.


Hopman kupa: erről itt írt Berni, nagyon nem is ragoznám mivel engem nem érdekelt. Kis bemelegítő tenisz torna az Australian Open előtt, persze a telt ház azért garantált, sokan csorgatták a nyálukat Ana Ivanovicsra vagy éppen Gyokóra.


Australia day: az itteni augusztus 20, csak januárban. Rengeteg rendezvény, fellobogózott terepjárók, mindenki nemzeti színekben, estére eltűnik pármillió szarvasmarha meg egy köbkilométer szesz is. Mi asszem csak a strandra mentünk, meg este a tűzijátékra, semmi különös, kivéve hogy páran a tűzijáték hangjával szerették volna elfedni, amint éppen kirobbantanak egy ATM-et a házunk melletti bevásárlóközpontban, de nem volt szerencséjük mert valaki észlelte hogy nem pont a tűzijáték felől jön a hang és két perc alatt ott is volt a rendőrség.

Kosárlabda: a város csapata a Perth Wildcats. Ki ne akarna egy Vadmacskák nevű férficsapatban játszani? Na mindegy, gondoltuk egyszer megnézzük, ha már Berni nyert jegyeket. A vadiúj Arénában volt a meccs egy péntek este, és mit ad isten telt ház volt pedig az átlag jegy drágább mint egy focimeccsre. Tök jó hangulat, mindenki mezben, komoly szurkolás, cheerleederek (szurkolólányok vagy minek fordítsam), stb. Tisztára mint egy NBA meccsen, már ahogy én elképzelem, mert még sosem voltam a közelében sem. A játék színvonala sajnos elég sovány volt, ennyi homályt rég láttam. Nagyon kevés pontot sikerült kiizzadni a srácoknak, végül nagy küzdelemben, az utolsó percben fordítva talán 64:62-re nyertek valami nevesincs keleti csapat ellen.

Foci: az ausztrál bajnokság finoman szólva nem topliga. Kábé a 4-5. számú sportnak számít, kevés értelmes játékos, szakadt stadionok. Ezért nem is nagyon érdekelt eddig, hogy mit művel a Perth Glory (Dicsőség), pedig tavaly például másodikak lettek, valami lesgóllal vagy kamu tizenegyessel maradtak csak alul a döntőben. Merthogy ezt is muszáj rájátszásos alapon játszani, szerintem csak ők meg az amcsik nyomják így az egész világon. Az elmúlt években egy-két kiöregedett sztárt azért sikerült idehozni, most hirtelen Robbie Fowler jut eszembe, de a szezon előtt felröppent Beckham vagy Owen neve is, végülis ők nem jöttek. Itt van viszont Alex Del Piero, akinek a zsenialitását nehéz elvitatni, kár hogy Európa egyik leggusztustalanabb csapatában töltötte fénykorát. Most viszont a Sydney FC-t erősíti, gondoltam jó alkalom lesz benézni egy meccsre mikor éppen idelátogatnak. Alex tiszteletére kivételesen telt ház volt, az összes olasz a városban szerintem kint volt a meccsen. Pedig amolyan kiesési rangadó volt, asszem épp a tabella utolsó két helyét foglalták el, így hát a színvonal itt sem volt különösebben nagy. De a 39 éves Del Piero nem vallott szégyent, harmincról akkora dugót akasztott a fickába (majdnem pont mögötte ültünk), hogy még Messi is elismerően csapta volna össze hobbit kezeit. Meg amúgy is messze a mezőny legjobbja volt, látszott hogy egy nagyságrenddel többet tud a labdával mint bárki a környéken. Igaz, egy nagyságrenddel kevesebbet is fut. Amúgy a szezont 14 góllal és 5 gólpasszal zárta 24 meccsen, ezzel csapata legjobbja lett. A Glory egyébként 2:1-re nyert és végül 6. lett, a Sydney meg 7.

Alessandro del Piero

Footy: avagy ausztrál foci (tojáslabdával), ez itt az abszolút király, mindenki meg van őrülve érte. Tévében már néztük párszor, különösebben nem fogott meg, de azért gondoltuk csak ki kéne menni egyszer. Mondjuk, hogy érdekes volt. Kétségtelen, hogy nagyon kemény sport, egy normál focipályánál háromszor akkora ovális pályán kell futkosni és nagyon ritkán van megállás, folyamatos ütközések minden védőfelszerelés nélkül, pár évente meg is hal valaki. Ugyanakkor meg nehéz komolyan venni, mikor 36 felnőtt kigyúrt állat kicsi a rakást játszik, miközben a néző sokszor azt se tudja éppen kinél van a labda, főleg hogyha épp a pálya szemközti részén folyik a játék, ami akár 150m-re is lehet. Ha létezik sport amit jobb tévében nézni az ez. Mi egy előszezon vagy kupameccsre mentünk el, ahol ugyan kicsit mások a szabályok mint a bajnokságban, de azért lejött a lényeg, főleg hogy a mellettem ülőt kérdezgettük ha nem értettünk valamit. A városnak egyébként két csapata van, a West Coast Eagles és a Fremantle Dockers, amolyan masszív középcsapatok, csak az Eagles nyert eddig háromszor, utoljára 2006-ban. Szóval a West Coast játszott a Collingwood-al, ami viszont egy topcsapat, ennek megfelelően simán nyertek is, az Eagles meg azóta is négy meccsen csak egyszer tudott nyerni, szóval jelenleg a Dockers a jobb. Amúgy ugyanabban a stadionban játszanak, kettejük meccse a "Western Derby".


Patersons Stadium

Rögbiről meg krikettről majd akkor írok ha fagy, szakadjon le a bal herém ha valaha krikettmeccsre teszem be a lábam.


Guns N' Roses: hát nem túl sok koncerten voltunk, két éve ugye a U2-n, tavaly egy ingyenes szimfonikusokon, meg én egyszer egy fesztiválon azt annyi. Egyik nagy kedvencem a Guns, úgyhogy ezt nem akartam kihagyni, már hónapokkal előre megvettük a jegyet. Kellett is, tele volt az új Aréna. Jó tudom, ez már nem az a Guns, Axl Rose-on kívül talán egy ember maradt a régi bandából, de mivel azokat sosem láttam élőben, nekem ez is éppen megfelelt. Főleg, hogy tökéletes koncertet adtak, több mint két óra elképesztő zúzás, régi nagy slágerek (hol lesz Lady Gaga 20 év múlva?) és még időben el is kezdték, biztos már reggelire elfogyott a kokó. Axl még mindig jól nyomja (itt úgy mondanák hogy "he still got it"), a hangja semmit se változott, csak a hasa lett nagyobb, tipikus vén rocker. Próbált energikus lenni, sokat mozgott, ugrált, stb. de amikor üresjárat volt akkor mindig visszament a színpad végében felállított (oxigén)sátorba, fene tudja mit csinált ott, de azért mindig visszaért ha énekelni kellett. Rajta kívül asszem heten voltak, és ez olyan összetett hangzást jelentett amit könnyűzenében nagyon nehéz überelni. Ha éppen elhallgatott egy gitár vagy dob akkor új rétegek kerültek elő amiket addig nem is lehetett hallani, tényleg jól nyomták, mint egy szimfónia. Ez különösen az előzenekar után tűnt fel, ami a ZZ Top volt (két csóka méteres szakállal meg egy dobos), ők sem nyeretlen kétévesek és egyébként tök jók is voltak, de a Guns-hoz képest nagyon fapados volt, 3 ember ha megfeszül sem tud olyan hangzást produkálni mint 7-8.

ZZ Top

Axl Rose

Lóverseny: ennek is komoly hagyománya van, például a Melbourne Cup napján megáll az élet az országban, az összes celeb meg politikus kiöltözve, idióta kalappal feszít, milliók meg nézik a tévében. Nyilván maga a lóverseny másodlagos. Perthben az Ascot nevű versenypálya van, sose gondoltam hogy egyszer elmegyek, de ha már Márk kitalálta akkor gondoltuk miért ne. Egy napos szombat reggelen tehát kiöltöztünk és egy kiadós reggeli után már töltöttük is ki a fogadószelvényeket. Semmi bonyolultat nem játszottunk, csak kis tétekkel (5-8) egy lóra azt kész. Mindjárt az első versenyen nyert is a lovam, ha jól emlékszem negyediknek tippelték 5-ös oddsal, úgyhogy kasszíroztam is vagy 40$-t. A többi versenyen már nem volt telitalálatom, de kétszer is bejött másodiknak a lovam, úgyhogy nagyjából a pénzemnél maradtam. Berninek sajnos nem volt szerencséje, úgyhogy összességében ezen sem gazdagodtunk meg, de nem is azért mentünk. Szóval nem rossz időtöltés ez, csak lehetne kicsit pörgősebb, asszem 40 percenként van egy verseny, úgyhogy nekünk is csak 4-et volt türelmünk kivárni.

A nyertes szelvénnyel

A nyertes ló

Egy befutó