A kórházban töltött nap és a védőnői rendszer

Nagyon régen volt már, hogy Lilla születéséről írtam, és akkor úgy fejeztem be a bejegyzést, hogy legközelebb a kórházban töltött napról lesz szó. Hát ennek már jó pár hónapja, azóta Lilla már nem is olyan kis baba, eltöltött 10 hetet Magyarországon (azaz ebből egyet Rodoszon), aztán én is elkezdtem dolgozni, Lilla pedig bölcsis lett. Szóval zajlik az élet, így megint csak kevés idő jutott a blogra. Viszont végre itt vagyunk, úgyhogy vágjunk is a közepébe.

Ott hagytuk abba, hogy megszületett Lilla, majd kb. két órával később a szülőszobáról áttoltak a szobánkba, ahol a következő napot töltöttük.


Felszereltség

A szoba nem volt túl tágas, viszont minden volt benne, amire szükségünk volt:

• Ágy nekem
• Bölcső Lillának
• Asztal, szék
• TV (fizetés ellenében, amin azért meglepődtem, de miért is akarna valaki TV-t nézni, mikor egy újszülöttet is nézhet naphosszat)
• Saját zuhanyzó, WC
• Pelenkázó és beépített kád a babáknak

Mikor még terhesgondozásra jártunk, megkérdeztem a szülésznőmet, hogy mit kell vinni a kórházba. Azt mondta, hogy ruhát nekem meg a babának, más minden lesz. És ez így is volt. A következő dolgokkal volt felszerelve a szoba és a fürdő, mire odaértünk:

• Folyékony szappan, testápoló, kézfertőtlenítő a szobában és a zuhanyzóban is, illetve kb. 8 méterenként a folyosón
• WC papír
• Betét az anyukának
• Két csomag pelus a babának (mi a maradékot otthagytuk, de lehet el lehetett volna hozni, nem tudjuk)
• Popsitörlő
• Baba-fürdető
• Rengeteg takaró a babának, amibe aztán a szülésznők bugyolálták be

A szoba nem volt túl tágas, de pont elég volt egy napra; Lilla a bölcsőben, a takarók alatt megbújva

Étkezés

Hosszú volt az előző nap, és dél után már nem nagyon ettem, éjjel is csak pár muffint és müzli szeletet, szóval farkas éhes voltam, mire felértünk a szobába. A szülőszobára igaz hoztak reggelit, de így is alig vártam az ebédet.

A kórházban az egyik legnagyobb meglepetés az étel minősége és mennyisége volt. Éttermi minőségű ételek voltak, és iszonyatosan nagy adagok, nem viccelek. Első nap ebédre és vacsorára is megettem az egészet, aztán másnap már okosabb voltam, mondtam Attilának, hogy egye meg a harmadát, és én csak a maradékot ettem meg, de így is tele lettem. Még jó, hogy másnap már hazamentem, tiszta hízókúra lett volna.

Minden étkezéssel kaptam egy kis papírt, amin a következő étkezést lehetett megrendelni. Három főétel (egyik vegetáriánus) közül lehetett választani; ha valakinek egyik sem tetszett, akkor volt még két féle szendvics is. Ezen kívül bátran lehetett választani pluszban kenyeret, joghurtot, gyümölcsöt és desszertet, és nem volt ciki az összeset beikszelni.

Reggel ébredés után hoztak egy behűtött kancsó vizet pohárral, amit aztán a nap folyamán mindig pótoltak, ha elfogyott.

Pár óránként járt egy néni meleg italokkal, lehetett kávét, teát és kakaót kérni.

Reggeli: müzli tejjel, főtt tojás, gyümölcskenyér pirítva, lekvár, narancslé, aszaltszilvás desszert

Ebéd: isteni csirkés curry, kenyér, vaj, mandarin; mellette a menüválasztó kártya, amin ha magamnak választok, még a salátát és a joghurtot is beikszeltem volna (ez volt az első ebédem a szobámban, így a szülésznők rendeltek nekem)

A szülésznők és az orvosi csapat

Mindkét nap feljött Lee (a saját szülésznőm, akihez terhesgondozásra jártam) megnézni minket és segíteni a szoptatásban, de ezen kívül természetesen az osztályon lévő szülésznők láttak el minket, ha volt bármi kérdés vagy probléma. Műszakváltáskor mindig bejött az épp műszakot kezdő szülésznő, bemutatkozott, és mondta, hogy a következő hat órában ő lesz itt, ha bármi van hívjam, stb.

Első nap békén hagytak minket, aminek örültem, hiszen Lilla is és én is fáradtak voltunk. Lilla átaludta a napot, én meg Skype-oltam az otthoniakkal, képet küldtem a munkahelyre, meg ilyenek. Azért bejöttek párszor, hogy Lilla próbáljon szopizni, de az alváson kívül nem sok minden érdekelte; ennek azért meg is lett később a böjtje, mikor három nap alvás után hirtelen rájött, hogy ő tulajdonképpen éhes, a tejem viszont stimuláció hiányában még nem indult be. De ez egy másik történet...

Másnap aztán beindult a nagyüzem, hiszen már délelőtt 10 körül terveztük a hazaindulást, viszont rengeteg dolog volt még; végülis úgy döntöttem, még megebédelünk a kórházban, tudván milyen jó a kaja, és még mosogatni sem kell magunk után, és csak délután egy körül indultunk haza.

Szóval egymásnak adták a kilincset az emberek egész délelőtt:

• Jött a szülésznőm, Lee, segített szopizni és fejni.
• Egy fiatal tanuló szülésznő volt a műszakos, irtó rendes volt, sokat bent volt nálunk. Meg akartuk fürdetni Lillát, mielőtt hazamentünk (itt nem szokás hideg víz alá tenni a babát rögtön születés után – remélem már otthon is leszoktak róla; és sem szeretném, ha reggel valaki kirángatna az ágyból is hideg víz alá tenne); szóval megkértük a szülésznőt, nézze már, hogy jól csinálom-e. Mindent jól csináltam, a fürdetést nagyon jól begyakoroltatták a leendő-szülő tanfolyamon, legalább ennyi haszna volt az ott eltöltött fél napnak.
• Jött a gyerekorvos (baby doctor), hogy megcsinálja a szokásos újszülött vizsgálatokat. Ez volt amúgy az egyetlen alkalom, amikor Lillát kivitték a szobából, de természetesen mentünk vele.
• Egy idősebb néni szegényem vagy négyszer visszajött, mire meg tudta csinálni a hallásvizsgálatot, mert mindig épp volt ott valaki más; igaz először mi küldtük el, mondván hogy most nem jó, mert Lilla épp aludt, persze később kiderült, hogy alvás közben csinálják a vizsgálatot. Nagyon bánom, hogy ezt a vizsgálatot nem fényképeztem vagy videóztam le, mert irtó édes volt Lilla a fejére ragasztott érzékelőkkel, a néni pedig akkora szeretettel csinálta ezt a vizsgálatot, hogy azóta is kijönnek a könnyeim, akárhányszor rá gondolok. (Amúgy pár hete olvastam egy cikket az otthoni hallásvizsgálatokról, vagy inkább a hiányukról az Indexen.)
• Jött megnézni a hasizmomat a fizioterapeuta, és rögtön adott egy hasszorítót, hogy gyorsabban összehúzódjanak a kinyúlt izmaim. Még terhesség alatt olvastam, hogy milyen jó dolog a hasszorító, és akartam is rendelni a neten; még jó, hogy nem tettem, mert így ingyen kaptam egyet.
• Jött még egy doktornő, hogy hozzájárulok-e, hogy Lilla részt vegyen egy tanulmányban. Természetesen hozzájárultam, Lilla pisijét kellett volna begyűjteni, de mivel épp előtte pisilt életében először, utána már hazaindulásig nem kellett neki még egyszer, úgyhogy kimaradtunk a tanulmányból.
• A Szoptatási Központból minden nap megy fel egy tanácsadó a szülészetre egy egy órás előadást tartani, ami persze inkább gyakorlat, szóval természetesen erre is elmentünk. Nagyon hasznos lett volna, ha Lilla nem alussza át ezt is, de legalább így is megtanították, hogy fogjam a babát szopizás közben (a szülésznők is tanítottak persze, de természetesen pont fordítva).

Lillával hazaindulás előtt

Látogatás

Én egy szülészeten voltam Magyarországon, és ott úgy működött a dolog, hogy jöttek a látogatók, anyuka (hálóingben-köntösben) kitolta a babát az üvegajtóhoz, kiment a látogatókhoz a folyosóra, majd együtt nézhették a babát az üvegajtón keresztül; még az apuka sem foghatta meg. Hát itt egy picit másként működik a dolog, ugyanis mindenki annyi vendéget fogad, amennyit jónak lát, és annak a kezébe adja a babát, akiébe szeretné. Sőt, mivel tanulmányok kimutatták, hogy amelyik apa a születés utáni első egy-két órában kezébe veszi a babát és ismerkedik vele, nagyobb arányban veszi ki utána a részét az újszülött ellátásából, így aztán már a szülőszobán az apuka kezébe nyomják a babát, amíg anyukát kiküldik WC-re.

Itt amúgy nem csak a család, hanem barátok is bemennek már a kórházba megnézni a csecsemőt. Nekem is már előre többen mondták, hogy majd jönnek be a kórházba, de aztán mindig mondtam, hogy maximum egy napot leszek bent, úgyhogy majd otthonra jöjjenek látogatni. Így is lett, az első két hétben kicsit úgy éreztem, hogy átjáróház van, ami egy részről jó volt, mert nagyon jól esett elbeszélgetni a barátokkal (és Lilla sok szép ajándékot kapott), viszont sokszor kicsit összekuszálta a napunkat, úgyhogy pár nap tapasztalata után már mindenkinek mondtam, hogy fenntartom a jogot utolsó pillanatban lemondani a látogatást attól függően, hogy addig hogy alakult a napunk. De azért köszönöm mindenkinek, aki eljött, nagyon jól esett!


Szülésznők a szülés után

Normál szülés után az anyuka és a baba egy napot töltenek a kórházban, utána viszont elvileg 5 napig jár ki házhoz a szülésznő, ugyan az, aki végig a terhesség alatt is vizsgálta az anyukát, illetve a szülésnél is jelen volt. (Ez csak a Családi Szülészeten van így, hiszen aki a kórházba jár terhességi tanácsadásra, annak nincs saját kirendelt szülésznője.) Azért mondom, hogy elvileg, mert gyakorlatilag addig járnak és figyelik a babát, amíg nem nyeri vissza a születési súlyát, ami általában több, mint 5 nap.

Így aztán hozzánk is házhoz jött szülésznőm, Lee minden nap, egyszer még a szabadnapján is, illetve kétszer mi vittük be Lillát a szülészetre. Nagyon sok segítséget kaptam főleg a szoptatással kapcsolatban, és minden nap megmondták, hogy mikor kéne ennie Lillának, stb. Azért be kell valljam, főleg a vége felé már kicsit sok volt az állandó tatárjárás a lakásban, minden nap levetkőztetni szegény gyereket hogy megmérjék, legtöbbször akkor, mikor épp elaludt volna; folyamatosan írni, hogy mikor mennyit szopizott, mililiterre mennyi lefejt tejet kapott, kellett-e pluszban tápszert adni, stb. Szóval irtóra örültem, amikor a 11. napon Lilla visszanyerte a születési súlyát, és nem jött többet a szülésznő.

Azért persze tény, hogy a szülésznőknek köszönhetem, hogy szoptattam. Ugye a tej általában a 3. napon szokott beindulni, és amikor a 3. napon az én tejem még nagyon sehol sem volt, elkeseredve mondtam a szülésznőnek, hogy lehet én nem is tudok majd szoptatni. Erre a következőket mondta: „Nézz a szemembe! Mindenki tud szoptatni. Csak valakinek keményebben kell érte megdolgozni, mint másoknak. Ne is gondolj olyanra, hogy nem tudsz szoptatni.” Amikor ezt elmeséltem egyik barátnőmnek, aki ugyanakkor szült egy másik kórházban, hát leesett az álla; amikor neki nem lett teje a 3. napon, a szülésznő a kórházban legyintett egyet, és azt mondta, ne törődjön vele, adjon a gyereknek tápszert; pedig ő nagyon szeretett volna szoptatni. Szóval azért nem minden kórház annyira szuper, mint a King Edward, és nekem nagy szerencsém volt...

Lee hozott nekem egy olyan több ezer dolláros fejőgépet, amit amúgy heti 40$-ért lehet patikákból bérelni, plusz meg kell venni hozzá 80$-ért a tartozékokat; mindezt megkaptam teljesen ingyen egy hónapra. Egyik nap felhívtam Leet, hogy legyen szíves hozzon nekem bimbóvédőt; hozott kettőt, természetesen ingyen; azt hittem, ez egy pár dolláros tétel, csak hónapokkal később tudtam meg, hogy darabja 25$.


Szoptatási tanácsadás

A King Edward Kórházhoz tartozik az állam legjobb Szoptatási Központja, és mivel ott szültem, beutaló nélkül mehettem. Voltam kétszer az első két hétben, majd három hónappal később is, mert Lilla nem nagyon hízott. Mondanom sem kell, hogy magánúton egy ilyen tanácsadás mennyibe került volna... Természetesen ezért sem kellett fizetni.


A védőnői rendszer

Ami otthon a védőnő, azt itt child health nurse-nek hívják. Először a baba két hetes korában jön házhoz, majd hozzá kell vinni a babát 6 hetesen, 3, 8, 18 hónaposan, és talán utána 36 hónaposan. Ezen kívül ha bármi gond van, lehet nyugodtan időpontot kérni, illetve hetente egyszer van egy egy órás fogadóóra, ahova bárki bármikor bemehet, főleg leméretni a babát. Én is jártam szorgosan az első 3 hónapban, majd meguntam, és vettünk egy babamérleget.

Az első látogatást én nagyon korainak éreztem, mivel vasárnap még a szülésznővel volt az utolsó találkozónk, és kedden már jött is a védőnő. Ráadásul nem volt túl szimpatikus, nem tudott bejönni a kapun (érdekes, előtte két hétig minden látogatónk be tudott jönni rajta), ezért ki kellett mennem, persze Lilla pont akkor aludt el, de egyedül nem hagyhattam a lakásban, így felvettem és felébredt, aztán Lilla üvöltött, a nő meg ráment a szőnyegre utcai papuccsal, szóval utáltam ezt a nőt. Szerencsére aztán elköltöztünk, és az új házzal új védőnő is járt.

A legjobb dolog, amit a védőnő csinál, az az anyuka klub megszervezése. Kb. havonta, másfél havonta indít egyet a pár hete szült anyukáknak. Az én védőnőm négy pénteki találkát szervezett a rendelőjében, aztán felírtuk az elérhetőségünket, és azóta is hetente találkozunk (illetve én már csak a hétvégi programokra megyek, mióta dolgozok). Az anyuka klubbal is hatalmas szerencsém volt, mert a legjobb fej anyukákkal hozott össze a sors. Hallottam, hogy más csoportokban elég gyakori a versengés, kinek a babája mit csinál először, de nálunk szerencsére ez sosem volt téma. Hatan indultunk, de az egyik lány 16 hét után visszament dolgozni, szóval öten maradtunk; keddenként már csak a másik négy anyuka plusz a babák találkoznak, de néha szervezünk hétvégi programot, vagy csak elmegyünk sétálni együtt. Eleinte egy kávéházba jártunk, aztán párszor ebédet szerveztünk, de egy idő után rájöttünk, hogy a legkényelmesebb egymás házához menni, főleg mióta a babák mobilak lettek.


Vélemény

Kb. egy hónappal a szülés után kaptam egy levelet, hogy majd fel fog hívni egy külsős cég képviselője, aki ki fogja kérdezni a véleményemet a kórházban töltött időről és az utána kapott segítségről. Küldtek egy 6 kijelentést tartalmazó lapot, amit fontossági sorrendbe kellett tennem, a sorrendet pedig a telefonos interjú során diktáltam be. Ezen kívül kb. 20 percen keresztül mindenre kiterjedően kikérdezték, hogy mi hogy volt, mivel voltam elégedett, és mivel kevésbé, kaptam-e elég ennivalót, finom volt-e, mindig bejött-e műszak elején bemutatkozni a szülésznő, mennyire voltam elégedett a szoptatással kapcsolatos segítséggel, amit kaptam, stb.

Remélem az előző bejegyzésekből is kiderült, hogy nagyon pozitív volt a tapasztalatom a terhesgondozással és az egész kórházi tartózkodással kapcsolatban, jobb ellátást nem hiszem, hogy bármelyik magánkórházban is kaphattam volna, és ugye az egész történet semmibe nem került...