Terhesgondozás Ausztráliában #1

Előre bocsátom, hogy mivel otthon nem szültem, viszonylag limitált a tudásom az otthoni terhesgondozással kapcsolatban, a legtöbb információt csak hallomásból szereztem, szóval nem nagyon szeretném összehasonlítani a két rendszert, inkább csak leírom, hogy itt hogy működnek a dolgok, és mindenki levonhatja a következtetést.

Szóval lássuk, milyen lehetőségek vannak, ha Ausztráliában várunk babát. Elöljáróban annyit, hogy a pénzügyekkel kapcsolatos információk azokra vonatkoznak, akiknek van Medicare-ük, ami az ausztrál TB; ehhez ausztrál állampolgárnak vagy állandó lakosnak kell lenni (illetve van pár olyan ország, akikkel van kétoldalú megállapodás, és így ezen nemzetek fiainak bármilyen vízum mellé jár a Medicare; Magyarország nem tartozik ezek közé).

Az első állomás a GP, azaz a „háziorvos”. Orvosból olyat érdemes választani, akinél nem kell helyben fizetni, hanem minden a Medicare-en keresztül megy (ezt bulk billnek hívják). Ha nem ilyen helyre megyünk, az abból kellemetlen, hogy egyrészt nekünk kell visszaigényelni a Medicare-től a vizsgálat árát, ami idő, másrészt pedig ezek az orvosok mindig többet számláznak, mint amennyit a biztosító fizet, tehát rögtön nem ingyen van a dolog.

A pozitív terhességi teszt után tehát a GP-hez kell elmenni, mivel ő ad beutalót ultrahangra, illetve vérvételre. A vérvételen a szokásos szinteken, vason, stb. kívül megnéznek sokféle betegséget, illetve hogy milyen betegségre védett az anyuka. A 6. heti ultrahang itt nem is szokás, akkor szokták elküldeni a kismamát, ha volt komplikációja korábbi terhességgel. Viszont kérni lehet, és én kértem is, így a 6. héten mentünk is egy szombati napon ultrahangra.

Az ultrahangot itt nem orvos csinálja, hanem egy nagyon hozzáértő nővér, aki egyrészt a vizsgálat során mindent tüzetesen elmond, épp mit vizsgál, stb., másrészt pedig mindenről képet csinál, amit aztán egy orvos végignéz és jóváhagy. Az orvos tehát így időt spórol, és az egész vizsgálat kevesebbe kerül az államnak.

Az ultrahang nagyon pozitív élmény volt, új, tiszta, világos épület a folyóparton, mint már említettem szombati nap, és mindez egy fillérünkbe sem került, mert fedezte a Medicare. A vizsgálat szerintem eltartott vagy 20 percig, mert nem csak a babát nézték meg, hanem minden a környéken lévő belső szervemet is. A vizsgálat végén a nővér megkérdezte, hogy szeretnénk-e képeket; természetesen szerettünk volna, amit pár perc várakozás után meg is kaptunk egy CD-n; ezért nem kellett külön fizetni.

A következő megálló a 12. héten a Down kór vizsgálat, amire szintén a GP ad beutalót. Mivel mi ekkor pont Magyarországon tartózkodtunk, ezért ezt a vizsgálatot otthon csináltattam. Ehhez vérvétel is tartozik; érdekesség, hogy míg otthon először kell menni az ultrahangra, és annak az eredményét vinni a vérvételre, addig Ausztráliában a vérvétel eredményét kell vinni az ultrahangra.

Szóval otthon egy vidéki kórházba mentem, hát merőben más élmény volt, mint itt. Öreg épület, alagsor, hosszú neonlámpás folyosó ablak nélkül. Első megálló az ultrahang, amit egy orvos végzett el, és diktálta a megállapításait a nővérnek. Velünk egyáltalán nem beszélt, kivéve hogy mondott egy új dátumot a baba érkezésére; amit értettem, azt értettem, amit nem, azt nem magyarázta el. Csak néztünk, hogy mi történik, az egész lezajlott pár perc alatt, és az orvos már viharzott is ki; előtte annyit azért megkérdeztem, hogy minden rendben van-e. Ott maradtunk a nővérrel, öltöztem is fel, és ekkor Attila megkérdezte, hogy akkor kaphatunk-e képet. „Képet? Hát azt előre kellett volna kérni!” Ja, bocs, biztos nem szeretnék képet a gyerekemről, nem is értem ezt miért kell külön kérni. Valószínű azért, mert fizetni kell érte. Az nem derült ki mennyit, mert a nővér végülis nagyon rendes volt, mondta hogy pattanjak vissza az ágyra és csinál gyorsan egy képet (mert itt ugye nem kerültek elmentésre az orvos által készített felvételek), és ne mondjuk meg senkinek, stb. Mondtam, hogy örömmel fizetünk a dologért, de szerintem ez neki több adminisztráció lett volna, mint amennyit a dolog megért, így a fizetéstől eltekintett. Egy darab nyomtatott fényképpel távoztunk tehát.

Ezután pár ajtóval arrébb kivártuk a vérvételre is a sort. Ezért 9.500 forintot kellett fizetni (van TB-m, de ezt valamiért nem támogatja). Nem sokan voltak, de baromi sokáig kellett várni, mert mivel utólag kiderült, egy nővér vette le a vért és pötyögött is be minden adatot a számítógépbe.

Minden rendben ment, egy héttel később emailben kaptam az értesítőt, hogy a babával minden rendben.

A harmadik megálló a 19. heti anatómiai ultrahang; ez az utolsó dolog, amihez a GP ad beutalót, innentől már a szülésznő / nőgyógyász is adhat. Ez egy nagyon fontos ultrahang, így a város legjobb helyére mentünk, illetve itt csináltak 3D-s ultrahangot is. Ez a rendelő privát, tehát nem „bulk bill”-elt, így helyben kellett fizetünk 230 dollárt. A Medicare igénylést viszont ők elintézték, és még aznap megérkezett a számlámra 85 dollár, így az egész 145 dollárba (kb. 30.000 forintba) került. Megjegyzem, ez volt az egyetlen összeg, amit az egész terhességgel és szüléssel kapcsolatban Ausztráliában fizettünk.

Felállás hasonló, mint a 6. heti ultrahangon: nagyon rövid várakozás után a nővérke nagyon alaposan megvizsgált, folyamatosan magyarázta és mutatta hogy épp mit néz, és eközben kérés nélkül nyomtatta a fényképeket. Amikor készen voltunk a hivatalos résszel, még mutogatott nekünk dolgokat, és megkérdezte tudni szeretnénk-e a baba nemét; igen, tudni szerettük volna, és így kiderült, hogy kislányunk lesz! A végén volt a pár perces 3D-s ultrahang, ami bevallom nekem csalódás volt, mert tényleg csak pár perc volt, és nem éreztem, hogy megérte ennyit fizetni érte. Viszont a jó hír, hogy a végén kaptunk az egészről egy 6 perces videófelvételt is CD-re kiírva, amit aztán a nagyszülők legnagyobb örömére feltöltöttem Youtube-ra. Szóval a videó miatt azért mégis megérte ennyit kifizetni.

Kislány!

Ez a vizsgálat reggel volt, Attila vitte a céghez a videót, én meg a képeket. Mivel még nem volt túl nagy a hasam, addig nem mondtam el a cégnél, hogy jön a baba, így nagy volt a meglepetés, mikor aznap beállítottam a képeket lobogtatva.

Egyelőre ennyi, a következő részben a számomra sokkal érdekesebb "hol szülhetünk" témát fogom bemutatni.