Bicheno és a Freycinet félsziget

Tasmánia keleti részén kicsit kibabrált velünk az időjárás. Itt éves szinten kevesebb csapadék esik, mint Perthben (és azért Perthben sem esik túl sok), így joggal reméltük, hogy itt biztos megússzuk az esőt. Sajnos nem így lett. Megérkezésünkkor erős szél fújt, ami sátorfelveréshez nem az ideális időjárás, éjjel pedig elkezdett esni. Ekkor még nem is nagyon volt gond, viszont reggel nagyon rákezdett, ami két okból volt rossz: be voltunk zárva a sátorba, ami ráadásul még be is ázott. Kb. 10 körül kicsit alábbhagyott, akkor gyorsan vízmentesítettük a sátrat és bedobtuk a szárítóba a lepedőt. Sajnos egészen 2-ig esett, így fél napunk baromi eseménytelenül telt: jobb híján a konyhában társasjátékoztunk. Ráadásul ez volt a leglepukkantabb kemping az összes közül, ahol megszálltunk, teljesen egyértelmű volt, hogy a konyhában lévő fotelokat lomtalanítás során gyűjtötték össze.

Tasmán állatok

Tasmániában vannak a világ legmenőbb állatai, ez tény, mert én eldöntöttem. De tényleg, még Ausztráliára is rávernek egy lapáttal, mert itt is van minden ami a nagyobb szigeten, plusz még pár extra. Aránylag jó soruk is van, az ember nem nagyon zavar már bele, a sziget harmada ma is dzsungel, meg amúgy is mindenki védett. Hol vannak már azok az idők, mikor pénzt fizetett az állam minden lelőtt tasmán tigris után? Amúgy sikeres kampány volt, vagy 70 éve nem látott senki ilyet, aki meg mégis, az valszeg jetit is talált. Na de foglalkozzunk az élőkkel, ez a tigris amúgy is kicsi meg csúnyácska volt, semmi köze egy mai elegáns nagymacskához. Persze ebben a mezőnyben még így is császár volt, csak ne kapott volna rá a birkahúsra. A képet én csináltam, becsszóra.

Maria sziget

Tasmániai körutunk következő állomása a keleti parttól 4 km-re lehelyezkedő Maria sziget (úgy ejtik, mint Mariah Carey nevét). A sziget egy az egyben nemzeti park, és mivel gépjármű közlekedés nincs, ezért biciklit béreltünk; a szigetet így bicikli jelöli a térképen.

Fegyenctelepek

Tasmánia fiatal „ország”. Hiába fedezték fel már 370 éve, rendesen csak 200 évvel ezelőtt kezdték el gyarmatosítani, nagyjából a kontinenssel egyidőben. Talán érthető, hogy az ember ide nem pont a történelmi nevezetességek miatt jön, bár éppen a rövid múlt miatt elég sok minden épen megmaradt. Érezték is, hogy ezzel lehetne valamit kezdeni, mert szimplán a természetre építeni a turizmust itt a világ végén kicsit sovány. És ezzel kezdetét is vette a convict (fegyenc) múlt feltárása, merthogy a gyarmatosítás első 50-70 éve másról nemigen szólt.

Hobart

Tasmániai utunk első állomása az állam fővárosa, Hobart volt. Ide érkeztünk repülővel, majd a kirándulás legvégén innen repültünk vissza Melbourne-be. A város a sziget déli részén található, emlékeztetőül a térkép; Hobart a repülővel jelzett város:

Hopman Kupa 2012

Mielőtt belemerülnénk a tasmániai élményünk részletezésébe, gyorsan szeretnék írni az igencsak friss, tegnapelőtti teniszélményeimről.

Mivel tavaly nagyon tetszett a Hopman kupa (láttam játszani Djokovicot, Hewittot és Ivanovicot, valamint kaptam autogrammot Murray-től), ezért idén is elmentem.

Tasmánia bevezető

A karácsonyi szünetet idén egy elég nagy utazással töltöttük. December 15-én indultunk, és január 2-án értünk haza, azaz 19 napig voltunk úton; az első nap teljesen elment az utazással, így táj- és városnézéssel 18 napot töltöttünk. A cél Ausztrália dél-keleti része volt: Tasmánia, Melbourne, valamint az utóbbitól délre elhelyezkedő Great Ocean Road (nagy óceáni útnak lehet talán fordítani).

Jet skizés Lancelinben

Hát ide is eljutottunk végre. Na nem azért nagy szám ez, mert Lancelin messze van; 130km-re északra van Perthtől. Inkább a sokszori próbálkozás miatt maradt emlékezetes. Először februárban merült fel az ötlet, mikor Anne (a kanadai lány) húga volt itt látogatóban, hogy el kéne vinni homokboardozni; Lancelin ugyanis a homokbuckáiról híres.

Sydney falatok

A Sydney-sorozat lezárásaként gondoltuk, hogy felpakolunk pár fényképet mindenféle kajáról amit útközben ettünk. Na nem mintha Michelin csillagos alkotásokról lenne szó, mégcsak nem is helyi specialitások (olyan az ozziknak nem sok van), egyszerűen csak finomak és emlékezetesek voltak. Vágjunk is bele mert most jöttünk jetskizésből és mindjárt elalszok, tehát képet megnéz, kommentet elolvas.

Blue Mountains

Sydney nyugati szélétől kb. 50 km-re kezdődik a Blue Mountains, azaz a Kék Hegyek. A központból 2 órás vonatúttal lehet eljutni a 100 km-re található Katoomba nevű kisvárosba, mely a leglátogatottabb a Blue Mountains nemzeti parkban. Egy életkép a vonatútról; a Perth-i szép modern vonatok után kicsit csalódás volt a bőrülés és szemét (ez egy reggeli járat volt, tehát viszonylag tiszta, de azok a vonatok, amelyek este érnek be a városba, már egytől egyik tele vannak szeméttel).