Tenisz Hopman kupa

Minden év január első hetében Perthben rendezik meg a tenisz vegyescsapatok bajnokságát, a Hopman kupát. 8 országot összesen 16 játékos képvisel, én a Szerbia - Ausztrália meccset néztem ki magamnak, mivel szerintem itt volt a legtöbb nagy név, még ha nem is mindenki épp most éli meg karrierje csúcsát. A játékosok a következők voltak:

• Novak Djokovic: jelenleg 3. a világranglistán, egy Grand Slam győzelme van (Ausztrál Open 2008)
• Ana Ivanovic: volt világelső, egy Grand Slam győzelme van (Roland Garros 2008)
• Lleyton Hewitt: volt világelső, két Grand Slam győzelme van
• Alicia Molik: ő volt a legkisebb név, régen sokat vártak tőle az ausztrálok, igaz karrierje csúcsán a 8. helyig jutott a világranglistán

Rajtuk kívül még a következő ismertebb játékosok jöttek el Perthbe:

• Justine Henin: őt talán még a laikusoknak sem kell bemutatni; volt világelső, 7 Grand Slam győzelme van
• Andy Murray: jelenleg 5. a világranglistán, de volt már 2. is
• John Isner: tavaly Wimbledonban ő nyerte meg a világ eddigi leghosszabb meccsét, ami 11 óra 5 percig tartott.
• Nicolas Mahut: ő vesztette el a világ eddigi leghosszabb meccsét :)
• Francesca Schiavone: tavaly nagy meglepetésemre nyert a Roland Garroson

És persze még voltak mások is, számomra nem ismeretlenek, de nem akarom untatni a nem teniszrajongókat. :)

Szóval, mivel Attila sajnos nem mutatott érdeklődést, egyedül kerekedtem fel megnézni a meccseket. A program egy női, egy férfi, majd egy vegyespárosból állt.

Ivanovic és Molik kezdtek, itt éppen a pénzfeldobásnál láthatjuk őket (balra Ivanovic rózsaszínes-ciklámenes ruciban, jobbra Molik lilában):

A meccs kicsit szorosan kezdődött. Hozzá kell tenni, hogy a vonalbírók elég gyatra munkát végeztek, Ivanovic már az első game-ben kikért 2 challanget, én még egy harmadikat is kikértem volna a helyében... Amúgy egész jó bíró lenne belőlem, nem ültem közel, de így is mindig eltaláltam a challange-nél, hogy kint vagy bent volt-e a labda.

Az első szorosabb szettet Ivanovic nyerte, utána a második már sima lett, így Szerbia vezetett 1-0-ra.

Egy kis ízelítő Ivanovic szervájából:


A meccs végeztével Molik arra távozott, amerre jött (ez pont az én ülésemhez legközelebbi sarok volt), Ivanovicot pedig pont a másik irányba vitték. Akkor még nem tudtam, miért.

A szünetet kihasználtam egy kis mozgásra, elmentem WC-re, stb., aztán gondoltam körbesétálok. Egyszer csak felnézek, ott van előttem egy csomó ember, köztük Ana Ivanovic. Már épp befejezte az aláírásosztást, szóval csak pár másodpercre láttam. Na ekkor jöttem rá, hogy van egy helyi kis stúdió, ahova meccs után elviszik a győztest egy interjúra, és mikor ott végeznek, lehet autogrammot kérni. Na gondoltam, akkor a következő meccs után itt a helyem! Na itt kezdődtek a gondok, teljesen felkészületlenül érkeztem, nem volt nálam semmi, amire kérhettem volna autogrammot. Na szép... A következő meccs első szettje alatt végig törtem a fejem, mire végre eszembe jutott, hogy a jegyet úgy kellett kinyomtatni, tehát van egy egyik oldalán üres A4-es lapom, összetűrve persze. Elég ciki, dehát ez van, ezt kell szeretni...

A Djokovic - Hewitt meccs nagyon jól indult, Hewitt egyáltalán nem adta magát könnyen, voltak nagyon jó labdamenetek. Aztán persze Djokovic egy idő után felőrölte Hewittot, úgyhogy az eredmény nem lett túl szoros, de a meccs nagyon jó volt.

Térfélválasztás: balra Hewitt, jobbra Djokovic:

Aztán a meccs végeztével ahogy terveztem, futottam a stadion másik oldalára. Mire odaértem, Djokovic persze már fent volt a stúdióban, de odaálltam szépen a legjobb helyre, vártam, és egyszer megjelent:

Hát Djokovic nem a leg-jóképűbb játékos, de meg kell adni, nagyon karizmatikus. :) Előttem kb. 20 másodpercig állt, 1 cm-re volt tőlem (de tényleg!). Majdnem hozzáértem, csak nem akartam, hogy valamelyik 150 kilós őr kiszedjen a sorból.

Djokovic autogramm megvolt, és már 2 meccsen túlvoltam, úgyhogy gondoltam itt az ideje egy kávénak. El is mentem szépen, majd mikor jövök visszafele, látom ám, hogy megint sok ember áll a stúdió alatt. A kávés sorban állva láttam egy kivetítőn Andy Murray-t interjút adni, de azt hittem felvétel, mivel ő nem játszott aznap. Hát nem, alig odaértem, már jött is lefele a lépcsőn. Na mondom most mi lesz: egyik kezemben a kávé, úgyhogy egy kezem maradt a fényképezőnek és a papírnak. Úgy döntöttem, hogy először a fénykép: le is kaptam gyorsan, amíg előttem adott autogrammokat, majd már továbbment fél métert, gyorsan eltettem a fényképezőt, és odaszóltam, hogy "Andy!", és láss csodát: visszanyúlt és meglett az autogramm is. :))))) Hát eseménydús szünet volt. :)

Most már tényleg nagyon kitanultam mindent, úgyhogy elhatároztam, hogy a vegyespáros bevonulásakor lemegyek oda, ahol bejönnek a játékosok. Odamentem időben, úgyhogy mire jöttek be, már én álltam az első sorban (némi helyezkedés után). Szerencsére a rendezők jó időben beengedték őket, és így a videó tanulsága szerint egy percig álltak előttem, kb. egy-egy méterre.

Először Ivanovic és Djokovic jött, a háttérben Molik:

Nagyon jó kedvűek voltak (az aznapot már megnyerték, de mint később kiderült, szükség volt a 3-0-s győzelmekre ahhoz, hogy megnyerjék a csoportjukat):

A szerbek valami szakállról beszélgethettek:

A téma átterjedt Hewittra is :) :

Amúgy nem is tudtam, de a két szerb 5 éves kora óta ismerik egymást. Nem csoda, hogy jól kijönnek.

Pár pillanatkép a vegyespárosból:

Az első szettet az ausztrálok nyerték, a másodikat a szerbek, majd úgynevezett szuper tie-break-ben végül is a szerbek nyerték a meccset.

Amúgy előre azt hittem, hogy az ausztrál szurkolók majd milyen jó hangulatot csinálnak. Na nem, elég sok szerb volt, és hát az ausztrálok sehol sem voltak... Jöttek a szerbek piros pólókban, kürtökkel, zászlókkal, öröm volt hallgatni. :)

A döntőbe a szerbek és az amerikaiak (John Isner és Bethanie Mattek-Sands) kerültek. Sajnos azonban Ivanovic az utolsó csoportkörben lesérült, így visszaléptek, és a belgák játszottak helyettük. A döntő vegyespárosát a TV-ben néztem, Henin jól játszott (az egyénit természetesen megnyerte), de a párja, Ruben Bamelmans nem virított (tény, hogy szegény csak "csere" volt és pár nappal a torna előtt tudta meg, hogy Perth-be jön), szóval az USA nyert.

A tornát amúgy egy ausztrál játékosról, Harry Hopmanról nevezték el. Az özvegye, Lucy Floridában él, már 90 felett van, és minden évben eljön megnézni a tornát. Le a kalappal, egy ilyen hosszú út még egy fiatalnak is megterhelő, nem ám 90 felett... A győzteseknek ő adta át a díjat, rövid beszédet is mondott, és még viccelődött is. :)

Nagy élmény volt a Hopman kupa, még sosem láttam ilyen jó játékosokat játszani. Ha jövőre itthon leszünk január első hetében (ami esélyes, mert Attilának mindig hónap elején van zárás a cégnél), akkor biztos megint megyek. Sőt, előbb veszek jegyet, hogy még jobb helyem legyen!