Exmouth és Coral Bay

Húsvétkor a Perthtől 1.300 km-re északra lévő kisvárost Exmouth-t és környékét látogattuk meg. Európai szemmel ez simán levezethető távnak tűnik, de itt kicsit mások a viszonyok. Nincsenek rendes autópályák (annyira igény sincs rá a semmi közepén), tehát egy kétszer egy sávos autóút megy északra, maximális sebesség 110; ha az ember beragad egy teherautó mögé, akkor kevesebb. A bokrokon kívül sok látnivaló sincs, benzinkút is jó, ha pár száz kilométerenként egy. Nem is ez a legnagyobb gond, hanem hogy sötétben a kenguruk miatt nem ajánlatos vezetni. Így az Exmouthba vezető út két nap lett volna oda, kettő vissza, és mivel csak 5 napunk volt összesen (itt 4 napos a húsvét, plusz kivettünk még egy napot pluszban), inkább a repülést választottuk. Ez persze jelentősen megemelte a költségeket, mivel a repjegyen kívül még autót is kellett bérelni, és Exmouth egy baromi drága hely, minden 30-50%-kal drágább, mint Perthben. Viszont cserébe életünk egyik legjobb nyaralását kaptuk.

A nap képe: Bungy jumping Thaiföldön

Eddig kimaradt az életemből a bungy jumping, és mivel a dolog hazája Új-Zéland, eredetileg ott terveztem ugrani. Viszont közben megérkeztünk Thaiföldre, és láttam, hogy itt kevesebb, mint harmadannyiba kerül, és új-zélandi cég csinálja, szóval gondoltam, itt a soha vissza nem térő alkalom.

Húsvéti cápa

Mostanában elég össze-vissza haladunk a történésekkel, még mindig nem meséltük el mi volt Tasmánia után, de már elkészült a májusi túrótortám, közben meg még otthon is voltunk. Most meg éppen a húsvétról lesz szó, megünnepeltük jól, főtt a sonka, piros volt a tojás, jöttek a locsolók, höjj.

Aki az előző mondatot komolyan vette, annak komoly csalódásokat vizionálok még az életben. Habár a sonka ellen nem lett volna kifogásom, a többi idióta népszokást viszont sosem értettem, remélem idővel kihalnak. Nem is arról lesz szó, hogy az ausztrálok hogyan ünneplik, mert arról meg fogalmam sincs, tavaly Balin voltunk ilyenkor, és most is elmentünk valahova, bár az országot most nem hagytuk el. Pedig Exmouth jó 1300 kilométerre van, ez otthon 3 országgal arrébb lenne. Azt majd biztos leírja Berni, hogy még miket csináltunk, hogy utaztunk meg minden, én most kizárólag a főattrakcióra fogok koncentrálni. Ennyi körítés után asszem kezdhetünk is.

Great Ocean Road #2

A bevezető után elérkeztünk a Great Ocean Road leghíresebb részéhez, a 12 Apostolhoz, mely egy mészkő oszlop-csoport az óceánban. Mivel az oszlopok állandó erős hullámzásnak vannak kitéve, sajnos ma már csak 7 apostol áll, az utolsó 2009-ben dőlt össze, és sajnos valószínű, hogy idővel az összes le fog dőlni.

A nap képe: Túrótorta ricottából

Attilának minden szülinapjára túrótortát szoktam csinálni, mivel ez a kedvence. Nem is volt soha semmi gond egészen addig, amíg nem költöztünk Ausztráliába. Főzéshez eddig mindig találtunk megfelelő alapanyagokat, de valahogy a sütéssel nem voltam ilyen szerencsés. Tavalyi tortájának piskótájával nem is volt semmi gond, viszont a krém több okból is katasztrofális lett.

Great Ocean Road #1

Ausztrália egyik leghíresebb látnivalója a Melbourne-től délre található 243 km hosszú Great Ocean Road, azaz a nagy óceáni út. Az út szerintem két részre bontható. Az első részen, amiről ma lesz szó, gyönyörű partszakaszok láthatók, viszont szerény véleményem szerint ez semmiképpen sem egyedülálló Ausztráliában, hiszen mi is láttunk már hasonló szép strandokat Dél-Nyugat Ausztráliában és Kelet-Tasmániában. Az út második fele (a következő bejegyzés témája) viszont tényleg egyedülálló.

Látnivalók Melbourne-ben

Melbourne-ben nincsenek olyan híres látnivalók, mint Sydney-ben. A perthiek leginkább a vásárlás miatt szeretnek ide járni, és tény, hogy sokkal több az üzlet és nagyobb a választék, mint Perthben. Viszont mi nem vagyunk a vásárlás megszállottjai, szóval nem csak az üzleteket jártuk naphosszat. Lássuk, miket is lehet Melbourne-ben megnézni.

A nap képe: ANZAC emlékmű, Perth

Már egy ideje kitaláltam, hogy indítok egy nap képe sorozatot. Sokszor van olyan, hogy van kép, amiről tudok írni egy bekezdést, de nem elég egy egész bejegyzésre. Szóval ilyen képek lesznek majd ebben a sorozatban. Persze nem lesz minden nap nap képe, csak amikor épp találok egy jó képet.

Minden évben április 25-én ünnepeljük az ANZAC napot, így ennek emléket állítva a mai kép az ANZAC emlékművet ábrázolja Perthben, a Kings Parkban. A Kings Park az egyik kedvenc helyem Perthben, igaz nagyon ritkán járunk ki oda sétálni, viszont itt szoktam futni, és az utam elvezet az emlékmű előtt. A Kings Park jóval magasabban van, mint a város, így nagyon jó a kilátás a folyó felőli oldalon, és szerintem az emlékműtől a legszebb; a blog fejlécében található kép is innen készült.

Melbourne

Melbourne-ről azt mondják, hogy a legeurópaibb ausztrál város. Ittlétünk óta azt vettem észre, hogy míg az amerikaiaknak és kanadaiknak általában Sydney tetszik jobban, addig az európaiaknak Melbourne jön be inkább. Így szinte biztos voltam abban, hogy tetszeni fog ez a város. És így is lett. Nem igazán tudom megmagyarázni, hogy miért, mivel Melbourne-ben nincsenek olyan híres látnivalók, mint Sydney-ben. Egyszerűen a hangulata sokkal emberibb, és sokkal élhetőbb városnak tűnik, mint Sydney (persze nem mintha Sydney-ben olyan rossz lenne élni).

Cápatámadások

A mai bejegyzés szomorú apropóját az adja, hogy ma reggel cápatámadás következtében meghalt egy búvár nem messze Perthtől, és mivel ez volt az elmúlt bő 6 hónap alatt a 4. ilyen jellegű haláleset a környéken, gondoltam megérdemel egy saját bejegyzést.