Látnivalók Melbourne-ben

Melbourne-ben nincsenek olyan híres látnivalók, mint Sydney-ben. A perthiek leginkább a vásárlás miatt szeretnek ide járni, és tény, hogy sokkal több az üzlet és nagyobb a választék, mint Perthben. Viszont mi nem vagyunk a vásárlás megszállottjai, szóval nem csak az üzleteket jártuk naphosszat. Lássuk, miket is lehet Melbourne-ben megnézni.

Talán a leghíresebb látnivaló (igaz be kell valljam, nem hallottam róla, mielőtt elkezdtem utánaolvasni a dolognak) az Eureka torony, és azon belül is az Eureka Skydeck 88 nevű kilátó. A torony viszonylag új, 2006-ban készült el, 297 méter magas, és ez a világ legmagasabb lakóháza. A liftjei 9 métert tesznek meg másodpercenként, és ezzel a déli félteke leggyorsabb liftjei. A legfelső 10 emelet ablakai pedig 24 karátos arannyal vannak bevonva. A torony összesen 92 emelet magas, a kilátó a 88. emeleten, 285 méter magasan van, és ezzel a déli félteke legmagasabb kilátója.

Jó kilátás nyílik innen a városközpontra. Nem túl messze van például a Melbourne Park, ahol az Australian Open teniszversenyt bonyolítják minden évben. A lenti képen a sok kék borítású teniszpálya mellet jobb oldalon látható a Rod Laver Arena, mögötte jobbra pedig a Hisense Arena (teniszrajongók tudják, miről beszélek, a többiektől elnézést). Amúgy be lehet menni körbenézni, sőt, még pályát is lehet itt bérelni, kivéve az Open alatt, és előtte egy hónappal. Mivel 2 héttel a verseny előtt voltunk itt, ez sajnos kimaradt. A legnagyobb stadion a képen a Melbourne Cricket Ground, ahol épp valamilyen tesztmeccset játszottak az ozzik, talán Indiával; számunkra még mindig érthetetlen, hogy hogy érdemes ekkora stadiont fenntartani egy olyan unalmas sportnak, mint a krikett, de ők tudják. A kép jobb szélén a nagy, fehér stadion pedig az Olimpiai Park.

A lenti képen a tó és a körülötte lévő park az Albert Park, ahol Forma 1-es futamokat rendeznek minden évben. Ide is be lehet menni körbenézni, de megelégedtünk a madártávlattal, mivel 40 fokban nem volt kedvünk egy aszfaltcsíkot nézegetni.

Jól látszik a kanyargó Yarra folyó is, a kép hátterében pedig az új, Dockalds nevű városnegyed.

Kicsit távolabb pedig a hatalmas Port Phillip öböl.

Pár plusz dollárért fel lehet menni a toronyba a látogatás napján este is, megnézni az esti fényeket. Mi is ezt az opciót választottuk, és még pont időben felértünk, hogy megnézzük a naplementét.

Az esti fények is jók voltak, igaz nem vártuk meg, amíg teljesen besötétedik.

A következő említésre méltó látnivaló az ANZAC emlékmű. Egyik nagy előnye, hogy nagyon szép kilátás nyílik innen a városra.

Voltunk egy nagyon hasonló emlékműben Sydney-ben is, az szerintem sokkal informatívabb volt, sokkal több volt a kiállítási tárgy, de azért ez is megért egy látogatást (mely természetesen ingyenes). Van egy 4000 darabból álló katonai emlékérem kollekciójuk.

Beneveztünk még egy kis hajókázásra a Yarra folyón, át a kikötő mellett, le egészen Williamstownig. A kikötő hatalmas, és óriási hajók befogadására és bepakolására alkalmas, láttuk is, ahogy pakolják a konténereket. A lenti képen, ha az előtérben lévő hajót bárki meglátja, biztos azt mondja rá, hogy azta, mekkora hajó; és lám, hogy eltörpül a Wallenius Wilhelmsen mögött.

Williamstown egy kedves kisváros a Yarra folyó torkolatánál.

Jól látszik innen egész Melbourne, mármint a magasabb épületek.

Körbesétáltunk kicsit, az öböl partján voltak elfekvő fák. Nyugat-Ausztráliában vannak ilyenek, leaning tree-nek hívják, a szél miatt nőnek fekve. Nem tudom, hogy ezeket is úgy hívják-e, de nagyon hasonlóak.

Melbourne időjárásáról tudni kell, hogy nagyon változatos, irtó meleg tud lenni, de sokszor hirtelen változik az időjárás. Mikor megérkeztünk, még szeles volt, igaz napos, nem volt rossz idő, de nekem néha elkelt egy hosszú ujjú pulcsi (Attila természetesen sosem fázik). Két nap múlva már 40 fok volt. Perthben is van, hogy 40 fok felett van a hőmérséklet, és sokszor van akár egy hétig is 38, de Perthben a tengeri szellő kicsit elviselhetőbbé teszi a meleget. Mi szeretjük a meleget, és szerintem jól is bírjuk, de a Melbourne-i hőség még nekünk is sok volt már kicsit. Úgyhogy bemenekültünk a Melbourne Aquariumba. Voltunk már a perthiben is, nagyon szuper volt, de gondoltam nagyobb város, biztos az akvárium is nagyobb. Minden akváriumban van általában sok kisebb akvárium (mint akár például a budapesti állatkertben), de ami igazán döntő, az a központi nagy medence, ahol cápák, ráják, teknősök, és sok egyéb hal él együtt békésen. Ez Perthben tényleg óriási, egy alagút vezet körbe alatta, és mint utólag kiderült, ez Ausztrália legnagyobb akváriuma (és a világon a tizedik), szóval a Melbourne-i jóval elmarad tőle. Azért volt egy érdekes dolog, a nevezett nagy akváriumban búvárok etették a rájákat, és ez baromi vicces volt. Mikor elkezdték, azt hittem, a ráják meg fogják fojtani a búvárt a kajáért, de persze nem történt ilyesmi, de nagyon vicces volt, milyen rámenősek a ráják. Erről fel is tettem egy videót:



Utolsó napunkat, nagyrészt a meleg miatt St. Kilda strandján töltöttük. Ez nem tengerparti strand, hanem a Port Phillip öböl partján fekszik. Kicsit balatoni hangulata volt: nem voltak hullámok, így tudtunk frizbizni, és a homokos rész mellett volt egy nagy füves park is. A víz sötétbarna volt, kicsit furán nézett ki, de állítólag tiszta, szóval fürödtünk természetesen.

És ami a legjobban tetszett St. Kildán: amint megérkeztünk, láttam egy szép formás, cuki, 6 hónap körüli vizsla kutyust:

Ennyi volt Melbourne-i kirándulásunk. Tény, hogy túl sok nevezetesség nincs, tehát akár egy nap alatt is meg lehet nézni a várost. Viszont ahogy már a bevezető bejegyzésben is említettem, sokkal inkább el tudnánk itt képzelni az életet, mint Sydney-ben.