Új-Zéland bevezető

Szóval ahogy azt Berni beharangozta induláskor, Új-Zélandról lesz szó mostantól egy darabig (a továbbiakban NZ-nek fogom hívni egyébként). Erős kezdésnek csak annyit mondanék, hogy ez a világ legszebb országa. Erről nem nyitok vitát. Akárhogy gondolkodom, nem jut eszembe egyetlen másik ország sem amely ekkora, relatíve kis területen ilyen szintű változatosságot tudna nyújtani. Van itt minden: hegyek (sípályákkal!), fjordok, gleccserek, esőerdők, vulkánok, gejzírek, strandok, szigetek, tavak, vizesések, mittudomén.

Háttérben a Mount Cook, Új-Zéland legmagasabb hegye (Déli sziget)

Tekapo tó, háttérben a Déli Alpok (Déli Sziget)

A hegyek közt, úton Milford Sound felé (Déli Sziget)

Ngauruhoe vulkán (Északi Sziget)

Gejzír kitörés előtt, Rotorua (Északi Sziget)

És mindezek szinte karnyújtásnyira egymástól, pár száz kilométer vezetés és mintha egy tök más helyen lennél, akkorát változik a táj és az éghajlat. Nem lehet vele betelni, két hét helyett két hónapot is simán el lehet itt tölteni anélkül, hogy megunná az ember. Így utólag lehet okosabb lett volna csak az egyik szigetre menni és azt bejárni rendesen, majd visszajönni a másikra később, de így sikerült, azért nem panaszkodhatunk. Na de vegyük sorra amit tudni érdemes, aztán majd jönnek a beszámolók is minden érdekesről.

Földrajzzal kezdünk, mostanra már mindenki előkotorta a rég nem látott Szovjetúniós-Jugoszláviás földgömböt / atlaszt, Ausztráliától keletre kellene keresni két kis szigetet. Nem is olyan kicsik, együtt majdnem 3 Magyarország, összvissz 4 és fél millió emberrel, ebből ki is jön, hogy a népsűrűség kábé a magyar hatoda, tehát nem nagy a zsúfoltság. Főleg nem a déli szigeten, amelyik egyébként a nagyobb, de mégis csak a lakosság negyede él itt. Olyan nagyon semmihez nincsenek közel, minden szomszéd vagy 1000km-re van, szép hivatás lehet itt határőrnek lenni. Sokan azt hiszik tőlünk egy köpésnyire van, bármikor átugorhatunk egy hosszú hétvégére, stb. Mivel mi a nyugati parton vagyunk, ez annyira nem igaz, a távolság akkora mint Budapest és mondjuk Delhi között, nettó 7 óra repülés, bruttó fél nap, plusz 5 időzóna.

NZ gazdag ország. Pedig ipara nem sok, ásványkincs nuku, nem számít különösebben fontos kereskedelmi-pénzügyi központnak sem. Két dolog van viszont: turizmus meg állattenyésztés. Az elsőt az elkövetkező posztok után majd nem kell tovább magyarázni. A lényeg, hogy minden természeti adottságot kihasználnak és odacsalogatják az embert, jó a marketingjük is, ennek legjobb példája talán, hogy még mindig el tudják adni a Gyűrűk ura feelinget, pedig már egy évtizede hogy itt forgatták azokat a filmeket. Mostmeg ittvan ez a nyomorult Hobbit ugye. Tessék megnézni a következő videót, angolosok előnyben.



Özönlenek tehát a kínai, japán, amerikai és persze ausztrál turisták. De talán németből van a legtöbb, Európából feltétlenül, az összes kemping tele van velük. És nem két hétre jönnek általában, hanem hónapokra, költik a pénzt kegyetlenül. Pedig NZ drága hely, bár Ausztráliánál egy 10-15%-al azért olcsóbb. Nem csak eljutni ide kerül sokba, hanem maga a nyaralás is ha tényleg körül akar nézni az ember. Drága az autó, a benzin, a kaja és a programok is.

Ha állattenyésztés, akkor birka. Valami elképesztően sok van belőlük szerte az országban, több mint 30 millió, de volt ez 70 is a nyolcvanas években. Főleg a gyapjú miatt tartják, a birkahús egyáltalán nem olcsóbb vagy kedveltebb mint bármi más.

Birkák Te Anau környékén (Déli Sziget)

Birkák terelése az úton

Jön föl a marha is, már 10 millió van belőle, szeretik itt is a hambit meg a steaket. Ezen kívül láttunk még szarvas- és alpacafarmokat is. Ez utóbbi egy kisméretű lámafajta, valamiért idehozták Dél-Amerikából. Viszont nem láttam búzamezőket, fogalmam sincs termesztenek-e gabonát, mindenhol csak zöld legelők voltak.

Az emberekkel nincs semmi gond, azt hittem olyanok lesznek mint az ausztrálok, de nem, annál azért igényesebbek. Nagyobb rend van, felöltöznek rendesen és a nyilvános vécébe se mennek be mezítláb. Aki mégis, azt önkényesen elkönyveltem ausztrálnak. Meg jobban tudnak vezetni, ha csak betartottam a 100-at már toltak le az útról. Ez van ha kanyargós hegyi utakon tanulsz meg vezetni, nem nyílegyenes autópályán. Mondjuk az akcentusuk érdekes, de nem annyira gáz mint egy skót vagy ír. A lakosság ötöde őslakos (maori) vagy egyéb polinéz származású, de talán ez az első ország ahol azt látni, hogy a kisebbségek is jól beilleszkedtek. Azért látszik, hogy ezek nem rekedtek meg a majmok szintjén mint az ausztrál őslakosok, hanem eljutottak egy elég komoly fejlettségi szintre az európai hódítás előtt, például tudtak olyan hajót építeni amivel át tudtak ide jönni egyáltalán. Ez nem is volt olyan rég, a maorik ősei olyan 7-800 éve jutottak csak el ide. Szóval jól megy a soruk, semmiféle megkülönböztetést nem érzékeltem, vannak mindenféle jogaik és a legtöbb helyen ősi maori nyelven is ki vannak írva a dolgok, pedig még közülük is csak minden negyedik beszéli már azt, a többi csak angolul tud.

Összességében ez egy nagyon is élhető ország, esetenként még jobb is mint Ausztrália. A zöld legelők, a hegyek, a tavak, az időjárás és még az emberek is olyan európaivá teszik az érzést. Simán elmenne mondjuk Svájcnak, Ausztriának vagy akár Írországnak. Politikailag is rendben van, nem teljesen hülyék vezetik és korrupció sincs. Ja és nyáron igen hosszúak a nappalok, volt hogy este fél 10-kor ment le a nap.

Nagyjából ennyit gondoltam az országról így felületesen, aztán majd jönnek a részletek. A korábbi karácsonyi túráinkhoz (Dél-Nyugat Ausztrália, Tasmánia) hasonlóan itt is folyamatosan úton voltunk, két napnál tovább nem maradtunk egy helyen, vezettünk is 4000km-t. Újdonság viszont, hogy itt nem sátoroztunk, hanem az időjárásra gondolva lakókocsit béreltünk. Itt ennek nagy kultúrája van, rengeteg van az utakon, vagy száz cég foglalkozik bérbeadással. Viszont megkérik az árát, főleg így karácsony környékén, tíz évesnél fiatalabb vagy normál lakókocsi méretű az szinte megfizethetetlen, simán lehet 3-400$ (60-80 ezer Ft) egy napra. Ezek mondjuk simán eladnak húsz éves, teljesen leharcolt roncsokat is. Mi egy 10 éves, furgonból átalakított Toyota Hiace-t szereztünk relatíve olcsóért, végül is nem volt vele gond, kényelmesen elfértünk. Végülis csak utaztunk meg aludtunk benne, volt ugyan beépített gáztűzhely meg mosogató is, de sosem használtuk, mindig a kempingben főztünk. Pedig nincs is annál jobb mint ha fröcsög a zsír a párnádra. A fékei viszont elég ócskák voltak, életemben nem használtam ennyi motorféket rásegítésnek. Meg evett vagy 12 litert, de végül is nem volt nagyon gáz, rengeteg ilyet láttunk, úgyhogy biztos megbízható típus.

Lindis Pass (Déli Sziget)

Úton Milford Soundba (Déli Sziget)

Esténként mindig egy kempingben parkoltunk le, nem vagyok a vadkemping híve, azért nem hátrány ha le tud fürödni az ember. Egy-két kivétellel ezek mind jobbak voltak mint az ausztrál kempingek, tisztábbak és jobban felszereltek, némelyikben céges bulikat is lehetne tartani, annyira faszán nézett ki a konyha vagy a társalgó. A kempingeket, az autót és a programok nagy részét egyébként már hónapokkal ezelőtt lefoglaltuk, Berni hónapokat töltött kutatással, hogy hol mikor mit érdemes megnézni. De azért voltak spontán jött dolgok is, inkább csak a szűk keresztmetszetek voltak lezsírozva előre. Asszem ennyi elég is lesz mára, kia ora!