Tasmánia bevezető

A karácsonyi szünetet idén egy elég nagy utazással töltöttük. December 15-én indultunk, és január 2-án értünk haza, azaz 19 napig voltunk úton; az első nap teljesen elment az utazással, így táj- és városnézéssel 18 napot töltöttünk. A cél Ausztrália dél-keleti része volt: Tasmánia, Melbourne, valamint az utóbbitól délre elhelyezkedő Great Ocean Road (nagy óceáni útnak lehet talán fordítani).

Az indulási és érkezési időpont némileg kötött volt, mivel Qantas pontokkal repültünk Perthből Tasmániába, majd pedig a végén Melbourne-ből vissza Perthbe, és a pontokat nem lehetett felhasználni az ünnepek alatt, ezért kellett már 15-én elindulnunk. Viszont cserébe nagyon olcsón repültünk, az adót kellet megfizetni csak, ami pontosan annyi volt a fent említett útvonalra, mint az a jegy, amibe a Hobart – Melbourne 1 órás út került Virgin Australia-val (fapados). Mivel Attilának nem volt elég pontja (nekem az Új Kaledóniai út miatt volt több, illetve már ezüst tag lettem, és így minden repülésre 25%-kal több pontot is kapok), kellett még pluszban vennünk pontokat, de még így is nagyon olcsón megúsztuk a repjegyet.

Aztán a Tasmán tartózkodásunk is be volt határolva, mivel a Great Ocean Road elején, Geelongban Starwood pontokkal szálltunk meg (ezeket is az Új Kaledóniai út alatt gyűjtöttem), és náluk pedig a karácsony volt leblokkolva, csak karácsony másnapján tudtam hozzájuk foglalni az első éjszakát. Így alakult ki tehát, hogy 10 egész napot töltöttünk Tasmániában.

Tasmániába csak Ausztrália keleti partjáról indulnak repülőjáratok (illetve van komp Melbourne-ből), így a kelet-ausztrálok könnyen és gyorsan eljutnak ide, és sokan is jönnek. Viszont Perthben bárkinek említettem, hogy ide megyek, mindenki azt mondta, hogy még sosem volt itt; ez sajnos a viszonylag nagy távolságnak tudható be. Egy pár japán turistán kívül olyan külföldivel, aki nem Ausztráliában élt, nem is találkoztunk.

Tasmánia területe 62.409 négyzetkilométer (Magyarország kétharmada), de mindössze félmillióan lakják. Domborzata és növényvilága nagyon változatos, láttunk gyönyörű tengerpartokat, mérsékelt övi esőerdőt, Ausztriára emlékeztető hegyes-legelős vidéket, és olyan növényzetet, ami a világon egyedül Tasmániában található. Rengeteg állatot láttunk, vadasparkban és vadon is.

Az ott eltöltött 11 éjszaka alatt végig sátraztunk, aminek egy nagyon egyszerű oka van: Ausztráliában nagyon drága a szállás. A legegyszerűbb panziószobát (ellátás nélkül) 150 dollárért adják (és a karácsonyi főszezonban egyáltalán nem szeretik a 2 éjszakás vendégeket), a camping pedig éjszakánként 30 dollár. Cserébe minden cuccot vinni kellett, ami nem gond, ha saját autóval megy az ember, de repülőn már érdekesebb mindent cuccolni: sátor, felfújható matrac, pumpa, takaró, lepedő, párnák, kávésbögre, svájci bicska, zseblámpa, stb. Végülis egész jól be tudtunk pakolni, vettünk olyan zacsikat, amiből porszívóval (vagy út közben pumpával) ki lehet szívni a levegőt, így az alvócucc és a ruháink is sokkal kisebb helyet foglaltak el, mint normális esetben. Be is fértünk 2 nagy és egy kis bőröndbe. Na meg azért egyszer mosni is kellett.

Egy (talán Esztergomban gyártott - voltak rajta magyar feliratok) Suzuki Swifttel jártuk körbe a szigetet. Mivel természetesen a legolcsóbb kocsit béreltük, féltünk, hogy majd nem férünk be, de egy nagybőrönd elfért a csomagtartóban, a másik a hátsó ülésen, a kisbőrönd pedig az anyósülés mögött. Összesen 2,080 km-t tettünk meg vele, végülis nem panaszkodhatunk, nagy ereje nincs, de elvitt minket mindenhova, és akármennyire is nem szeretjük az automata váltót (sokszor túlpörgeti a motort, néha meg nem vált vissza és így nincs ereje a motornak), a hegyekben jól jött, hogy nem nekünk kellett állandóan váltani. Megúsztuk 6,55 literes átlagfogyasztással. Viszont meg kell vallani, az ajtajai baromi nehezen záródtak.

És hát akkor egy kis ízelítő, hogy miket is láttunk, és miről lesz szó a következő pár bejegyzésben. A főbb helyeket bejelöltem a térképen. A sziget déli részén található Hobartból indultunk, és óramutató járásával ellenkezőleg haladtunk (a térképet lehet nagyítani, illetve az ikonokra kattintani).


Australia: Tasmania blog nagyobb térképen való megjelenítése

Hobart: ez az állam fővárosa, ide érkeztünk repülővel, körbejártuk a hangulatos várost, és felmentünk a Wellington hegyre.
Port Arthur: a dél-keleten található Tasmán-félszigeten először gyönyörű sziklás tengerparti részeket láttunk, majd megnéztük a Port Arthur fegyenctelepülést.
Maria sziget: itt biciklitúráztunk.
Freycinet félsziget: egy nagyobb túrával körbejártuk a félsziget egy részét, és megnéztük a méltán híres Wineglass Bay-t (Borospohár öböl, nevét az alakjáról kapta).
Bicheno: voltunk egy vadasparkban, ahol láttunk tasmán ördögöt, és még sok más Ausztráliában élő állatot.
Bay of Fires (Tüzek öble): ez egy hatalmas, fehérhomokos öböl.
St. Columba vízesés: 90m magas vízesés, az oda vezető rövid séta pedig mérsékelt övi esőerdőn vezet át.
Launceston: a sziget második legnagyobb városa, ahol megnéztük a Cataract kanyont.
Launcestontól északra, a Tamar folyó nyugati partján láttunk kacsacsőrű emlőst és hangyászsünt, a keleti partján pedig természetes környezetükben figyelhettük meg a törpepingvineket.
Cradle hegy és Dove tó: itt a tavat túráztuk körbe. Nekem ez volt a kedvencem az egész kirándulás alatt, a Cradle Mountain – Lake St. Claire nemzeti parkban található növények 70%-a csak itt található meg a világon, szuper kiépített túraútvonalak vannak, és a tó a heggyel a háttérben egyszerűen gyönyörű.
Strahan: itt hajós kiránduláson vettünk részt a Gordon folyón.
St. Clair tó: itt is túráztunk.
Hartz hegység: ez volt az utolsó napunk, melyet egy rövid túrával töltöttünk.

Az időjárással viszonylag szerencsénk volt, de kétszer azért esett az eső: mikor Bichenoban voltunk, több, mint fél napig esett, és így a Freycineti kirándulásunkat át kellet tenni a következő napra, és így kimaradt több kisebb kilátó és partszakasz, valamint a Douglas-Apsley nemzeti park. Hobartba visszefele a nyugati partról pedig szintén esett az eső a Mount Field nemzeti parkban, ahol meg szerettünk volna nézni pár vízesést és a világ állítólag legmagasabb keményfáit (swamp gum, nem találtam meg, mi magyarul). Ezeken kívül azonban minden tervezett helyre sikerült eljutni, igaz a program nagyon fárasztó volt, de sok szépet láttunk.

A következő pár bejegyzésben képek kíséretében leírjuk kicsit részletesebben, hogy miket láttunk. Nagyon szép volt az út, úgyhogy remélem majd az olvasóknak is tetszik!