Cradle Mountain és Strahan

Tasmán körutunkat egy rövid túrával folytattuk a Cradle hegy lábánál elhelyezkedő Dove tó körül. A körút előtt a tengerparti részeket vártam a legjobban, úgy gondoltam, hogy majd Maria sziget és a Freycinet félsziget fog tetszeni a legjobban, és tény, hogy nagyon tetszettek. Viszont a Cradle hegy mindegyiknél jobban tetszett. Egyrészt itt volt a legszebb időnk a túra során, pedig nagyon változatos a környék időjárása; a tóhoz felfele menet a buszsofőr mondta, hogy egy héttel korábban még esett a hó, és egy héttel későbbre is havat vártak, de bármennyire szeretem is a havat, egy felhős-szeles időjárás nem a legjobb idő túrázni. Másrészt imádom a hegyeket, és még ha ez nem is az Alpok, azért lényegesen több, mint ami Perth környékén van (azaz semmi). Harmadrészt pedig baromi jól nézett ki a tó a hegy lábánál.

Az úgynevezett Dove Lake circuit egy 6km-es nagyon könnyű túra a tó körül (a túra pontos útvonalát belinkeltem, ha esetleg érdekel valakit), és mivel nem aludtunk itt, csak a Launceston-Strahan 280km-es utunk alatt álltunk meg itt, nem is vállaltunk be több túrát. Pedig lehet itt válogatni, számtalan túraútvonal van itt. A leghíresebb az Overland Track, mely egy 65km-es túra a Cradle hegy és a St. Clair tó közt. Az egész nemzeti parknak is különben ez a neve (Cradle Mountain – Lake St. Clair Nemzeti Park), és csak gyalogosan lehet átszelni, egyáltalán nincsenek ezen átmenő utak.

A buszsofőrünk szerint amúgy a nemzeti parkban megtalálható növények 70%-a a világon csak itt található meg. És tényleg, a növényzet annyira egyedi volt, amihez foghatót még nem láttam. Egyrészt narancssárgás virágú apró bokrokkal van tele, ahol pedig nem ilyen bokrok vannak, ott ez a fű szerű bokor festi zöldre a tájat, melyet „button grass”-nak hívnak:

A button grassból kiszivárgó tannin nevű anyag színezi a természetes vizeket Tasmánia ezen részén barnás színűre, ami a lenti képen jól látszik a tó sekélyebb részein:

Összességében nagyon elégedett vagyok a tasmán útvonaltervezésemmel, de ha még egyszer kezdeném, akkor itt biztos eltöltenénk legalább 2 napot és még sokkal többet túráznánk.

Az utunk ezután Tasmánia nyugati részére, Strahan nevű kisvárosba vezetett, amit minden előző elképzelésünkkel ellentétben [sztrón]-nak mondanak. Mivel ekkor már túl voltunk egy heti utazáson Tasmániában, és minden szállásunk környékén volt internet (persze a városok között már nem volt térerő), nem éreztük szükségét annak, hogy előre tegyünk elég pénzt a bankszámlánkra. (Csak mint info, a bankszámlánkhoz van egy befektetési számla kötve, ami nem elérhető bankkártyával, de mármikor hozzá lehet férni, így mindig csak annyi pénzt teszünk a folyószámlánkra, amennyi kell, hogy a többi hadd kamatozzon.) Sajnos azonban Strahan kisvárosban a Telstra nevű társaságnak van monopóliuma, és hát a mi telefon előfizetésünk nem velük van. Meg kellett sajnos tapasztalnunk, hogy milyen 2 napig telefon és legfőképpen internet nélkül élni. A bizonytalanság szörnyű volt. Azt se tudtuk, mennyi pénzünk van, a világ híreiről nem is beszélve, és persze a szülők is izgultak, hogy élünk-e még. A legrosszabb tényleg az volt, hogy nem tudtunk biztosan, mennyi pénzünk van, csak találgattunk. Azt tudtuk, hogy az előre kinézett hajóútra van elég pénzünk, de utána két napig tényleg spóroltunk, pl. napi egy sör, stb. Persze meg lehetett volna nézni az egyenlegünket ATM-en is, ha lett volna NAB ATM a városban; nem volt… Pedig a NAB az egyik legnagyobb bank Ausztráliában. Hát tényleg az isten háta mögött voltunk… Miután elhagytuk a várost, kb. egy órával később kaptam egy sms-t, ami jelezte, hogy van végre térerő. Attila gyorsan lehúzódott az út szélére, és neteztünk végre. Szánalmasak vagyunk? :) Amúgy kiderült, hogy Attila számláján volt vagy 400 dollár, én meg közben kaptam fizetést, amit persze elfelejtettem. Szóval lett volna pénzünk napi két sörre is.

Na de térjünk vissza Strahanhoz. Ideérkezésünk célja egy majdnem egész napos hajóút volt a Gordon folyón. A hajónk baromi jó volt, 2007-es építésű, ha jól emlékszem, 5 millió dollárba került.

Strahan a 285 négyzetkilométer területű Macquarie öböl mellett fekszik.

Nem sokkal, miután elindultunk a nyílt óceán felé, egy delfincsapat jelent meg a hajó mellett. A kapitány szerint nem látnak gyakran delfineket, szóval szerencsések voltunk.

Aztán kimentünk az öböl keskeny bejáratáig, melyet természetesen egy régi világítótorony jelzett:

Röviden megálltunk egy halfarm mellett, ahol UFO szerű létesítményekben tenyésztik a halat. Érdekesség amúgy, hogy a halászatot is mezőgazdaságnak, azaz agriculture-nek hívják.

Aztán megálltunk Sarah szigeten, mely egy fegyencsziget volt, és Attila írt már róla a Fegyenctelepek című bejegyzésben.

Megálltunk még egy huon fenyőkből álló erdőben is, ahol ilyen régi (élő) fák voltak (ha esetleg nem látszana, a lenti képen látható fa 695 éves volt).

A hajóút többi része pedig a gyönyörű folyón haladt:

A nap fénypontja volt még a svédasztalos ebéd. Sajnos nem volt meleg kaja, viszont volt füstölt lazac, ami az egyik kedvenc kajánk lett, mióta itt vagyunk; olyan, mint a sonka, csak sokkal lágyabb. Na most mindenkinek a képzeletére bízom, hogy mennyit ettünk belőle. :)

A hajóút után még belefért egy rövid túra a Hogarth vízeséshez:

Ez a kis folyó is teljesen be volt színezve tanninnal:

Gyorsan lenéztünk még az óceánpartra is a napi jól megérdemelt sörünkkel:

Még végezetül a térkép a vizuális olvasóknak; a Cradle hegyet a túrázó emberek jelölik a sziget közepétől északnyugatra, Strahan pedig a horgony helyén van a sziget nyugati oldalán.


Australia: Tasmania blog nagyobb térképen való megjelenítése